A Munkáspárt jelöltje annyit árult el magáról, hogy képzettségére nézve építésztechnikus, ebben az ágazatban 1962 óta működik. Kapuvári lakos, nős, felesége a helyi Diadal Ruhaipari Szövetkezet varrónője. 1968-ban lépett be az MSZMP-be.

            Programját így foglalta össze: „Célom az országot sújtó gazdasági válság leküzdésének elősegítése. Ennek keretében az építőipar és a kapcsolódó háttériparok (építőanyag-ipar, kohászat stb.) újbóli beindítása, mert ez magával hozza más iparágak fellendítését is. Fontosnak tartom a megkezdett útépítési, gázvezeték-építési, víz- és szennyvízcsatorna-szerelési munkák ütemes folytatását. Elutasítom ezen munkák lassítását. Szükségesnek tartom a lakásépítés mindhárom formájának helyreállítását. Elő kell segíteni a fiatal házasok lakáshoz jutását. Ennek érdekében vissza kell állítani a hitelrendszer azon feltételét, hogy a fiatalok a vállalt 1-2 gyermek után előre kapják meg a szociális támogatást. A mezőgazdaság területén egyforma feltételeket kell biztosítani a farmer, a szövetkezeti és az állami gazdaságoknak, úgy az adó-, mint a hitelrendszerben. Felül kell vizsgálni a privatizációs rendszert és folyamatot. Egyforma feltételeket kell biztosítani a külföldi és belföldi beruházók között [számára]. Feltételként kell szabni, hogy a privatizált termelőegységeknél az ott dolgozó létszám részére munkát kell biztosítani, akár szakmán belül, akár átképzéssel. Úgy érzem, hogy ezek magukkal hozzák a szellemi és fizikai munkahelyek számának megőrzését, illetve folyamatos emelkedését. Elősegítik a pályakezdő fiatalok munkába állását, valamint a meglévő munkahelyek megőrzését, majd fokozatos emelését. Ezek érdekében elutasítom a nyugdíj-korhatár emelését. Tudom, hogy a fenti program végrehajtásához pénzügyi fedezet is szükséges, azonban véleményem szerint azok jelenleg is megvannak, csak nem a megfelelő helyeken.

• A nemzeti jövedelem emelkedésével (csökkentett adóterhek mellett is) növekedhetnek az állami bevételek.

• El kell érnünk a külföldi adósságterheink részbeni, a kamatterhek teljes elengedését.

• A külföldiek részére eladott vállalatok nyereségét idehaza kell beruházni”.

 

 

 

 

            Pozsgay Imre pártjának, a Nemzeti Demokrata Szövetségnek képviselőjelöltje Kapuváron él és dolgozik.

            Programját nem ismerem, pártja azt vallotta, hogy a Nemzeti Demokrata Szövetség nem akar se jobbra, se balra dőlni, középpártként határozza meg magát. Nemzeti alapokon felépülő új Magyarországot szeretne.

 

 

 

 

            1956. december 13-án született. Alapfokú iskoláját a szülővárosához – Győrhöz – közeli Győrújbaráton végezte, saját bevallása szerint ezt tekinti szűkebb hazájának. 1975-ben végzett a pannonhalmi bencés gimnáziumban. 1976-ban katona. Jogi diplomáját az ELTE Jogtudományi Karán szerezte, idegen nyelvű (német) nyelvvizsgát is tett. 1983-ban telepedett le Kapuváron, a rendszerváltásig a Városi Tanács Igazgatási Osztályán dolgozott. Az 1990. évi országgyűlési választáson a megye 6. számú egyéni választókerületében (Kapuvár) győzött és a Szabad Demokraták Szövetségének képviselőjeként került be a parlamentbe.

Horváth Tivadar 1991. augusztus 27-én meglepetésre átült az SZDSZ frakciójából a KDNP-be. A politikus erről úgy nyilatkozott, hogy azért ült át a KDNP frakciójába, mert a szabaddemokraták jelentősen megváltoztatták irányvonalukat és eltértek választási ígéretüktől. A pártváltás miatt a következő időszakban megromlott a viszonya Kapuvár szintén SZDSZ-es polgármesterével, Varga Gyulával. (Horváth egyébként többször panaszt tett a kapuvári polgármester ellen. Az egyik ilyen ügy előzménye az volt, hogy a parlamenti képviselő 1993. január 26-án, amikor is az 1993. évi költségvetést kellett volna tárgyalni a képviselő-testületi ülésen, soron kívül szót kért , amire Varga polgármester hajlott is volna az szmsz-től eltérően. Ám mielőtt szavazásra került volna a sor, hogy az országgyűlési képviselő soron kívül felszólalhasson, Horváth felháborodva kiabálni kezdett, mire Varga rendre utasította és megvonta tőle a szót. Horváth Tivadar panasszal élt Szabad Györgynél, az országgyűlés elnökénél, ám a vizsgálat kiderítette, hogy a kapuvári polgármester vagy a testület nem követett el jogszabály-sértést. Az ülés botrányba fulladt, több önkormányzati képviselő kivonulással tüntetett a történtek ellen, és emiatt a polgármester kénytelen volt berekeszteni azt. Egy másik ügyben Horváth a kapuvári szennyvízcsatornázás elhúzódása kapcsán tett panaszt az Állami Számvevőszéknél, de az ÁSZ-vizsgálat nem állapította meg az önkormányzat felelősségét. Egy harmadik ügyben pedig a bérleti díjak behajtásának elmaradásával vádolta az önkormányzatot, ám az Állami Számvevőszék itt is mindent rendben talált. A két politikus megromlott viszonyát példázza az is, hogy Varga a következőképpen válaszolt egy újságírói kérdésre: „Megnevettet az, amikor kereszténydemokrata országgyűlési képviselőnk a parlamentben az önkormányzatok érdekében érvel”.) Horváth Tivadar az 1990–1994 közötti ciklusban mintegy 60 ügyben szólalt fel az országgyűlésben önkormányzati, költségvetési, szociális, mezőgazdasági és közjogi témákban. Intenzíven foglalkoztatta az európai integráció kérdése. Beválasztották az Európa Tanács magyar delegációjának tagjai közé, tagja volt a parlament Önkormányzati Bizottságának.

