Fícsör
A Rábaköz című újság 1889. december 25-én megjelent mutatványszáma 6 oldalon jelent meg. A periodika hetilapként működött, minden hét vásárnapján jelent meg új száma. Ezt a rendszert ugyanakkor éppen az első két szám nem követte. 1889-ben karácsony első napja szerdára esett, ahogyan január elseje is (ez, ugyebár, hivatalosan az első szám) – így aztán ezen ünnepi alkalmakkor szerdánként jelent meg. Január első hetében két szám is napvilágot látott, január elseje mellett vasárnap, január 5-én is, innentől kezdve viszont már rendszeresen vasárnaponként került az utcára az új szám. Egy szám ára 8 krajcárba fájt, az éves előfizetés 4 forintba került. A fejlécben a lap a következő titulussal jelent meg: Társadalmi, közgazdasági és szépirodalmi lap (mint előrevetítettem, a Csorna–Kapuvár és vidéke később ugyanezt a megjelölést lopta el). Az újságban tehát nemcsak a helyi társadalmi egyesületekről, rendezvényekről és a gazdasági életről szóló hírek szerepeltek, helyet kaptak irodalmi alkotások is, közelebbről nézve, elbeszélések, vallomások, versek, sőt folytatásokban közölt regény is.
A forradalom után Kapuváron is meginduló polgárosodásnak új lendületet adott a kiegyezés, kiérlelve azt az olvasni vágyó művelt réteget, amely lehetővé tette a lap megindítását. Olvasóként az újság mindenekelőtt a helyi értelmiségre, orvosokra, tanárokra, ügyvédekre, hivatalnokokra számíthatott, a lap szerzői másodállásban, fő foglalkozásuk mellett űzték az újságírást (Hevesy János és Ajkay Gyula is polgári iskolai tanár volt). Láthatólag az értelmiség vásárlóereje teremtette meg a lap anyagi fedezetét, ugyanakkor az újság a hivatalosság figyelmét is felkeltette. 1890. november elsejétől ugyanis a hírlap „Kapuvár mezőváros hivatalos lapjaként” jelent meg (Kapuvár az 1871-es községi törvény visszaminősítése értelmében ekkor valójában már nem volt mezőváros, ám amint más esetekből is látszik, a városi rangot ennek ellenére továbbra is használták). A „város” hivatalos lapjának titulusát a fejlécben is feltüntették, amely minden bizonnyal nagyobb anyagi biztonságot is jelentett, ugyanakkor e pénzügyi támogatás fejében csökkenthette a szerkesztői szabadságot és a kritikai hangokat. Később más kapuvári egyesületek is támogatták a lapot, ezt is feltüntették a címlapon.
Az 1889. december 25-én megjelent szám tartalmazott vezércikket, tárcát, verset, gazdasági híreket, rövidhíreket Kapuvár eseményeiről, hirdetéseket, végül szerkesztői üzeneteket, és bejelentették, hogy a következő számtól kezdve folytatásokban regényt fognak közölni Hevesy Jánosné Sikor Margit elbeszélőnő tollából. Ez utóbbi meg is valósult, a Rábaköz január elsejétől részletekben publikálta Hevesyné Mimóza című regényét, amely tudomásom szerint később máshol újból megjelent. Az első szám képeket nem tartalmazott, csak a hirdetések voltak a figyelemfelhívás érdekében tipográfiailag, aztán később grafikailag is valamennyire cizellálva.
Az első szám vezércikke az Előfizetési felhívás címet viselte, melyben a szerkesztők bejelentették az új lap megindítását, felsorolták a munkatársak és szellemi támogatók névsorát, és közleményben tudatták, hogy az olvasók fizessenek elő a lapra az anyagi biztonság megteremtése érdekében. A lap olvasóként Kapuvár „intelligencziájára”, azaz értelmiségi rétegére támaszkodott. A közreműködők között említették meg Kapuvár és környék több prominensének nevét: Laky Demeter csornai perjelt, Hajas Gyula csornai főszolgabírót, Koltai Virgil bencés tanárt, Kiss Elek csornai ügyvédet, Köninger Kálmán gazdászt, Ajkay Gyula polgári iskolai tanárt (aki aztán 1892-től a rivális Csorna–Kapuvár és vidéke kapuvári szerkesztője lesz), és végül a lap főmunkatársát, „Nihilt” (1890. február 9-ig szerepelt ez a titulus a lapon), akiről a vezércikk azt mondja, hogy nem akarja elárulni a nevét, csak annyit közöl róla, hogy kapuvári illetőségű személyről van szó.
 
