P.mester 2009.12.16. 23:29

Kisvasút, kisfilm

 

A hetvenes évek első felében a Magyar Televízió sorozatot indított a még ereje teljében lévő, ám alig pár év múlva a közúti közlekedés preferálása miatt halálra ítélt helyi érdekű vasutak történetéről. A Kisvasutak Magyarországon összefoglaló címet viselő sorozatnak 1971-ben készült el a hegyközi vasútvonalakat bemutató része, amit 1972-ben követett a kapuvári gazdasági kisvasútról szóló film A hanyi vonat címmel. Rendezője, Korompai Márton az idén nyáron hunyt el. A mintegy harminc perces fekete-fehér összeállítás az egyik legkiterjedtebb hálózattal rendelkező és egyúttal a leginkább komplex gazdasági tevékenységet folytató keskeny nyomtávú hansági kisvasút történetére és gyakorlati alkalmazására fókuszált. A sorozat szerkesztője az a Rockenbauer Pál volt – az egykori kultuszminiszter apja –, aki aztán a nyolcvanas években a Másfélmillió lépés Magyarországon, majd a  …és még egymillió lépés Magyarországon … c. útirajzokkal írta bele magát a magyar dokumentumfilmes hagyományba, és melyeknek epizódjai a magyar tájakba kínáltak részben szubjektív hangvételű bepillantást.
            A kapuvári kisvasútról szóló film ennek a személyi átfedésnek is köszönhetően egyszerre mutatja fel az ipartörténeti érdekeltséget és az útifilm zsánerét. Voltaképpen nem is csak a helyi érdekű kötött pályás közlekedés krónikájáról szól, egyúttal Kapuvárt és környékét is megjeleníti. Az alkotás a valóságos és a virtuális utazás kereszteződése, ugyanis a felvételek jelentős része utazás közben magán a kisvasúti kocsikon készült, ahol kapuvári szakemberek (helytörténész, erdész, vasutas) ismertetik a kisvasút múltját. Így tehát miközben a filmben a megszólaltatott személyek valójában is utaznak, metaforikus értelemben is utazást tesznek, méghozzá vissza a múltba: a tér és az idő, a valóságos és a virtuális utazás kapcsolódik össze itt egymással. A film folyamatszerűségét gyakran non-diegetikus betétek függesztik fel, melyek témájukat tekintve a város és környékének történetéről adnak felvilágosítást, vizuálisan pedig korábbi időszakból származó fényképekkel és rajzokkal szakítják meg a mozgóképet.
            A valóságos/képzeletbeli út a kapuvári állomáson veszi kezdetét, ahol 1978-ig, vagyis a vonal bezárásáig két állomás volt: az egyik a GYSEV-é, amely megfelel a mainak, a másik pedig az út túloldalán a kisvasúté, amelynek jelenleg is meglévő bejárati kerítésén a Gazdasági Vasút felirat díszlett. Itt hangzik el az azóta klasszikussá vált párbeszéd, melyet helyi szinten ugyan mindenki képes értelmezni, ám aki nem idevalósi, az könnyen nézheti furcsa szemmel a riporter kérdésére felelő helybeli lakosokat. Az egyik öregemberhez így szól a filmkészítő: – Honnan jön, bátyám? – Én, kérem, Indiábul. És a másik riportalanyhoz intézett kérdés: – Hová tetszik utazni? – Én, kérem, Mekszikóba. A két helynév természetesen az azóta már megszűnt (az egykor Öntésmajor és a Házhely között fekvő) Indiamajorra illetve a manapság Fertőújlak néven ismeretes Mekszikópusztára utal. A film szimbolikus szándéka szerint mintegy ezeknek a helyneveknek a népi etimológiájára keresi a választ, és találja meg, majd tágítja ki azt abban a gondolatban, miszerint a majorok a civilizációtól való távolságuk után nyerték el nevüket. A civilizáció itt azt jelenti, hogy a hanyi táj még a 20. században is, amikor a lecsapolásokkal a vizenyős területeket megpróbálták termőterületté átalakítani, meglehetősen vad képet mutatott, áthatolása (azaz a közlekedés) nagy nehézségekbe ütközött. Ebbe az irányba tereli a választ a filmben megszólaltatott Vígh János is, a vonalfőnök.
