Habár Kapuvár hosszú századokon keresztül úgy tűnik fel a forrásokban, mint a Rábaköz gazdasági-katonai központja, és földrajzi elhelyezkedése (közlekedési folyosó melletti fekvés, tájegységek találkozási pontja) is a kereskedelmi központ korai kialakulására predesztinálná, ennek ellenére a város csak a 17. század legvégén nyert vásártartási jogot. Ez a megkésettség annál is inkább feltűnő, mert Szil (1247-ben Zyl), a későbbi mezőváros már a 13. században rendelkezett piaccal, és a város 1387-től a kapuvári domínium alá volt rendelve, vagy ott van másik példának a mára Fertőszentmiklósba olvadt Szerdahely (1263-ban Sceredahel), amely nevéből ítélve már ekkor tarthatott vásárokat, Csorna és Fertőszéplak középkori eredetű vásárairól vagy éppen Csepregről már nem is beszélve. Szillel, Szerdahellyel, Csornával és Széplakkal szemben azonban Kapuváron nem ismeretes piactartás, noha a vár közvetlen szomszédságában 1669-ben „Az piaczon kávás kult”, vagyis kávás kút tűnik fel, amely kereskedelmi jellegre enged következtetni.
Hogy azonban ez a 1669-ben említett piac még nem jelentett vásártartási jogot, azt egy század végén kelt okmány igazolja, amelyben az szerepel, hogy I. Lipót 1690. augusztus 14-én Bécsben kelt levelében vásártartási jogot adományozott pro oppido Kapuvar, azaz Kapuvár mezőváros számára. Ekkor Kapuvár földesura már a nádor, Pauli Eszterhazy de Galantha, magyarán galántai Esterházy Pál volt. Ha korábban a városban lett volna jelentősebb árucsere-forgalom, a királyi engedélyhez kötött kiváltság aligha született volna meg ekkor. Mindazonáltal a vásártartási jog (ius nundinarum) adományozása Kapuvár számára lefektette az alapjait annak, hogy a későbbiekben a város vásárai országos hírnévre tegyenek szert, a birtokosnak és a településnek kereskedelmi téren is presztízst, no meg helypénz és egyéb bevételek nyomán jövedelmet szerezzenek, és a vásár természetszerűen járult hozzá az urbanizációhoz.
Az 1690-es vásárszabadalmat az Esterházyak kérésére V. Ferdinánd 1846. július 30-án „különös kegyből” (ó, az állat) Bécsben kelt privilégiuma oly módon erősítette meg és szabályozta újra, hogy a hetivásár időpontját Kapuváron a csütörtöki tartásban szabta meg (kérdés, ez vajon egy régebbi szokásnak adott-e írásos keretet, vagy újdonság volt). Ezek szerint a mezőváros, mely ekkor – megint, de egy másik – Esterházy Pál birtoka, hetente ezen a napon tarthatott vásárt, s lám, a kapuvári piac ma is csütörtökönként működik (Szerdahelyen – neve is elárulja – szerdánként tartottak vásárt). Ilyenformán pedig a csütörtöki piacnap több évszázados hagyományként él. Elképzelhető, hogy van összefüggés azzal, hogy Csornán ezzel szemben szerdánként tartották a vásárnapokat, magyarul a csütörtöki napot az indokolhatta, hogy ne ütközzék a csornai vásárnappal.
Az adományozott vásárjog szerint Kapuvár más helyek országos és hetivásárainak jogát élvezhette, a környékbeli vásárok „rövidsége nélkül” (e kitétel célja láthatólag Kapuvár kereskedelmi központtá tétele volt). A király meghatározta azt is, hogy ha a csütörtök ünnepnapra esik, akkor a vásárt ne akkor tartsák, hanem vagy az azt megelőző vagy pedig az azt követő napon. Az uralkodó biztosította a szabad közlekedést, az árusok védelmét, a személy- és vagyonbiztonságot.
Fényes Elek nem sokkal későbbi geográfiai leírása szerint Kapuvárnak évente négy országos vására volt, január 10-én, március 25-én, július 25-én és november elsején. A július 25-én tartott országos vásár nyilvánvalóan összefügg a plébániatemplom patrocíniumával, vagyis Szent Anna ünnepét megelőző nappal (hiszen ünnepnapon nem tartható vásár), amely egybeesett a búcsúval. Később változó jelleggel már öt-hét országos vásárt tartottak Kapuváron, és a napok is módosultak. 1880-ban például a mezővárosi tanács hirdetménye szerint hat alkalommal volt országos vásár, méghozzá január 26-án, március 22-én, május 31-én, július 27-én (Szent Anna-napi vásár), augusztus 31-én és végül december 13-án.
 