 
Nepomuki mint Kapuvár facebook-ja
A címlapon, az Előfizetési felhívás alatt a Rábaköz tárcája néven rovatot indítottak útjára, melynek első darabja – mint az majd általános lesz – egy verset közölt, illetve Kapuvári szent János címmel egy kisesszét. Ezt az a bizonyos „Nihil” álnéven publikáló szerző jegyzi, itt az idő hát kideríteni, ki ő. Már az első sorok hangvételéből is valószínűsíthető, hogy a név női írót rejt, aki jól ismeri Kapuvár nőtársadalmát. Minthogy Nihil néven más lapokban is publikált kapuvári szerző, aki máskor „Nulla” álnéven írja alá elbeszéléseit, kiderül, hogy ő nem más, mint Sikor Margit, a lap felelős szerkesztőjének, Hevesy Jánosnak a felesége. Ő tehát a szerző és egyúttal a lap főmunkatársa.
A Kapuvári szent János című tárca lényegében lírai hangvételű elmélkedés Nepomuki Szent János kapuvári szobráról: „Vajon mikor odaállítottak téged, öreg Szent, szép fehér ruhával, arany sávolyos tunikáddal arra a piedesztálra: akkor se öltött derültebb színt a te arczod?” – szólítja meg a szobrot. A szent alakja a kapuváriak rendszeresített találkahelye: „Nyáron, mikor a nap leszáll, odaülnek a lábaidnál fekvő fapadra Kapuvár intelligencziájának egy jó része”. Nepomuki Szent János néma részese a közéletnek, aki mindent lát, minden kapuvári lányról tud valamit, gyakorlatilag Kapuvár facebook-ja: „Sokszor láttad a kis »báró Mimi« fürge, aczélos lépteit”, és „láttad Sugárék apró, kedves kis angyalkáit”, de „[a]ztán gyönyörködhetsz Kapuvár szép, ifju leányaiban. Elsétálnak előtted néha Wawrdáék ruganyos, gyors lábakkal, szellemes arczukkal; vagy arra megy a Stróbl Irma junói termetével… és te gondolkozva nézel utánuk”. Hevesyné érzelmes szavakkal veszi lajstromba ki mindenkit láthat nap mint nap a kőszobor: „Néha látod Medgyessyéket. Az öregebb kislány komoly, de a kis Margit annál elevenebb”. Aztán így folytatja: „És az a sok szép leány mind: a kedves Landgraf nővérek, a tevékeny Gantzék, és annyian mások, akik itt előtted elmennek reményteli ifju szivvel, álomringató lélekkel, derült szemekkel.” A szerzőnő Nepomuki alakját afféle Big Brotherként értelmezi, aki minden eseménynek a szemtanúja, ám néma marad, mert szerepe révén hallgatásra van kárhoztatva. A csehországi szent ugyanis a gyónási titok védőszentje, a legenda szerint ezért is szenvedett mártírhalált, és bár mindent lát, de „mozdulatlan és szótlan és szótlan marad mindig”. Erre a némasági kötelezettségre húzza fel Sikor Margit gondolati építményét, és ő maga lényegében az ellen-Nepomuki pozícióját foglalja el, a titkokat, melyeket Nepomuki Szent János szobra naponta lát, de nem árulhat el, a lap hasábjain elpletykálja helyette ő, a titkokat ő fecsegi ki. És aztán jön a „korszellemnek” megfelelő melankolikus gondolat, miszerint az összes szép lány porrá lesz majd, de a szobor még akkor is ott fog állni. „Lásd, azért szeretlek, azért sajnállak téged, jó szent János! hogy olyan hosszu az életed” – fejezi be elmélkedéseit a szobor megszólításával a tárcaíró.
Végső soron tehát az első látásra céltalannak látszó szöveg vezérfonalát az a kibékíthetetlen ellentmondás tartja össze, hogy a régóta a várárok partján álló szoboralak folyamatosan kukkolhatja Kapuvár népeit, ezt azonban a gyónási titok miatt nem árulhatja el, a szerzőnő viszont ezt felhasználva, látszólag Nepomuki nevében beszélve árulkodik a kapuvári lányokról.
 
 
 
 Nepomuki kapuvári szobra: „...mikor a nap leszáll, odaülnek a lábaidnál fekvő fapadra...”
 
