Előző rész

 

Kampány az első forduló előtt
 
 
Kampányirodák
 
            A Szabad Demokraták Szövetsége, a Fidesz és a Magyar Demokrata Fórum (irodavezető: Degovics István) választási kampányirodája Kapuváron a Szent István király u. 2. szám alatt működött, a választópolgárok ide fordulhattak a pártokhoz észrevételeikkel, és itt adhatták le személyesen ajánlószelvényeiket. Minthogy a Fidesz jelöltje – Ágota Gábor – soproni volt, ezért Sopronban a Fő tér 5. szám alatt is kampányirodát nyitottak Ivanics Ferenc irodavezető közreműködésével. A kapuvári Fidesz-irodát Magyar Attila irányította. A szocialista párt március 9-től a Kossuth utca 13. szám alatt fogadta a választópolgárokat. Egy reklámújságból ismeretes, hogy az MDF számára tíz kampánymunkás címére is el lehetett juttatni a kopogtatócédulákat, Kapuváron: Ábrahám József, Cserpes András (aki a választási bizottság tagja volt), Csetkovits Tamás, Degovics István, Kocsis László, Varga Géza, Vargyas Imre, illetve vidéken Agyagoszergényben, Babóton és Veszkényben várták az ajánlószelvényeket.
 
 
Kovács László Kapuváron
           
             Az MSZP nyitotta meg a kampányrendezvények sorát, amikor 1994. február 18-án Kovács László, a párt országgyűlési képviselője és a parlament külügyi bizottságának elnöke Kapuvárra látogatott, ahol Simon Gábor házigazda vezényletével lakossági fórumon vett részt. A szocialista párt irodájának nagytermében megtartott eszmecsere témája Magyarország kül- és biztonságpolitikája volt.
            Kovács László bevezetőjében arról szólt, hogy a közelgő választásokat természetesen nem a külpolitika fogja eldönteni, hanem a gazdasági programok közötti különbség. Magyarország számára azonban nagyon fontos, mennyire tud alkalmazkodni környezetéhez – mondta. Az ország biztonságához, gazdasági fejlődéséhez megfelelő külső feltételeket kell teremteni, például piacok megszerzésével. Ezen túl lényeges, hogy jó képet rajzoljuk az országról. A jelenlegi magyar külpolitikáról szólva megállapította, hogy annak iránya jó, csak a megközelítési szempontok hibásak.
            Az MSZP külpolitikájából három célt emelt ki: kiegyensúlyozott viszonyt a szomszédos országokkal, megfelelő kép kialakítását az országról és a gazdasági kapcsolatok fejlődését. A trianoni békeszerződésről elmondta, hogy az MSZP szerint is igazságtalan, de a határok megváltoztatására törekedni öngyilkos politika lenne.
            A külügyi szakértő beszélt az Ukrajnával kötött alapszerződés fontosságáról is. Véleménye szerint szükség lenne a többi szomszédos országgal is hasonló alapszerződések megkötésére. A kisebbségi kérdésekről szólva azt mondta, hogy a kétoldalú kapcsolatokon keresztül és az európai fórumokon tudunk hatni a kisebbség helyzetének javítására. Magyarország nyugati integrációjában legfontosabb célként az Európai Unióhoz való csatlakozást jelölte meg. Fontosnak tartotta továbbá, hogy a NATO azonos biztonsági garanciákat nyújtson a térségben lévő összes ország számára.
 