Választási programjában ezeket a pontokat állította össze:

• tájak, vidékek tradicionális karakterének megőrzése és ápolása

• agrárgazdasági privatizáció

• a megkezdett infrastrukturális kiépítés folytatása

• a föld magántulajdonban maradása

• garantáltáras termékkör bővítése

• a szocialista restauráció megakadályozása

• a közerkölcsök lezüllesztésének megállítása és javítása

• a keresztény humánumra való nevelés támogatása

• szociális biztonság

• népesedéspolitikai szempontok érvényesítése

• adóteher-növekedés megállítása

• munkahelyek létrehozásának finanszírozása

• a szomszédos országokkal való jobb kapcsolattartás

 

 

 

 

            1949-ben Budapesten látta meg a napvilágot. Élelmiszeripari technikumi végzettségével az agrárvilágban helyezkedett el, így pályakezdése óta szorosan kapcsolódik a vidékhez. 1989-ben a Gabona- és Malomipari Dolgozók Szakszervezetének elnökévé választották, egyik alapítója volt a mezőgazdasági feszültségek megoldásával foglalkozó Nemzeti Agrárplatformnak, amelynek egyben társelnöke. Jelenleg (1994-ben) Újpesten él egy lakótelepen.

            Pártja, az Agrárszövetség „polgári agrárpártként” definiálta önmagát. Az 1990–1994 közötti ciklus idején Békéscsabán demonstrációt szervezett az Antall–Boros-kormány agrárpolitikája ellen. A kérdésre, miszerint, akkor miért nem Békéscsabán indul Kapuvár helyett, egy reklámfilmben ezt a feleletet adta: „mert hallottam, hogy Dr. Raskó György mezőgazdasági államtitkár is ebben a választókerületben indul”.

            Politikai elképzeléseit az alábbiak szerint foglalta össze: „Az elmúlt években vitathatatlan tényként fogadta el a közvélemény, hogy az Agrárszövetség képviseli Magyarországon azt a szakértelmet, amely a jelenlegi válságból képes kivezetni a magyar agrárgazdaságot. A párt programja reális alternatívát kínál az országnak, különösen a vidéken élő embereknek. Mi, akik vállalkozóként, munkavállalóként, vagy egy érdekvédelmi szakszervezet képviselőjeként naponta tapasztaljuk a jelenlegi gazdasági és szociális helyzet visszáságait, nem választási jelszónak, hanem elvégzendő feladatnak tekintjük a gazdasági modernizációt. Személyes meggyőződésem, amely az élelmiszeriparban eltöltött hosszú évek alatt alakult ki, hogy az agrárgazdaság egyik pillére lehet a nemzetgazdaságnak. Az egész agrárszféra, a termelés, a feldolgozóipar és a kereskedelem csak akkor tud megújulni, ha az értéket teremtő emberek munkája szakszerű irányítással párosul. Ma, amikor az egész ország a polgári fejlődés útját járja, nagy jelentőséget tulajdonítok annak, hogy a vidéken is megteremtődjenek a feltételek a sikeres vállalkozáshoz, a fiatalok pályakezdéséhez, a kulturált élethez. Jusson a javakból azoknak is, akik a társadalom segítségére szorulnak. Mint szakszervezeti vezető különösen fontosnak tartom, hogy a dolgozó embert munkájáért megfizessék. Az új kormányzat egyik legfontosabb feladatának tekintem, hogy új munkahelyek teremtésével csökkentse a munkanélküliséget. Elsősorban ezekről a gondolatokról szeretnék véleményt kérni a választópolgároktól, bár jól tudom, hogy Kapuvárott és a környéken számos helyi problémával majd közösen kell megbirkózni”.

 

 

 

               Füziné helybeli lakos, a Polgármesteri Hivatalban dolgozik.

            Terveiről meglehetősen szűkszavúan és elnagyoltan beszélt: „Célom a választókörzetben élők érdekeinek, gondjainak képviselete. Legjobb tudásommal igyekszem segíteni az itt élő emberek életkörülményein”. Szórólapján fontosnak tartotta megjegyezni: „A néptől indulok, a népért! Méltósággal szolgálok, becsülettel küzdök!”