 
A piac helyszíne, melyet az áruk szigorúan előre meghatározott elárusító helyeivel együtt a piaci rendtartás kimerítően szabályozott, valószínűleg már akkor is a Szent Anna templom melletti téren lehetett, ahonnan csak jóval később került át a Gesztenye sorra, majd az 1980-as években a Belsőmajorba (a mai Piactérre). A templom melletti parkot nem véletlenül hívták Piac térnek is. Századeleji fotókon is látható, hogy a templom melletti tér még nem volt parkosítva, az országút mentén húzódó korzót hársfák szegélyezték (ide akasztották fel 1919-ben a proletárdiktatúra hat áldozatát). Ugyanakkor egy 1904-es vásári rendtartás emlékei szerint (mely nyilván általános képet is mutat) a kapuvári vásárok olyan forgalmasak voltak, hogy országos vásár idején gyakorlatilag az egész település sokadalommá alakult át, a települést a Külsővárostól (azaz a Kis-Rába hídjától – ma: Kossuth utcától – kezdődően) egészen a város nyugati peremét képező vámházig (vagyis a Szent István utca és a Petőfi utca kereszteződéséig) piacozók töltötték meg, ahol a frutti ízű kokasos nyalókától a csíksomlyói lézerkardon át a szűzmáriás tamagocsiig az áruk széles választéka várta a vásárlókat.
Ferdinánd királynak a Libri Regii által másolatban fenntartott 1846-os vásárprivilégiuma a következőképpen hangzik (a lábjegyzetek hipertextjei döglött linkek, bocsi):
 
 
 
„Mi Első Ferdinánd, Isten kedvező kegyelméből ausztriai császár, Magyar és / Csehország e néven ötödik[1], Dalmát, Horvát, Tót, Halics és Ladomér országok apostoli, úgy Lombardia, / Velencze, Illiria stb. királya, Ausztria főherczege, Lotharingia, Salzburg Steyer, Korontán és / Krajna, Fel- és Al-Sz[i]lézia herczege, Erdély nagyfejedelme; / morvai őrgróf; Habsburg és Tirol grófja stb. / Emlékezetül adjuk ezennel jelentvén mindennek kit illet: hogy Mi mind méltóságos galántai her- / czeg Eszterházy Pál[2] edelstetteni herczeg-gróf[3], fraknói örökös, aranygyapjas[4] és / szent István apostoli király rendebeli nagykeresztes vitéz,[5] a polgári ezüst érdemkereszt tulajdonosa, / az orosz császári szent András,[6] szent Newski Sándor[7] és szent Anna első osztályú[8]; a porosz király feke- / te sas;[9] nagybrittaniai királyi Báth;[10] hannoveri királyi guelf[11]; sziciliai szent Ferdinánd,[12] és érdem-rendek- / beli nagykeresztes vitéz; aranykulcsos és valóságos belső titkos tanácsos, Sopron vármegyei örökös és valósá- / gos főispán[13] őszintén kedvelt rokonunknak a véget Felségünkhöz intézett alázatos esedezésére, mind / pedig Sopron vármegyében fekvő Kapuvár mezőváros és környéke haszna s java elő mozdi- / tására, azt tartottuk királyi hatalmunkból és különös kegyelmünkből engedendőnek és rendelendőnek, / Azt engedjük és rendeljük ezennel: miszerint a fennérintett Kapuvár mezővárosban[14] minden / csütörtökön heti-vásár tartathassék, minden joggal, elsőbbséggel, szabadsággal s szentességgel, mel- /lyel az országos és hetivásárok a többi szabad királyi és kiváltságos mező-városokban s helyeken tartani szokták, de / az azon környékbeli más vásárkiváltságok és más helyek országos és heti-vásárai rövidsége nélkül, s azon világos / feltétel alatt, hogy, midőn az illető esztendőkben az imént megnevezett hetivásár ünnepre esnék, akkor az ünnep- / előtti vagy utáni napon tartassék. Miért is titeket: kereskedők, kalmárok, arusok, és bár melly külföldiek, ezen- / nel összesen, mind egyenként biztosítunk és bizonyossá teszünk, miszerint a fennevezett Kapuvár / mezővárosban ekként tartani engedett heti vásárra[15] portékáitok s vagyonságtokkal, / minden félelem és a Mi különös védletünk és ótalmunk alá vett személytek és vagyontok legkisebb fél- / tése nélkül bátran, szabadon jöhettek, közlekedhettek, ügyekezhettek, s dolgotok végezvén ismét haza, vagy a- / hová tartozik, térhettek. És ezt minden vásáron és egyéb nyilvános közhelyen kihirdettetni és kikiáltatni, / apostoli magyar királyi titkos pecsétünkkel függőleg megerősített jelen levelünket pedig az előmutatónak[16] elolvasás után mindenkor visszadatni kivánjuk és parancsoljuk. Kelt a Mi őszintén kedvelt hívünk / tekintetes és nagyságos nagy-apponyi gróf Apponyi György[17] aranykulcsosunk és valóságos belső titkos / tanácsosunk, Magyarországunkon királyi udvari másod kanczellárunk kezéböl, birodalmi fővárosunkban, Bécsben, Ausztriában, szentjakabhó[18] harminczadik napján, az Úr ezernyolczszász / negyvenhatodik esztendejében, magyar, cseh, stb. országi uralkodásunk tizenkettedik évében.
 
