Valamint a’ három drága veres kövek, ’ki rubintnak nomináltatik, kihullván az aranyozott keretnek Foglalattyábúl, úgy sodortatik el az üdő forgandóságival tudós Vargyas István szótárának Emlékezetje. ’S a’ mint az Tudás veteményes kertjében a petrezsilom akkor nevekedik, s kap Erőre, mikoron Gyomnövényektűl meg-szabadítattik, úgy szikségesnek látszik Nyájas Ólvasóm előtt e Szótárt a gazbúl kikapállani, hasonló-képpen e’ könyvet a köztudalom felsőbb Póltzára bé-állítani. Nemkülönben kelletik a 18-dik Század tudományos atmosphaerájának hüteles Rajzolattyát meg-adni, melybe ama Könyv lapjai mindenestűl bé-csinálva vannak, amint az emlétett petrezsilom magvai sem ennen magoktúl cseperednek, ha-nem is az Anya’ Földnek édes nedveit szopják, és a’bból tsíráztatnak fel magosra.

            Az igen nagy esmeretekkel bíró Vargyas István Kapuvárott születvén az kalendáriom szerént 19. deczembris havában 1717-dik Esztendőben, elsőül fel-útazott Sopron Városába’ magát külömb-külömbféle Tudományokkal be-óltani, eztán a Je’suita rendben folytatta ennen pallérozását, midőn 1735-dikben a’ Jézus Társaság tagjai közé avanzsírozott fel. S nám, Olvasó, meg-láthadd Te is, aligha nyerhetett volna a keresztségben Kapuváribbnál-Kapuváribb titulust a Vargyasnál, ’mely Nevet mai napság is egy regiment Tsaládok hordják Szülő-Városában, mi több, egy katskaringós Utza is viseli a Vargyas nevet. Ősi Család-Nevét az időnek patinája a maga zőldes árnyalattyával vonja bé, fel-menői tudni-illik a’ Kapuvári Várnak hű katonái, a’ kura-fi Terek ellenében az Magyar országot védelmező harczfiak voltak, ő azonban Vitézségbeli forgandóságok helyett Műveltség Ápolásra adta ifiú fejét. Mint jes’uita literátus Mesterek általában, Vargyas István is hamar-hamar Nagyszombatban tanálta ennen magát, ’hol ki-jöttek fényes elméjének első Szűleményei, és a’hol jelentek meg három Könyvei. E’ három Munkák közől a leg-első egy gazdag Imátságos kötetnek szép füvészete, mely vigasztalásoknak Foglalattya a’ Világnak vesszeivel szemben, ’kik által gyakran ostoroztatik a szerentsétlen Földi Ember. A másik Kettő egyikébe’ penig a nagy Loyolai Szt. Ignácznak orátziói vannak bé-kötve egy tsukrétába, ki (tudnyaillik: Loyolai Nátzi) volt hajdan a Jézus Társaság nagy Alapító Attya, ’s a’ kinek filemüle szólásához hasonlatos gyönyerőséges éneklési jelentik a jes’uita rendnek fundamentomit. Az Harmadik Könyvrűl kedig mindjárást bővebb lével szólok, ugyan-akkor annak előtte – mint ígírtem – öntsünk tiszta poharat, ’mely-mely széles’b contextusba ágyaztatik e’ Szótárnak tartalma bé.

A'  Phraseologia 1-ső Ki-Adásának czímlapja (1750-dik Esztendőben)

 

 