 

 

 

 

 

 

A Köztársaság Párt helyi képviselő-jelöltje kapuvári lakos, három pontban tömörítette össze a választási programját: „1. Növelni kívánjuk: a gazdaság jövedelmezőségét, a lakosság jövedelmét, a közbiztonságot, az oktatás önállóságát. 2. Javítani kívánjuk: a nyugdíjasok helyzetét, az életkörülményeket, a lakáskörülményeket, az egészségügyi ellátást. 3. Csökkenteni kívánjuk: az adókat, az állam adóságait, a munkanélküliséget”.

 

 

 

 

 

 

            Kisfaludon született 1933. április 28-án. Szüleivel és két testvérével ebben a faluban töltötte gyermekkorát, így ide húzzák vissza ifjúkori emlékei. Édesapja Kisfaludon tanított. Az elemi iskola elvégzését követően a soproni Evangélikus Líceumba iratkozott be, majd ugyanitt a Berzsenyi Dániel Gimnázium diákjaként tanult. Felsőfokú végzettségének megszerzése után állatorvosként tevékenykedett. Pályakezdésétől (1957) számítva hat évig a Lajta-Hanság Állami Gazdaságban, 1963–1977 között a mosonszolnoki termelőszövetkezetben végzettségének megfelelően dolgozott. Iván állatorvosaként 1977-től 1993-ig tevékenykedett. Az 1990-es parlamenti választáson Kapuváron az FKgP támogatásával indult, de nem került be az országgyűlésbe. A pártszakadáskor úgy döntött, az Egyesült Kisgazda Párt vonalát követi. 1991-ben a soproni önkormányzat a város főállatorvosává választotta. Sopronban lakik. 1959-ben házasodott meg, fia a kapuvári földhivatalban mezőgazdász, lánya kozmetikus.

            Programjában fontosnak tartotta kiemelni, hogy a mezőgazdaság a magántulajdon és a vállalkozói szabadság alapján talpon tudjon maradni. Tervei között szerepel a speciálisan magyar termékek és termények európai piacra való betörésének elősegítése, és megfelelő módon való értékesítése. Úgy véli, ez életbevágóan fontos a Rábaközben élő, mezőgazdaságból élők helyzetének biztosítása szempontjából. Ilyen feladatnak tekinti a rábaközi sajátosságok, gyümölcsök, zöldségek és gabonafélék széles körben való terjesztését. Nézete szerint megvan az esély arra, hogy kedvező környezet mellett piacképes terméket tud előállítani a rábaközi farmer.

 

 

 

 

            Született 1959. január hó 28-án Sopronban. 1977-ben végzett a soproni Kempelen Farkas Gépipari Szakközépiskolában, majd Budapesten a Bánki Donát Műszaki Főiskola hallgatójaként szerzett diplomát. 1988-ban visszaköltözött szülővárosába, ahol a Soproni Szőnyeggyár számítógép-programozói munkakörben alkalmazta. Politikai pályafutása 1990 őszén kezdődött, ekkor lépett be a Fiatal Demokraták Szövetségébe. A helyhatósági választásokon a Fidesz jelöltje volt, a soproni képviselő-testületben pártjának frakcióvezetői tisztségét vállalta el. 1993-ban Sopron egyik alpolgármestere lett, feladata a város gazdaságának működtetése volt.

            Programjában hangsúlyt fektetett az infrastruktúra fejlesztésére, családcentrikus szociálpolitika megvalósítására, a vállalkozások ösztönzésére, liberális szemléletű hitelrendszer kiépítésére, a minimáladó eltörlésére. Ezen kívül fontosnak tartja munkahelyek teremtését és a jelenlegiek megőrzését, adókedvezmények biztosítását, a beruházások számának és volumenének növekedését, új földtörvényt, a kárpótlás befejezését, a földtulajdon külföldi kézre jutásának átmeneti korlátozását, kereskedelmi társaságok létrehozásának alapjaként új szövetkezeti törvény parlamenti elfogadását, a földadó és kamatadó megszüntetését, a természetkárosító tevékenységek leállítását. Ágota Gábor ezekben a törekvésekben látja a gazdaság fellendítésének és az európai integrációs folyamat felgyorsításának zálogát. Szerinte „az infrastruktúra kiépítése kiemelten fontos feladat! A városi és falusi ember életminőségét azonos szintre kell emelni. Elő kell segíteni a kisvárosok és települések oktatási, egészségügyi és gazdasági esélyegyenlőségének megteremtését. Támogatni kell régiónkban több falu várossá válását. A települések együttműködését törvényekkel és anyagi eszközökkel államilag is támogatni kell!” Az oktatás terén elvégzendő feladatokról így vélekedik: „A jövő kulcsa az oktatás. Több olyan iskola kell, ahol egyszerre gimnáziumi, szakközépiskolai, szakmunkásképző és szakiskolai programot is kínálnak a tanulóknak. Az iskolák ne a munkanélküliséghez, hanem a munkába álláshoz segítsék a fiatalokat!”