 
Szórólapok és újsághirdetések
 
            Március elejétől kezdve megkezdődött a választási röpiratok terjesztése és a pártok/jelöltek plakátjainak kiragasztása. A nagyobb pártoknál központilag meghatározott dizájnban, egységes méretű szórólapok készültek, melyeket helyi rendezvényeken való részvételre buzdító egylapos betétekkel egészítettek ki. Ilyen központilag elrendelt küllemű volt az SZDSZ, az MDF, a Fidesz, a KDNP és az MSZP röplapja, a többiek egyedi tervezésű nyomtatványt juttattak el a választók postaládáiba vagy ragasztottak ki közterületen. Ugyanakkor a két kisgazdapárt tudomásom szerint nem fáradozott ilyen jellegű kiadványon. A 4 vagy 6 oldalas színes kártyák címlapján a jelölt arcképe és a párt logója szerepelt, a belső oldalakon kapott helyett a képviselőjelölt önéletrajza és programja. Néhány esetben fotók mutatták meg a politikust a hétköznapokban. A hátsó borítón az ajánlószelvények eljuttatására kérték a választópolgárokat és a kampányirodák címeit tüntették fel. Mindezekhez pártlogós és hatásvadász jelmondatok társultak.
            A Royal Reklám Stúdióban (Kapuvár, Harmat utca 6) készült Fekete Zoltán munkáspárti jelölt A/4-es méretű szórólapja, vörös színben. Fényképes, pártemblémás papír volt ez, rövid életrajzzal és a választási ígéretekkel. Füziné Borsodi Kornélia (független) és Cserpes József (Köztársaság Párt) A/5-ös papíron hirdette elképzeléseit. Mindkettőn fénykép is szerepelt. Nincs tudomásom arról, hogy Papp Imre (NDSZ) készíttetett volna-e választási szórólapot.
            Menczer Tibor, az Agrárszövetség jelöltje nem szórólapon, hanem a párt Mai Vidékcímű kampányújságjának második számában hirdette önmagát. A felelős szerkesztő Tóth Géza volt, a lap a győri Kódex Nyomdában készült.
            A jelöltek a megyei és a térségi lapokat is felhasználták kampánycélokra, elsősorban a Kisalföldben és a Hungária Szuperinfo c. reklámújságban hirdettek. Ezek többnyire féloldalas hirdetések voltak, igénybe vette az SZDSZ, az MDF, az MSZP és az FKgP. Különösen a kisgazdapárti jelölt, Kovács Ferenc hirdetett sokat a Szuperinfóban. A megyei napilap ezen kívül a két forduló között 15 soros bemutatkozási lehetőséget biztosított az első fordulón sikeresen túljutott jelöltek számára.
            Negatív kampányban elsősorban az MDF jeleskedett. Április folyamán a postaládákat elárasztották az olyan fénymásolt szórólapok, melyeken jobboldali újságírók publikációit lehetett olvasni, ezek az MSZP és SZDSZ elleni kampány részeként indultak. A postaládákba juttatásról minden bizonnyal az MDF aktivistái gondoskodtak.
Az egyik Czakó Gábor ESZDÉEMESZPÉ cikke, melyben már címválasztásával a szocialisták és a szabaddemokraták leendő házasságára hívja fel a figyelmet. A cikkíró arról beszél, hogy az SZDSZ a bolsevista stílus politikai örököse, „mindentudását” a kádári hatalom elveiből merítette. A kulturkampf füstködében a spontán privatizáció szocialista és álliberális bajnokai a Németh-kormány vágta kiskapukon átslisszolva gigantikus vagyonokra tettek szert, míg az ország a ’45 utáni lenini forgatókönyv nyomán készült hamis vádakon, a gumicsontokon rágódott – írja. Úgy véli, a visszatérőben lévő volt reformkommunisták most maszkba öltözött demokrataként ismét a hatalom elfoglalására rendezkednek be, újra lehetséges egy ellenőrizhetetlen központosítás, a kultúra megszállása és példátlan méretű gyűlölet szítása. „Az SZDSZ nem véletlenül várt a kézfogó bejelentésével a cédulák összegyűjtéséig, nehogy antikommunista hívei elpártoljanak. Márpedig elpártoltak. Elszakadt tőlük a Fidesz is, az álpártok színvallásra kényszerültek, és a választók fölismerik őket” – jutott erre a megállapításra Czakó Gábor.
A másik ilyen cikk Krómer István MSZP: hitelbe felélt jövő című publicisztikája volt, amely eredetileg 1994. március 20-án egy kormánypárti lapban jelent meg. Fejtegetését azzal kezdi, hogy az MSZP az MSZMP előrelátóbb politikusaiból alakult. A volt kommunisták „a békés átmenet idején megfelelő figyelmet fordítottak arra is, hogy a sajtót, a gyárakat, a bankokat úgy alakítgassák, hogy befolyásukat minél jobban megőrizzék, s ebbéli tevékenységükben meglehetősen sikeresnek bizonyultak”. Majd így folytatja: „Számukra megbízható kezekbe adták a legtöbb újságot, az úgynevezett spontán privatizációban megteremtették azt a lehetőséget, hogy régi jó gazdasági vezető elvtársak pozíciójukat, kapcsolataikat tulajdonra, pénzre válthassák”. Szerinte sokan vannak, akik azt hajtogatják, hogy a szabad választások előtt jobbak voltak az életkörülmények, pedig „az akkori csalóka jólét levét iszogatjuk manapság”. Hangsúlyozza, hogy „figyelmeztetni kell hát mindenkit, akinek még füle van rá, hogy ne várjon csodát, mert csalódik”. Még az MSZP-s Békesi László is elhárította ezeket az illúziókat – emlékeztet. A propagandacikket egy közmondás újrafogalmazásával zárja: „jobb a kecskének hosszabb időn át bizonygatni alkalmasságát, mielőtt újra rábíznák a káposztát”.
 