            Régólta támadott fel a literatúrai tudalom széles piaczán ama tsalfa színekkel jádszó Gondolat, hogy a’ je’suiták barokk kor-szakátúl a fel-homályosodás koráig a Magyar Cultura, ’s benne kiváltságos-képpen a magyari nyelv a latinus míveltségnek oltárán áldoztatik fel, és ennek okaként általok leg-főképpen a jes’uita schola fikáztatik. E’ hibádzó Ítéletnek bogarát, melyet az’tán sok Pókok bé-fogtak tsalárd Hálójokba, a publicumban mindenek előtt a nemes Toldy Ferenc ülteté el a 19-dik Században, mikoron a’ magyar literatúráról való lévő Historiai Munkájában a fel-Világosodást előző idő-szak általa a „hanyatlás korának” tituláltatik. Hibájául rója fel e’ Tudós a barokknak, hogy a Jes’uita Rend a magyari nyelvet a sárban, motsokban feledé, tsak a deákot ápolá, a Magyarság-folyás lassúdni kezd. Az ő Tudományok kedig, mint valaminő Laborathoriumban, a’ haladó Világra nem vetve kandics Szemét, bé-zárkózott a négy falak közé, s a Népnek jogos Igényit magosrúl le-fosta. E’ nem épen való Bírói Határozvány, mely kölömb-kölömb irodalmi méhetskék általis szállítattik tova, újabb Munkák által fölül van visgálva, ’s az 1772-dik datumra, mint a Nemzet Világosságának kezdő Pontyára, többé nem adatik fel a Ró’sás Szemüveg. Mezey Márta, utóbb többek Közt Bíró Ferenc értekezési is patvarkodtak az 1772-es periodisatióval, a’mely, ugye, Bessen’ei Győrgy meg-indúlásának Eleje, mi’szerént a Je’suiták magok nemkölömben jártak fel’-s alá  a’ Nemzeti Cultura Sziveknek kedves Útain. Ott vannak a sok Történet’ Írók, Katona Istvántúl megkezdvén Pray Győrgyig, mind-mind Jézus Társaságbeliek, ’kik a magyar Eklézsiai történetek után nyomozván, halom-számra bán’ászták fel-színre a Régi Históriai Iratokat, mi’ közben Bibliotékokban úgy, mint Levél’ Tárakban meg-olvasták az egyházi Textusokat, vagy a pápai Bulákat. Sok Érdem terheli Nagy-Szombat Városát, a katholikus Vallásnak fő-fészkét, a ki-mívelt Értelmiségi Fejek nagy kemenczéjét, a’ hol sorban sültek a Túdományoknak pogátsái.

            A’ mi Vargyas Istvánunk is itt kertészkedett a’ Magyar Linguával, reá tzáfolván a hazafiúi Szeretet hián’ának Vádjaira. És ha-bár a Je’suitáknak Munkáji a Deákul Szólás példányi, Vargyas István szótára a’ Nemzet magyari Nyelvét is minduntalan meg-meg tsiklándozza. Mostan Kővetkezik e’ Szótárnak rövideden való Elő-Számlálása.

E’ feledés förgetegével szétfútt Szótárnak alapja Franz Wagner (1675–1738) Universae Phraseologiae Latinae Corpus czímű Munkája, a’ ki szint úgy je’suita Tanár volt, és ’ki tsászárok életinek Rajzolattyát is fel-vázolta, majd rővid Ideje végivel Bétsben kimúlt. Vargyas István Phraseologiája ennek nem hívséges Utánzattya, ezt a több Nyelvű munkát a’ nemzet Szóival toldá meg a magok Eredetiségébűl, s a latin, német és tseh (tót) lingvák corpusába bé-vonja öröm- és tanulásra a Magyar Phrazémákot is. Nagy Könyve, ’ki az 1272-dik oldalt is eléré, Nagy-Szombatban adatott ki a Jézus Társaság által az 1750-dik Esztendőben. Nem tsodálni való e’ sok Nyelvek, hisz’ Magyar Ország ezen 18-dik Században oly’ Állapatban vagyon, mikoron az állam a számos ethnikum, a multiculturalis atmosphaera által jellemeztetik, ’s ennek okaképpen a soknyelvű Szótár socialis feltételei meg-vannak csinálva. Vargyasnak vaskos Phraseologiája segíti a számos kölömb-kölömbféle Népek közti meg-értésnek Előmenetelét, a dialógust, az egymás közti communicatiót, és annak végső alakjában a kúltúrális tserét. E’ Gondolatnak Ki-folyásaként azután nem tsupán nyelvtudományi Munkának tűnik fel a’ Szótár, ha-nem pedagógiai czélzattal is hasznosítható volt a sok Scholákban. A’ Nyelv Túdománynak és azon bévül a komparatív nyelvészetnek Tsíráit sokan szét ’s szana szórták el-hamvadott Századoknak Útain, megkezdve Pesti Gábortúl Szenczi deák-magyar Szótáráig, és tovább Pápai Párizig, kiknek Munkái Nyelvönknek talpkövei. Vargyas Istvánnak Phraseologiája talán let-inkábban Bél Mátyáshoz, Nemzetünk e’ Jeles fejéhez kaptsolódik, ’ki igazi Hungarus Fő, valamint ’ki 1719-dikben kiadatott Tan-könyvét magyar Értelem mellett Tót Nyelvvel látá el, habár a köztudalom szerént a Tót nem Ember. Ezen Szélrűl meg-kezdett Útakra lépett a mi Szótár Írónk, közre-működvén a’ nagy Faludi Ferencz-czel, a’ ki az Üdőben (1747–1750) a Tekintélyes Nagy-Szombatban tanétott, és az ottan való Universitas nyomdájának Kerekit kormányozta szépen.