            A vonat az ún. „kisállomásról” indul el a Hanság irányába, és a rajta elhelyezett filmfelvevő gép felső kameraállásból pásztázza a kapuvári városképet. Sajnos nem követi végig az egész belterületen, csak a jelenlegi Garta Étterem vonaláig, ahol a vágányok némileg elkanyarodtak kelet felé. Itt ugyanis a vizuális narráció felfüggesztődik, és azt egy olyan betét szakítja meg, amely egy röpke belvárosi séta nyomán a Kapuvár márkához rendelt sztereotípiákat mutatja be dióhéjban. Ebből például megtudható, hogy abban az időben buszmegálló a Rábapalotával szemben lévő parkolónál helyezkedett el, nem pedig a Drach-sarkon. Ezután a Hany Istók mondával foglalkozó etap következik. Amikor a filmes elbeszélés a közbeszúrás után ismét a valóságos térbeli utazáshoz kanyarodik vissza, immár Indiában vagyunk, ahol pipával a kezében a Rábaközi Múzeum akkori vezetője, Dr. Faragó Sándor nyilatkozik a kamerának. Archív fényképek és térképrészletek illusztrálják a múzeumalapító történész Berg Gusztáv „iparbáró” jelentőségét taglaló szavait, aki a kultúrnövények szállításának megkönnyítésére és a Hanság egyéb javainak kitermelésére szorgalmazta a hansági kisvasút kiépítését, mely az igényeknek megfelelően folyamatosan bővült. A helytörténész a következetesen „majroknak” nevezett majorok terményfeldolgozásban betöltött jelentőségéről áttekintően beszél. 1972-ben egy fénykép fedezetében még azt állíthatta, hogy mára csak egy kút maradt meg a széthordott Indiából, melyet még akkor is használtak vízellátás céljaira, azóta azonban már ez az ártézi kút is csak emlék.
            A film következő állomása a Miklósmajor és a Tőzeggyár közötti útszakasz valós térbeli és imaginárius időbeli képe. Ismételten a mozdonyra fölszerelt kamera szemszögéből figyelhetjük meg azt a mozgó látványt, ahogyan a vonat átszeli a ma már üzemen kívül helyezett Répce fölötti vasúti hidat. Mellette a közúti híd is megvolt már, de az út még nem volt leaszfaltozva, jelezve, hogy még a hetvenes években is a vasút volt a fő közlekedési eszköz a Hanságban: a közút és a vasút infrastruktúrájának állapota nyilván egymást feltételezte, a hansági úthálózat fejlesztése éppen a vasútvonalak elsorvasztásának volt a következménye. Faragó Sándor itt beszámol arról, hogy a személyszállításban nem volt pontosan meghatározott menetrend, a járatsűrűség csütörtökönként emelkedett, amikor piacnap volt Kapuváron (ahogyan évszázadokig óta ma is ezen a napon van a hetipiac), illetve vasárnaponként, amikor pedig a környékbeli „majrok” lakosságát szállították a kapuvári misére. A filmet itt újabb közbeékelt betét szakítja meg, a narrátor először egy vízügyi unikumra, nevezetesen arra hívja fel a figyelmet, hogy az ún. bújtatóval egymás fölött/alatt vezették el a Kis-Répce és a Répce vizét a szakemberek, majd a hansági égererdő bemutatása következik. Itt Faragótól az a Balsay László erdész veszi át a szót, akinek fia szintén erdészként 2008-ban könyvet jelentetetett meg a kapuvári erdők történetéről. Fotódokumentációval támogatva Balsay a láperdőkről, a tőzegről és a tőzeges talaj miatti ún. repülővágányok lefektetéséről ad tájékoztatást. A filmes elbeszélés a tőzeg tematikája kapcsán Tőzeggyármajorra irányítja rá a figyelmet, mint ezen multifunkcionális anyag feldolgozásának korábbi központjára. Innen a Fertőd felé vezető vonalról kevésbé részletesen számol be a dokumentumfilm, mondván, Tőzeggyártól már csak teherszállítás működött, s csak említés szintjén kerül szóba a petőházi cukorgyár és a hansági kisvasút gazdasági összefonódása.
            A film végül újból Kapuvárra tér vissza, két helyi politikus nyilatkozik a KGV szerepéről és jövőjéről. Mind Rasztler Károly, a kapuvári pártbizottság első titkára, mind pedig Wellner „Ferenc” (valójában: István), a városi tanács elnöke arról számol be, hogy a kisvasútra szükség van, a közúti közlekedés pedig speciális szerepénél fogva nem képes helyettesíteni azt. Ennek ellenére szűk hat év múlva a helyi szerelvényeket mégis üzemen kívül helyezték.
            A hazai kisvasutakra összpontosító ismeretterjesztő sorozat kapuvári darabja egy esküvő képével zárul. A Belsőmajor megállót (mai napság: piactér, Aprajafalva) jelző táblánál az ünneplő tömeg felszáll a kisvasút vagonjaiba, s miközben a vonat áthalad a Kölcsey utca és a Cseresznye sor kereszteződésén, a násznép lelkesen integet az ablakon. A filmkészítők feltételezhető szándéka szerint ezzel a befejezéssel a film vesz búcsút nézőitől, szimbolikusan azonban az utasok magától a kisvasúttól is elköszönnek. A hansági vonatközlekedés 1978 szilveszterén megszűnt. Azóta többször felmerült új életre keltése, a kilencvenes évek elején például az „iparbáró” leszármazottja, Berg Tasziló szorgalmazta az újraindítást, később több városfejlesztési koncepcióban vetődött fel a turisztikai célú hasznosítás – igaz, inkább ötletszerűen, mintsem kidolgozott formába öntve.
 