 
Az MDF kampánylapja
 
            Ez az ingyenes időszaki politikai propagandaújság négy számban jelent meg, márciustól májusig. Fejlécén az MDF jelképe, a stilizált tulipán volt látható, eleinte Kapuvári Fórum néven futott, a harmadik számtól kezdődően 6. sz. Választókerületi Fórum volt feltüntetve. A névváltoztatásra minden bizonnyal azért volt szükség, mert a négy lapos kiadvány nemcsak Kapuvár város lakosainak szólt, hanem az egész választókerület szavazópolgárai számára készült. Az A/4 méretben készült lapot Keszei István szerkesztette, az EuroLan Kft. és a Scarbantia Nyomda állította elő, a lap költségeit pedig a kapuvári választókerület MDF-szervezetei fedezték. A lapban a helyi jelölt, Raskó György – pályafutásának ismertetése mellett – politikai kérdésekkel kapcsolatban is rendszeresen publikált. Az újság nemcsak helyi híreket tartalmazott, hanem az országosan ismert jobboldali sajtóból is átemelt egyes újságcikkeket, illetve karikatúrákat, melyek az ellenfeleket, főképpen a szocialista pártot igyekeztek lejáratni.
            Első számuk címoldalán Raskó György képviselőjelölt hatalmas fényképe köszönt vissza, aki Kedves Választópolgárok, Barátaim címmel mutatkozott be. Ugyanitt a címlapon a választás tétjét taglaló anonim szerző szólt a józanság és a racionalitás történelmi súlyáról. Továbbforgatva az újságot Raskó célkitűzéseit olvashatjuk, majd hosszabb terjedelmű riportban latolgatja a választás esélyeit, az átmenet éveiben végzett munka tükrében a kormány munkáját méltatja, végül párhuzamot von Olaszország, Csehszlovákia és Magyarország kormánybukásai között, kvázi magyarázva az esetleges kudarcot. Olaszországban a II. világháború óta több mint ötven kormány volt, és bukott meg, mégis a világ legfejlettebb országai közé tartozik – írja, majd így folytatja: a másik oldalon negatív példaként hozható fel a Husák vezette Csehszlovákia, ahol az általa biztos kézzel húsz éven át irányított ország történelmének legtragikusabb bukását produkálta.
            Térképes rovat foglalkozik a körzetben az elmúlt ciklusban végbement fejlesztésekkel, melyet statisztikai adatok egészítenek ki. Berki Mihály Gondolatok a kádári hagyatékról című, más lapban már megjelent cikke az MSZP és az MSZMP közötti hasonlóságokat helyezi írása tengelyébe.
            A második szám Ábrahám József kapuvári MDF-elnöknek a jelölttel kapcsolatos dicséretével nyit. Ebben a helyiek aggodalmának eloszlatására tesz kísérletet, amiért nem kapuvári jelöltet állítottak a választásra. Ábrahám úgy érvel, hogy nem azért esett a választás Raskó Györgyre, mert nem találtak helyi jelöltet, hanem mert ő részletesen ismeri a térség feszültségeket okozó problémáit, s kiválóan alkalmas ötleteit a parlamentben érvényesíteni. Kisajátíthatja-e a jogot Kapuvár, hogy ő állítson képviselőjelöltet? – kérdezi, egyben magyarázza döntésüket Ábrahám.
            A lap ezen száma közölte Raskónak a Gazda című agrárlapnak adott interjúját, mely még az ottani publikálás előtt jelent meg, így az elsőközlés a Kapuvári Fórumé volt. Ebben az interjúban az MDF jelöltje azt fejtegette, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek rendszerváltás utáni átalakulását szító konfliktusok feloldására, a helyzet normalizálására olyan megoldásra van szükség, ahol a vagyoni rendezés mindennél előbbre áll, ez szerinte úgy lehetséges, ha az aktív tagok felvásárolják a nyugdíjasok üzletrészét.
            Az MDF a negatív kampány eszköztárával is sűrűn élt a kampányban. Ennek példája Raskó György Munka és bére c. írása: „Szabad Sajtó-díjat osztottak március 15-én a Pilvax étteremben. A nézők a tévéhíradóban szemlélhették az eseményt, amint a »gondolat-, szólás- és sajtószabadság jegyében« százezer forintokat osztogattak. No kik? Hát a szocialisták! Nyers Rezső adta, no kinek? – Hát Mester Ákosnak, a haza Bölcs Istvánjának, a háttérben pedig ott repesett a muster-kazettás Bánó András is. Pohárköszöntőt Horn elvtárs mondott. Sokan meghökkentek az esemény színén és fonákján. Pedig a világ legtermészetesebb aktusa volt. Ex-kommunistáéknak van miből osztogatni. Nevezetteknek és társaiknak pedig járt a pénz. Megdolgoztak érte”. (Az értelmezéshez fontos megjegyezni, hogy a történet az ún. médiaháborúhoz kapcsolódott, melynek keretében az MDF igyekezett eltávolítani az elektronikus sajtóból a híreket nem kormánypárti értelmezésben tálaló újságírókat. 