Az több Nyelveknek egy' azon Barátsága: deák, magyari, német, tót.

 

Még-is Vargyas István phrasémáinak sokát Baran’ai Detsi Jánus köz-mondásibúl s Közszólásibúl szedte összve, és vevé költsön, de mi-közben az ő Emlőinek Tejét bőven kiszopta, nagy sajáti Eredetiségvel párosította. Mert tudtad-é, Ólvasóm, ’kit orczádon ez-úton is tsolkollak, hogy példának okaképpen, a Játékszín szó, mely nyelvünknek mai Állapattyában is használtatik, bíz’, épen a mi Kapuvári Tudós Emberünk izzó homlokának Szűleménye az idegenszívű theatrom helyett, még a nagy Kazinczy Újítási előtt? Ugy-é, tsudálkozol? S a’midőn a czímszavak után phrazémák, s elegy-belegy dolgok következnek, a’ nem tsak literatúrai példatár, toposzok, synonimák hatalmas tsarnoka, de a gyakorlati Igénynek meg-jelentése, a jes’uita Tudományoknak ki-nyitogatása a Világ felé. Az póri Nép’ nyelvének bé-fogadása az esmeretek Keblei közzé a magos Míveltség le-felé irányuló culturális mozgását tárja elő, a’miként a Vargyast prote’sáló Faludi Ferencz is ennen Költészete ajtain bé-húzta magához a Népi Hang édességit, s mind’ezek magokban tzáfolják az utókornak eltévedett Ítéletit, mi’ szerént a barokk a népi Idiomáknak magosról való Le-fosása. S a’miképpen deák, magyar, német, tót Szók sorjáznak a lapok Mezein, meg-jelentik azt is, hogy más-másfajta Nemzetek meg’férnek egy azon Barátságban bárminemő czívakodás ne’kül.

            Ám, ó, a tsúnya Üdő, nem számos Éveket hagyott még a’ mi Mívelt Elménk számára élni. Vargyas István Fejérvárott lassúdan felhág az prédikátori Székbe, és szájábúl ott még foly’ az Isteni Szó. De elragadván a hümlő által, és általmenvén a Kín Szenvedésnek rút Útain, 1751-dikben lett halála hamvas Ifiúságának 34-dik Esztendejében, Fortuna Szekerin fordétva ülvén. Az Nagy Phraseologiája kiadatott még 1775-dik Évben 2-dik alkalomval, majd 1822-ben Verseghy Ferencz által meg-újítván és ki-bővítvén, ám neve ’s híre el-eltűnedez, az 1891-diki Nyelv historiai Szótárhoz kaptsolódó fonalát a feledéken’ Idő már elnyérette. Életinek és Munkájinak e’ kurta summázattya ennen Jámborságával tán előrébb visz az Emlékezetben, hogy a’ fent emlétett három piros rubintok, ’kik magok Vargyas Istvánnak metaphorái, vissza-visszaigazítassanak valahai aran’os Foglalattyokba.

 

 

2 komment

Címkék: ikonok

A bejegyzés trackback címe:

https://kapuvar.blog.hu/api/trackback/id/tr541740550

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Der Beste 2010.02.12. 11:48:50

Ez érdekes poszt volt, megint megtudtam valami újat!

-i 2012.12.07. 12:50:00

Szívet gyönyörködtető betűhív átirása -- no minek is? Egy icipici forrásmegjelölés nagyon ide illenék!