A hanyi vonat
1972, fekete–fehér
Operatőr: Becsy Zoltán
Írta és rendezte: Korompai Márton
Szerkesztő: Rockenbauer Pál
Gyártó: Magyar Televízió

A bejegyzés trackback címe:

https://kapuvar.blog.hu/api/trackback/id/tr951603477

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

P.mester 2009.12.17. 14:50:29

Pár perce kaptam egy mélt, melyben a szövegben ejtett tévedésre hívják fel a figyelmemet: " A kisvasúttal kapcsolatos írásban a párttitkár neve helyesen: Raszler Mihály. Ez biztos, mert mindenki csak Miskának hívta".

Vagyis sem a vezetéknév (Rasztler helyett Raszler), sem pedig a keresztnév (Károly helyett Mihály) nem stimmel. Ugyanakkor gyorsan újból belenézve a filmbe, ott a narrátor Károlyt mond. Nem elképzelhetetlen, hogy a film téved, hiszen a másik városi elöljáró esetében is tévesen Wellner Ferencet említ István helyett.

Kérem, hogy aki tudja, hogy hívták 1972-ben a városi pártbizottság első titkárát, ne hezitáljon felhomályosítani. THX.

Menci 2009.12.17. 17:19:30

Raszler Miska lesz az lölköm, nem penig Karcsi!

P.mester 2009.12.17. 20:32:15

@Menci:

Köszönöm a nem hezitálást.

De ha már mél. Múlt héten küldtem neked egy mélt. Sikeresen megérkezett?

oszkár írja 2009.12.17. 21:09:09

@P.mester: én is úgy tudom, hogy Raszler Miska, utána meg Hideg László azt követően Varga Elza. Remélem segítettem legalábbis szándékomban az volt.

P.mester 2009.12.17. 21:12:44

Hogyne segítettél volna. De a középső ortográfiailag: Hidegh - néma h-val.

oszkár írja 2009.12.17. 21:22:44

@P.mester: Igazad van. Sietősen írtam, először majdnem ideg-et írtam.