Ferdinánd s. k.                       Gróf. Apponyi György s. k.                Jászay Pál[19] sk.
 
Egyeztette: Sztankovics Mátyás[20]
kir. tanácsos, irat és levéltárigazgató.


 

 

 


[1] Ferdinándot (uralkodása: 1835-1848) osztrák császárként elsőnek címezték, magyar királyként viszont a Ferdinándok közül ötödik volt a sorban.
[2] Esterházy (III.) Pál Antal (1786-1866) 1833-ban vette át Miklóstól az Esterházy-birtokok kormányzását, 1848-ban a király személye körüli miniszter, azaz újmagyarul külügyminiszter lett a Batthyány-kormányban.
[3] Esterházy (II.) Miklós (1765-1833) 1804-ben szerezte meg a bajorországi edelstetteni grófságot, ennek folytán nyert birodalmi hercegi rangot.
[4] Jó Fülöp burgund herceg által a keresztény hit védelmezésére 1429-ben alapított lovagrend, amelynek kinevezési joga rokonság útján a Habsburgokra szállt.
[5] A Magyar Királyi Szent István Rendről van szó, melyet Mária Terézia alapított 1764-ben.
[6] I. Péter orosz cár alapította 1698-ban.
[7] I. Katalin orosz cárnő alapítása 1725-ben Alexander Nyevszkijről.
[8] Károly Frigyesnek, Holstein-Gottorp hercegének alapítása 1735-ben.
[9] I. Frigyes porosz király 1701-ben alapította.
[10] Középkori előzmények után I. György brit király alapította újra 1725-ben.
[11] IV. György későbbi brit uralkodó alapítása 1815-ben, akkor még régensként.
[12] Szicíliai királyként III., nápolyi királyként IV. Ferdinánd alapította 1800-ban.
[13] 1834-től soproni főispán.
[14] A Kapuvár mezővárosban szavak aláhúzással kiemelve.
[15] A Kapuvár mezővárosban és a heti vásárra szavak szintén aláhúzva.
[16] Vagyis aki az iratot kötelezően bemutatja.
[17] Gróf Apponyi György (1808-1899) az udvari (bécsi) magyar kancellárián fogalmazóból emelkedett a főkancellári tisztig, konzervatív politikus volt, a reformpolitikusok egyik ellenfele. Az 1839-40-es országgyűlésen a konzervatív párt egyik szószólója, ezt követően nevezték ki alkancellárnak és belső titkos tanácsosnak. Érdekes, hogy bár Apponyi György gróf 1846. április 5-én már főkancellári rangra jutott, a kiváltságlevél (amely később, július 30-án kelt) azonban csak másodkancellárnak nevezi.
[18] Július.
[19] Jászay Pál (1809-1852) 1832 és 1849 között dolgozott fogalmazóként, majd titkárként a bécsi magyar udvari kancellárián, ahol forrásgyűjtést is végzett, történetírói munkái is születtek.
[20] Sztankovics Mátyás, amint a következő sorból kiderül, kancelláriai hivatalnok, a Magyar Kancelláriai Levéltár igazgatója volt.

A bejegyzés trackback címe:

https://kapuvar.blog.hu/api/trackback/id/tr131902355

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.