 
 
 
Gazdasági fórum és hirdetések
A mutatványszám a fejlécben jelzett „közgazdasági” profilt két cikkel elégíti ki. Az egyik Ipartestület cím alatt az újonnan megalakítandó kapuvári ipartestület leendő feladatait veszi napirendre, melynek célja, hogy a megszűnt céhrendszer (az 1872. évi VIII. törvény írta elő a céhek megszüntetését) helyett a helyi iparosokat testületileg összefogja. A másik cikk Közgazdaság. Gazdasági levél cím alatt jelent meg, szerzője nem árulta el magát, „Rábaközi Gaston” álnéven publikált. Ez az írás lényegében gazdasági szempontból üdvözli a lap megindítását, mely szerinte egyfelől a gazdasági kérdések megvitatásának fóruma lehet, másfelől ezzel szoros összefüggésben az értelmiség fejlesztésének eszközeként lehetne felhasználni.
A lap első számában kizárólag kapuvári kereskedők illetve szolgáltatások hirdetései kaptak helyet. Vogel István kapuvári fűszer-, csemege-, „thea-”, rum-, ásványvíz- és magkereskedése talán a legrészletesebb, mely áruféleségek szerint tünteti fel az üzletben kapható termékeket. Érdemes mazsolázgatni ebből, mert olyan luxuscikkeket is árusított, melyek, biza, ma sem mindennaposak: lehetett vásárolni nála angolnát, tengeri rákot is. Kapható volt még például lundenburgi cukor, Carolin rizs, prágai sonka, messinai citrom, „tunisi” datolya, Groy vorarlbergi sajt, ruszti aszúbor, Mumm Souverain franciapezsgő, Mohai Ágnes ásványvíz, Rákóczi keserűvíz vagy éppen Nestlé gyermektápliszt. Laufer Samu, aki később a Csorna–Kapuvár és vidéke c. lap kapuvári szerkesztője lesz (de nem zárható ki, hogy valamilyen álnéven ebben az újságban is publikálhatott), fogászati műtermét úgy reklámozza, mint ahol „ezüst és arany blombok valamint műfogak a legjutányosabban készítettnek”. Deutsch Izidor rövidáru és kézműkereskedése az ünnepeket kívánta kereskedelmileg a maga hasznára fordítani, amikor hirdetésében karácsonyi és újévi ajándékokat promotált. És ha már a Rábaköz a Buxbaum-féle nyomdában készül, Buxbaum József is reklámozza üzletét, ahol „iskola könyvek”, ma úgy mondanánk, tankönyvek, díszes levélpapírok és képeskönyvek voltak kaphatók. Gránitz József úri öltönykészítő, akinek üzlete a Vasút utcában, az egykori polgári iskola szomszédságában volt található, berlini és jägerdorfi szöveteinek kívánt hírverést csapni. Rosenberger József a lapszám utolsó oldalán hirdetett, a Fő téren, a Rába-híddal átellenben egy boltot bormérés céljára kívánt eladni.
 
 
Karácsonyi melléklet
Az ünnepek alkalmából az újság külön karácsonyi blokkal is készült. Két cikk kapcsolódik a témához, mindkettő vallomás. Az egyiket „Magánhangzó” álnévvel egy nem azonosítható szerző írta Karácsony ünnepén címmel, mely elmélkedés az ünnepről. A másik személyesebb, a Karácsony. Egy agglegény naplójából című írás egy karácsony idején egyedül maradó ember gyónása, aki végső soron mégsem lesz magányos, mert a cikk elolvasásával az olvasó lesz társa az ünnepnapokon.
 
 
Bulletin
Az újság első száma apró, pár mondatos híreket is közölt Kapuvár és a megye aktuális eseményeiről, így például a Sopron vármegyei tisztújításról, a kapuvári „szilveszterest” tervezett programjáról, balesetekről és bűnügyekről. Ezek részint a társadalom egészét érintő kérdéseit taglalták, részint pedig a bulváros hírekre fogékony olvasóközönség igényét elégítették ki. Közölte például a Kórház kútjáról, hogy az felmondta a szolgálatot, és a lap szerkesztősége javasolta az elöljáróságnak, hogy a vízpazarlást ellenőrzésekkel és büntetésekkel próbálja megelőzni. Szó esett egy, a polgári iskolában történt balesetről, a kapuvári korcsolyázó egylet megalakításáról, a vadásztársaság által szervezett egyik eseményről, melynek keretében a kapuvári Égererdőben 8 szarvast, 2 őzet és 2 rókát lőttek ki. Végezetül pedig beszámolt a Gartai Rongyos Egylet alakuló üléséről, amely 1889. december 18-án Szabó Károly tanfelügyelő kezdeményezésére jött létre. Ennek a jótékonykodó egyesületnek a célkitűzése a szegény sorsú gyermekek ruháztatása volt, az alakuló ülést a polgári iskola zenetermében tartották, ahol Dominkovits Sándor kapuvári plébános is beszéddel szorgalmazta a gyűjtést. A lap szerkesztői kérték az olvasóközönséget, hogy járuljanak hozzá a ruházkodáshoz, és a gazdaasszonyok adományozzák az egylet közvetítésén keresztül a gyermekeknek a háztartásukban található „lim-lomot”.
Így indult a Rábaköz című lap, megnyitva a kapuvári újságok sorát. Egyebet nem tudok mondani, kérem, kapcsolja ki.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://kapuvar.blog.hu/api/trackback/id/tr632365287

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.