Há’ mer’ az ő számára Kapuvár az volt, ami Ovidiusnak Tomi: túl barbarisch.
            Liszt Ádám, Liszt Ferenc apja maga is közel állt a zenéhez, négy évig játszott amatőr zenészként Haydn zenekarában az Esterházyak kismartoni palotájában. Liszt (mármint Ádám) az 1797-es évet a pozsonyi egyetemen töltötte, ám mivel anyagi gondjai akadtak, nem tudta fizetni az oktatás költségeit. Így aztán ekkor, húsz évesen (1776-ban született) kénytelen volt munkába állni, 1798. január elsejétől az Esterházyak fraknói uradalmában helyezkedett el hivatalnokként. Két év múlva azonban a herceg máshol kínált neki munkát, 1800. június 6-án áthelyezték Kapuvárra, az Esterházyak másik uradalmába, ahol szintén tisztviselőként dolgozott.
Liszt Ádám Kapuváron töltött idejét száműzetésként élte meg, távol a művelt emberek közegétől. Problémája kulturális és nyelvi okokból fakadt, nem pedig etnikaiból, mert magát magyarnak nevezte, és fiát is annak tartotta. Alig két hónappal azután, hogy a kapuvári uradalomban munkához látott, máris az áthelyezését kérte herceg Esterházy Miklóstól. 1800. augusztus 10-én Kapuváron írta meg a maga ovidiusi, tomi levelét, melyben nyelvismeretének hiányára hivatkozott. Mint mondja, áthelyezését azért kéri, „mivel nem vagyok jártas a magyar nyelvben, amely ehhez a pozícióhoz elengedhetetlenül fontos”. Több mint valószínű azonban, hogy a valódi okot levelében elhallgatta, és nemcsak azért élte meg kapuvári tartózkodását Tomiként, mert nem beszélt jól magyarul, és mert a németet jobban bírta. Annak, aki gyermekkorában Joseph Haydn irányítása alatt zenekari csellista volt, annak, aki a pozsonyi egyetemen filozófiát hallgatott, nem felelt meg az itt tapasztalt rurális szellemi légkör, társtalannak érezte magát, és kifinomultabb közösségre vágyott. Rizsporos haj, széttartott ujjal fogott kávéscsésze nem fér össze a pörkűttszaftos bajusszal. Az ok tehát valójában nem nyelvi, hanem kulturális volt, ezt későbbi taktikázásai is mutatják. Herceg Esterházy először nem fogadta el Liszt Ádám áthelyezési kérelmét. Csak mintegy félévnyi kapuvári tartózkodás után, 1800 decemberében került vissza Fraknóba, amely ugyan Sopron megye nyugati fele, mégsem vágyának örök tárgya: Kismarton.
Hogy rossz kapuvári közérzetének oka valóban kulturális, és nem nyelvi volt, kétségtelenné teszi itteni taktikája. Fraknói hivatalnokként német környezetben nem lehettek nyelvi gondjai, mégis Kismarton lebegett a szeme előtt. 1801-ben azzal kívánta felhívni Esterházy figyelmét, hogy zenét szerzett, a Te deumot, amit aztán a hercegnek ajánlott fel. Ennek ellenére még négy évik kellett várnia, míg 1805-ben vágya teljesült, és Kismartonba került. Itt – minthogy továbbra is hivatalnok volt – szabadidejét teljesen a zenének szentelte.
A száműzetés azonban, amit Kapuváron tapasztalt, még egyszer megismétlődött vele. 1809-ben váratlanul az Esterházyak másik birtokára, Doborjánba helyezték. A szitu hasonló: vágyakozás vissza, depresszióba esés, ez az öreg Liszt rapszódiája. Ám fölösleges mondanom: végül itt született meg fia, Liszt Ferenc.
A kevésbé szofisztikáltabb környezet miatt, mely az akoltól folyamatosan távol tartotta őt, zenei karrierje torzóban maradt. Így aztán saját beteljesületlen zeneszerzői vágyait végül fia pályájának egyengetésén keresztül valósította meg.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kapuvar.blog.hu/api/trackback/id/tr862164827

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása