P.mester 2010.01.01. 16:55

Retrospektív 2009

 

Az 2009-es esztendőt a helyi városvezetés programok sűrű erdejével igyekezett a várossá avatás kerek, negyvenedik évfordulójának szentelni, ajánlatos lenne az idei évet a negyvenegyedik jegyében eltölteni, mely éppoly kerek évforduló.
Januárban az év első képviselő-testületi ülésén hosszas huzavona után utóvégre pont került a Lumniczer Sándor Kórház igazgatói állásának ügyére, az új vezető Benedek Zoltán főorvos lett, de a viták nem nélkülözték a politikai szempontokat, amelyeket persze az új igazgató kinevezésének ellenzői a szakmaiság forró mázával próbáltak nyakon önteni, lényegében megismételve azt a kinevezési gyakorlatot, amikor a gimnázium élére a helyi kötődésű és vezetői tapasztalatokkal rendelkező, de szocialista Horváth Ferenc helyére a még csak nem is az iskolában tanító Bernád Csabát jelölték ki politikai hűség alapján. Ugyancsak január folyamán Lövőre mentében leszállt közénk a nép tanítója, Kövér László, hogy helyi párttársaival, kezükben a bölcsek kövével világmegváltó, ámde annál olcsóbb gondolatokkal vitassák meg a világ folyását, mely nagyon folyik. Mindannyiunk kedves Laci bácsija, akinek mosolya oly’ édes, mint a virágméz, csak szájából ömlik minduntalan a szar, a világ’álságot úgy szakértette, hogy elég visszatekinteni a Fidesz-kormányzás négy évére, mint paradicsomi állapotokra. Hasonlóan konkrét, mélyenszántó közgazdasági koncepciók azóta sem hiányoztak Tompikáék eszköztárából.
Február másodikán a Berg szakiskolában éleződött az osztályharc, amikor két diák csonttöréssel végződött mérkőzése került az országos sajtók címlapjára, elvégre a népnemzet is az igazán fontos dolgok iránt mutat érdeklődést. Február 11-én elhunyt a kapuvári gimnázium alapítója és a fúvószenekar atyja, Mihálka Jenő. Februárban nyilvánosságra kerültek a képviselők vagyonnyilatkozatai, melyekből megtudhattuk, hogy városanyáink és -atyáink mennyire szegények, a szegények. A prímet Horváth Árpád Mihály MSZP-s képviselő viszi, akinek egyedül vidékfejlesztői munkásságáért mindössze 300 000 HUF kerül a zsebébe, de sajnálnivaló Kóczán Zoltán anyagi helyzete is, aki vállalkozóként alig keresi meg a minimálbért. Aztán a hónapban az egyházi óvoda kérdése kavart vihart, amikor Balázs-Fényi László az általa vezetett fantomszervezet, a Szociális Akció Csoportja élén azt bírálta retorikailag fölöttébb megemelt kiáltványában, hogy „szép reményeinket akarják megcsalni”, amikor az egykori plébánia vizes épületét paplaknak nem, bezzeg óvodának alkalmasnak találta az egyház. Jó pár napnak el kellett telnie, amíg az egyházmegye részéről Dékány Ferenc válaszolt az írásra, ám érdemi válaszok helyett a nyelvtani hibák kijavítására fókuszált, elvégre a plébánia épületének megsüllyedése valóban helyesírási probléma. Február 17-én a Magyar Járda zarándokolt kemény szemöldökkel, ajkbiggyesztve Wass Albert szobrához hagyományőrizni, aztán tagtoborzót tartott, melynek során az egyik vezérlő tábornok a „Szent Korona elzálogosításáról” tartott önparódiába hajló értekezést, illetve a bakancsviselést filozófiailag szabadidős tevékenységként határozta meg.
Márciusban a képviselő-testület városi díjak alapítását határozta el, melyeket különböző kapuvári kötődésű személyekről nevezett el, de itt-ott arányt tévesztett, mert azért Vámos Ferenc egykori községi jegyző tevékenysége mégsem mérhető Pátzay Páléhoz vagy Berg Gusztáv gazdag életművéhez. Ebben a hónapban a voyeurizmus orwelli változata is elérkezett Kapuvárra térfigyelő kamera formájában, mely elsőül a Fő téren ellenőrzi a népeket, hogy helyes sorrendben vetik-e egyik lábukat a másik után. Március 11-én a kultúra hívószavával tartottak politikai rendezvényt a Rábaközi Művelődési Központban, amikor a Jobblik holdudvarába tartozó Siklósi Beatrix és Matúz Gábor igyekezett agymosni a megjelenteket, méghozzá Ivanics Ferenc jelenlétében, ékes választ szolgáltatva arra, hogy mennyire éles a két párt közötti határvonal, és hogy a Fidesz a szélsőjobbal egyáltalán nem kokettál.
Áprilisban újból a címlapokon köszönt vissza Kapuvár neve, amikor egy gartai családi házban két nővér hosszú ideig feküdt 78 éves korában meghalt testvérük mellett, és bár a polgár szavakban arra vágyik, hogy rózsaszín szivacslabdákkal kergetőzzön a pipaccsal ékes tavaszi réten, ez azért mégsem olyan izgalmas, mint a horror és a halál. A hónapban egy másik ügy is az érdeklődés fókuszába került, amikor kiderült, hogy egy, Kapuvár és Garta határán lévő trafiküzletben működő cég a hírek szerint gyanús pénzügyi tranzakciókkal csalta ki a lét hiszékeny ügyfeleiből.
Május 8-10. között első Rábaköz Kupa néven raliversenyt rendeztek a cseri határban, melynek rajtjánál Hámori György polgármester bácsi oly bőszen lengette el és tova a zászlót, hogy az ember azt hihette, az idei évre gyakorol, amikor a Generalisszimusztól átveszi az újabb országzászlónak titulált pártlobogót:
 
 
 
 
A városmarketinges és népszerűségnövelő célokat szolgáló rendezvényen, ahogyan azt Husz János anno megmondta, végül a cseh páros és az igazság győzedelmeskedik, nem a szegény erdei állatok. Májusban és az év más hónapjaiban a városvezetés sűrűn látott vendégül nagyköveteket, a lengyeltől a horváton át az oroszig, más nemzetközi kapcsolatépítéssel együtt egyfelől jócskán felduzzasztva Kapuvár testvérvárosi kapcsolatait, másfelől elhintve az eccerünépben azon irigy hangokat, hogy a sorozatos megvendégelések nyomán felsővezetőink kieszik a várost a vagyonából. Május 18-án a kórház története fontos állomásához érkezett el, ugyanis a kapott sok ajrós támogatásból ezen a napon történt meg az érbeteg rehabilitációs központ épületének alapkőletétele, mely kellő intelligenciával a gyógyturizmus alapkőletétele is lehet. Ugyanettől a naptól a kapuvári húsüzem az ’álság miatt csökkentette a heti munkanapok számát, de azt augusztustól ismét ötnaposra állította vissza, hogy az ősz már a fejlesztések időszaka legyen.
A június első napjával a városvezetés az 1919-es kommunista terror áldozatainak szentelt Fő téri emlékoszlop felállításával nyitott, nem nélkülözve az aktuálpolitikai áthallásokat. Az 1919-es akasztások pünkösdkor történtek, amely akkor június 8-ára esett, most viszont június elsejére. Ám alighanem nem a pünkösd miatt választották magaspolitikusaink a június elsejei dátumot, hanem azért, mert az EP-választást június 7-én tartották, így június 8-án egy jó kis kommunistázás már nem mutatkozhatott volna meg a szavazati eredményekben. Hogy az oszlopállítás valódi célja az emlékezés helyett az aktuálpolitika volt, azt félreérthetetlenné teszi, hogy az avatás szónokai párhuzamot vontak a tegnap és a ma „vörös banditái” között. A lakosságot azonban nem ez hozta igazán lázba, hanem az, hogy június 5-én Kapuvár szomjazó közönsége a Penny Market akciója nyomán ötven forintos sörrel deríthette jobb kedvre magát, a rekeszekért közelharcot is felvállalva, és a néplélek rejtelmeit ismervén nem meglepő, hogy a másnapi akciós lisztért már nem volt ekkora fighting, hogy abból kenyeret süthessenek. Tanulság: sör az élet kenyere. Június 9-én avatták fel a polgári iskola első igazgatójának, a matuzsálemi kort megélt Scherer Gyula emléktábláját a Pátzay-iskolában, az avató beszédet a Kapuvárt Győrre cserélő egykori igazgató, Varga József tartotta. A Bercsényi utca esete viszont Kőmíves Kelemen mondáját írta újra, mert bár a szóbanforgó utcát újraaszfaltozák, de a lelkes építők közben összetörték a járda betonrétegét: amit építettek estére, leomlott reggelre. Június 25-27. között tartották a II. AORA fesztivál elnevezésű punkrendezvényt, mely  a punk versus „nemzeti rock”, avagy baloldal versus jobboldal bináris oppozíciók keretében csakhamar újfent a politika martalékává vált, pláne úgy, hogy ugyanakkor, 26-án a Jobblik agglomerációját erősítő Kárpácia tartott koncertet Kapuváron.
Július 10 és 12 között rendezték az első Hany Istók Fesztivált, melynek megszervezésében elvitathatatlan érdemeket szerzett a halember lelkes ügyvédje, Magyar Attila, felismervén, hogy a városimidzs által sokáig víz alá nyomott mondabeli alak lehet a város egyik márkajele, beillesztve a turizmusfejlesztés koncepciójába. Igaz, a programok közötti hosszú szünetjelek nyomán a szervezésnek voltak hiányai, de a csikó is botladozik, amikor első lépéseit megteszi. A hónapban felújították Házhely és Garta városrészek központi területeit, teendő maradt bőven, főleg ami a villanyoszlopok vezetékeinek felemelő látványát, no meg a merész és egyéni urbanisztikai elképzeléseket illeti. Nem feltétlenül szükséges mindig kisszerűnek lenni.
Garta csinosítását augusztus 20-án egy tűzoltószekér köztéri kiállítása követte, melyet előzőleg felújítottak. Augusztus a harmadik alkalommal megrendezett Sás utcai fesztivál mellett a Rábaközi Gazdafesztivált hónapja volt, utóbbi keretében Szlovák Napot is tartottak, mellyel a szlovákiai Nagymegyerrel éledező és a termálturizmusra épülő testvérvárosi kapcsolatnak igyekeztek hízelegni.
Szeptember 24-én a húsgyárban baconüzemet avattak, s ezzel visszakerült ama termék gyártása Kapuvárra, amely a város Hany Istók melletti másik vízjele. Szeptemberben megkezdte működését a volt plébánia épületében az egyházi óvoda. Őszintén szólva előttem nem egészen világos, hogy az „egyházi óvoda” szóösszetételben a fenntartáson kívül mit takarhat az egyházi jelző, a kiscsoportosoknak az üdvtörténet exegésise helyett alighanem plüssmackóra van inkább szükségük, bár elképzelhető, létezik katolikus plüssmackó és világi plüssmackó is.
 
 
 
Október a „Kapuváros 40” elnevezésű programsorozat központi hónapja volt. Október elsejét, a várossá avatás negyven éves évfordulójának napját közgyűléssel ünnepelte az önkormányzat, amelynek során kitüntetések hadát és Jerkó Gyula képeskönyvének raktáron maradt példányait osztották ki gyakorlatilag boldog-boldogtalannak, ezzel a díjak nívóját akaratlanul is elértéktelenítve. Lehet, hogy a kevesebb több lett volna. A 40 éves évfordulóra jelent meg Ballagi Farkas kórháztörténeti szintézise, mely a Gartáért Alapítvány és Gadányi Károly szombathelyi rektor támogatása nyomán öltött testet. Október harmadik napja össznépi barbecue-party. Ezen a napon Guiness-rekordot állítottak fel a keresztségben Hany Istók pecsenyéje elnevezést kapott sült húsból, melynek elkészítésénél a só-bors lefőzhetetlen párost „különleges és titkos fűszerkeverék” gyanánt tálalták. Az ilyen happeningek célja a közösségteremtés lenne, ám ezt a funkciót a szervezés hiányossága sajnálatos módon három oldalról is megtorpedózta. Először is, ahol közösség van, ott le is kell ülni, de padok hiányában erre nem volt mód. Másrészt a rendezvény szervezői érthetetlen módon arra hívták fel a népek figyelmét, hogy a tízezer adag pöcsenyéhez otthoni elvitelre hozzanak magukkal ételhordót, s bár a városban mindenfelé a kredencből előrángatott és leporolt éthordóval szaladgáló éhezőket lehetett megpillantani, de az nem közösség, hogy az ember lánya hazaviszi, oszt’ otthoni magányában benyomja a zagyába az eledelt. Harmadrészt pedig, amint azt konyhás néniktől kitűnően el lehet lesni a menzán, a tízezer adagból a torkosabbak és a haverok két szatyornyit újítottak maguknak, így többeknek nem maradt. Én ugyan, mivel szemét vagyok, jót mulattam a hoppon maradt embereken, de így üres éthordót lóbálók tömegei voltak kénytelenek lesütött szemmel és hangos anyázások közepette hazaoldalogni. A szervezők elfelejtették az aranyszabályt: magyari ember kedvét a teli has kormányozza.
November hónapban a városvezetők nem szűnvén évfordulós lázuk negyven darab facsemetét ültettek el a valaha szebb időket is látott Kanász-gödör környékén, amely igen szép dolog, de némileg pótcselekvés íze volt, minthogy aligha ez áll az önkormányzat előtti vaskos teendők élén. November 20-án átadták a felújított mentőállomás épületét, amely belülről bizonyára összehasonlíthatatlanul színvonalasabb elődjénél, kívülről azonban az esztétikát változatlanul nem emelte be szótárába. Ugyancsak novemberben az önkormányzat, a kelleténél előbbre rangsorolva a feladatok hierarchiájában, megvásárolta a helyi rádió eddig egy békéscsabai cég által bírt üzemeltetési jogát, melyet a polgármester „közszolgálativá” igyekszik fejleszteni. Remélhetőleg közszolgálatiság alatt nem ugyanazt érti, amit a Fideszéknél általában szokás, és nem a helyi politikát irányító párt szócsöve lesz a tájékoztatás álcája alant.
Decemberben újabb résszel folytatódott az áprilisban útjára indult gartai horrorfilm, meglepő dramaturgiai fordulattal megspékelve, amikor is a másik testvér elhalálozása nyomán kiderült, hogy a szegényes környezetben élő és ellátásra szoruló nyugdíjas nővérek valójában milliomosok. Kapuvár e hírrel újfent az országos lapok címlapjára került, és a téma tápot adott ahhoz, hogy a karácsonyi ünnepek alatt a tál kocsonya és a fazék tőtött káboszta között legyen mit csócsálni. 17-én tartották Szakács Istvánnak a Gartáért Alapítvány gondozásában megjelent "Ha visszanézek..." Képek Garta 20. század eleji népéletéből c. kötetének bemutatóját, melyet a soproni múzeum néprajzosa-muzeológusa, Csiszár Attila rendezett sajtó alá. December végén egy másik halálhír is érkezett, Sopronban ugyanis váratlanul elhunyt Kapuvár 1998-2002 közötti országgyűlési képviselője, Ágota Gábor. Az év utolsó napján az is napvilágra került, milyen szegények Kapuvár lakói, akik privát tűzijátékok sorával varázsoltak manhatteni fényszennyezést a város fölötti kiterjedt égboltozatra, kutyákat kergetve bele s beljebb a málnásba.

A bejegyzés trackback címe:

https://kapuvar.blog.hu/api/trackback/id/tr591637384

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.