Németh Rozália énekeskönyve 

(Kapuvár, Szabadság utca)

                                                                                                                      

 

Ezen rozmaringág s kék ibolya illatjával szagos nótácskákat, kiket én itten most kiteszek, még a múlt évszázad utolsó tizedének délfelében adta által nékem Németh Rozália néném öröm- és megbecsülésre. S nám, miként adá nékem ajándékképpen, én aztat úgy e’, s nemkülönben híven meg is őrizém, hogy ez énekek el s széjjel ne iramodjanak a felejtés förgetegével, s oltalmazám én az elmúlástól ezeket, melyek az igaz magyari lélek öszvekötött csokrai és két szerelmetes szíveknek hűséges kifolyásai. Danolták akkoron, midőn sütöttík zsírba’ a csörögefánkot a fritőzben, de ezen nótácskákat tette a korongra a pántlikás dídzsé is a bucsui bálbo. Ezeknek osztán okáért mit e gyűjteménynek sűrejébűl általnyújtok, vügyed te is úgy, olvasó, szíved vígság- s boldogulására!

 

 

 

Hangzik a kapuvári föucca

 

I.

Hangzik a kapuvári főucca / mikor a leventehad indul rajta / dobog a föld, ahol jár / minden lán az uccán áll /szívdobogva néz a hadnagy utána / azt számlálja, melyik lesz a babája

 

II.

Kiskertembe’ nyiladozik a rózsa / hogyne nyílna, hat barna lány gondozza / egy vasárnap délután / úgy díszlik majd a sapkám / minden kislány boldogan néz reája / mert minden lánynak levente a babája

 

 

 

 

Elment a szeretöm

 

I.

Elment a szeretőm idegen országba / csak azt levelezi, menjek el utána / menjen el a fene idegen országba / inkább meggyászolom háromféle jászba

 

II.

Reggel feketébe, délbe’ hófehérbe / este hat órakor lángszínű selyembe’ / láttatok-e lányok, vízen buborékot / annak közepibe két szál rozmaringot

 

III.

Láttunk, láttunk, láttunk vízen buborékot / annak közepibe két szál rozmaringot / öntözzétek lányok, hogy el ne hervadjon / hogy az én galambom megszabadulhasson

 

 

 

 

Piros pettyes

 

I.

Piros pettyes ruhácskádba láttalak meg téged / őszi szellő el-elkapta hófehér kötényed / hirtelenül a szívedet valami átjárta / egyszeribe te lettél a világ legszebb lánya.

 

II.

Zöld erdőnek vad mélyébe andalogva jártam / mind a ketten, te is, én is vad virágot szedtünk / egy rózsánál, a legszebbnél összeért az ajkunk / csolkolódzva gerlepárok úgy kacagtak rajtunk.

 

 

 

Hajlik a jegenye

 

I.

Hajlik a jegenye, pörög a levele / kis kertem aljába várlak, csak gyere be / csak annyit szeretnék elmondani néked / gyere vissza, ne hagyj itt / majd meglátod,  jó lesz itt / gyönyörű virágom.

 

II.

Éjjel édes álomnál / nappal fényes holdvilágnál / csak annyit szeretnék elmondani néked / gyere vissza, ne hagyj itt / majd meglátod, jó lesz itt / gyönyörű virágom.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kapuvar.blog.hu/api/trackback/id/tr971953125

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.