1992. október 23-án Göncz Árpád köztársasági elnököt a tömeg szélsőjobboldali része bekiabálásokkal és füttykoncerttel tette szólásképtelenné az 56-os forradalom emlékének szentelt Kossuth téri ünnepségen. Aznap este a Bánó András szerkesztette Egyenleg c. hírműsor bemutatta a történteket, melyekben bőrfejű, Árpád-sávos zászlót lengető tüntetőket lehetett látni. Ezt a televízió vezetése, a „teljes elnöki jogkörrel felruházott alelnök”, Nahlik Gábor hamisítványnak minősítette – ez az ún. „musterkazetta-ügy” –, amely ürügyként szolgált arra, hogy Bánó Andrást a köztévéből elbocsássa. Valójában persze arról volt szó, hogy a kormánypárt számára kellemetlen híreket közlő újságírókat eltávolítsák. 1994 júniusában egyébként bírósági döntés mondta ki, hogy Bánó András nem vádolható csalással, az ellene felhozott vádak alaptalanok. Mindennek következménye volt, hogy a televízió Nahlik-féle vezetése a mustrekazetta-ügy nyomán az Egyenleg c. hírműsort ellehetetlenítette, amely így – mint az utolsó, kormánytól független hírműsor – 1993 novemberében lekerült a képernyőről. 1994 márciusában pedig a „rádiós elbocsátások” néven hírhedtté vált ügy kapcsán került szóba Mester Ákos neve. Rádiós műsorát, a 168 órát a Magyar Rádió Csúcs László-féle vezetése – nem sokkal később MIÉP-es fővárosi képviselő, majd ezután kisgazda parlamenti képviselő – az Egyenleghez hasonló indokkal szüntette meg. Bölcs István védelmébe vette a meghurcolt újságírókat, Raskó ezért háborodott fel a Szabad Sajtó díjkiosztó ünnepsége kapcsán.)
            Az MDF kampányújságja – mint volt róla szó – a harmadik számtól kezdve 6. sz. Választókerületi Fórum címen szólt olvasóihoz. Ez a szám közvetlenül május 8-a, az első forduló előtt került a postaládákba. A címlapon nagyméretű betűkön keresztül Boross Péter miniszterelnök szólt az olvasóhoz, amelyben a kormány munkáját értékelte. Kijelentette: vállaltuk a tönkretett, anyagi javakban és lelkiekben egyaránt kifosztott ország talpraállítását. A megélt négy esztendő tapasztalatával és új reményekkel kínálunk programot – írta, majd így folytatta – hiszünk azonban, hogy jót akarunk, és erőnk megfeszítésével könnyíteni tudunk azok helyzetén, akikén eddig nem sikerült”.
            Egy és egynegyed oldal tárgyalta képviselőjelöltünk véleményét a privatizációról. Raskó szerint kulcsfontosságú az állami tulajdon privatizációja, hogy az értékek magánkézbe kerüljenek, melyekből további előnyök származnának: a monopóliumok megszüntetése, versenyképesség. Foglalkozott a privatizációs intézmény, az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) korrupciógyanús ügyleteivel is.
            Ébredjünk!! – így kiáltott fel Seszták Ágnes egyik dörgedelmes cikkében, mely eredetileg a Pesti Hírlapban jelent meg. A negatív kampány részeként a szocialisták ellen ágált, mondván, ne szavazzanak szocialista jelöltre, mert az MSZP utódpártja az MSZMP-nek, és „színes diagramokon” hirdetik magukat. Ők „minden elképzelhető rosszat ráhoztak az országra, akikről kiderült, hogy több ember vére tapad a kezükhöz, mint a nácikéhoz”, és „most megjelenik a jóságos elnök” (ti. Horn Gyula), aki a jólétet visszaígéri, és „a tömeg hiszékeny, a tömeg imádja a demagógiát és a blöfföt. A tömeg vállára emeli a hóhérját is, ha az mézet ken a bárdjára, mielőtt lecsapna”, mert „a tömeg készségesen elhiszi, hogy akik negyven évig uralkodtak a nyakán”, azokat „megszállta a szentlélek, és átmentek a nagy megtisztuláson” – kampányolt Seszták, ízelítőt mutatva, hogyan is képzeli el az MDF a pártoktól független újságírást.
            Az MDF propagandalapjának utolsó, negyedik száma a választás két fordulója között jelent meg, ennek tartalmát majd a kampány második szakaszának tárgyalásánál ismertetem.
 
 
Kampányfilmek
 
            Az elektronikus sajtót viszonylag kevesen vették igénybe. Ennek oka lehetett, hogy a Castrum Copu városi televíziót nem az egész választókerületben, csak Kapuváron lehetett fogni, itt is csak azok láthatták az adást, akik rácsatlakoztak a hálózatra.
Három párt, az Agrárszövetség, a Magyar Szocialista Párt és az SZDSZ vázolta ekképp elképzeléseit. A filmeket a városi televízió munkatársai készítették. Kezdetleges volt Menczer Tibor (Agrárszövetség) kampányfilmje. Ebben tette azt a fent már idézett megjegyzését, hogy azért indul Kapuváron, mert agrárpolitikai riválisa, Raskó György is ebben a körzetben jelöltette magát. Az MSZP-s Simon Gábor többperces filmben vázolta elképzelését, melyet a párt országos hirdetése keretezett. A filmben a képviselőjelölt a Rábaközi Művelődési Központból lép ki, elsétál a Hárfázó szobráig, majd belekezd köszöntőjébe. A legigényesebb filmes bemutatkozás Varga Gyuláé (SZDSZ) volt. A hagyományos SZDSZ-es kampányzene aláfestésével a filmben barátai és munkatársai nyilatkoztak róla elismerően, és ajánlották a választópolgárok figyelmébe. A kapuvári származású Szentkuti Károly, a megyei közgyűlés – SZDSZ-es – elnöke is méltatta érdemeit. Varga a város több pontján mond egy-egy tézist terveiről, amelyeket máshol felvett jelenetek szakítottak meg: képek az önkormányzati ülésről, felvétel erdőben végzett munka közben, eljátszott „véletlen” találkozások az utca emberével, beszélgetés helyi egyesületek vezetőjével. Hármójuk reklámfilmjét péntekenként, a helyi műsorok blokkjai között vetítették, majd a rá következő hétfőn újból sugározták. A városi tévé Képújságjában már többen hirdetettek, az említett pártok mellett a Fidesz is.


 

 

Következő rész

A bejegyzés trackback címe:

https://kapuvar.blog.hu/api/trackback/id/tr292445949

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.