P.mester 2009.12.18. 15:50:45

Némileg utána kutatva a dolgoknak, a párttitkárt valóban Raszler Mihálynak hívták, aki 1929-ben született és 1977-ben halt meg. Egyik forrás szerint 1965-ben, másik szerint 1969-ben lett párttitkár, és haláláig viselte ezt a címet. Halálára a Soproni Szemlében nekrológot Hiller István írt. A szerző neve alighanem nem ismeretlen.

Raszler Mihály öccse, Imre 1933-ban született és 1956-ban halt meg. Minthogy a foglalkozása rendőr volt, október 23/24 éjjel a Magyar Rádióhoz vezényelték ki az épületet elfoglalni akaró tüntetők ellen. A harcokban megsebesült, és kórházba szállítás közben újból rálőttek, amitől életét vesztette. Korábban a kapuvári rendőrségen emléktáblát szenteltek neki.

@@oszkár írja:

Füles nyomán újabb korrekció: előbb Raszler volt a párttitkár, aztán jött Varga Elza és csak végül Hidegh László.

P.mester 2009.12.18. 15:56:07

Ja, és az utánanézős cuccból ezt kifelejtettem: Raszler Károly valóban létezett, csak ő képzőművész volt. Alkalmasint - a Kapuvárhoz egyébként nem kapcsolódó - alkotóval keverhette össze a film narrátora a helyi politikus nevét.

élő-rokon 2010.10.15. 21:03:48

Mindkét Raszlernak,Imrének és Mihálynak unokaöccse vagyok.Raszler Mihály Sopronban van eltemetve,Raszler Imre Kapuváron.Imre sírját ikertestvérével,Erzsébettel gondozzuk.Emléktábláját,amit a rendőrség faláról levettek,őrizzük.23 évesen,az életét áldozta,szolgálatteljesítés közben.Vezényelték,nem önként ment.A rendszerváltás óta nem "hős".?!

P.mester 2010.10.15. 21:49:20

köszönöm az infót. Azt lehetne tudni, hogyan került az emléktábla a családhoz?

élő-rokon 2010.10.16. 12:17:21

@P.mester: Amikor megtudta a család,hogy a táblát levetette a rendőrparancsnok úr,édesanyám Raszler Veronika időpontott kért,személyes megbeszélésre a parancsnok úrhoz.Ő fogadta.Megőrzésre kérte édesanyám a táblát,hogy ne a rendőrség udvarán legyen.Azonnal, korrekt módon átadta az emléktáblát.Intézkedett,hogy autóval,aznap szállítság otthonunkba,édesanyámmal együtt.Édesanyám halála óta/lassan 5 éve/,a hagyatéka közt van.

P.mester 2010.10.16. 13:28:53

@élő-rokon:

Köszönet a tájékoztatásért! Még egy kérdés, ha lehetne. Pontosan milyen szöveg szerepelt a táblán, és ha lehet tudni, mikor került ki a tábla a rendőrség falára? Köszönöm.

élő-rokon 2010.10.16. 15:37:58

@P.mester: a rendőrség épületének belsejében volt a falon.a bejárati lépcsö utáni,közlekedő folyosón.aki ment személyit,vagy valamilyen okmányt csináltatni,vagy csak belépett,elötte el kellett haladnia.én magam is láttam még.ha szerencsénk van,lesz rajt dátum.megnézem.neked ez miért érdekes?ki vagy te?

P.mester 2010.10.16. 18:28:34

Senki. :D
Csak érdekel a sztori. Mindenesetre megköszönném, ha infót kapnék az emléktábla kihelyezésének időpontjáról.

Menci 2010.10.17. 08:37:51

@élő-rokon:
Kedves élő-rokon, kedves P. mester!
Mindkettőtöket ismervén, hadd közvetitsek: az infók a tábláról jó kezekbe kerülnének, ha megosztanád, kedves rokon. P.mester eddigi munkássága is jelzi, hogy lokálpatriótizmusán túl szakmailag is nagyon korrekt módon kezeli a megkerült, kikutatott, eljuttatott adatokat. Egy fénykép, egy forrásmegjelölés elég lehet. Mailben, diszkréten.

élő-rokon 2010.10.17. 10:00:02

@Menci: Kedves Menci!
Megtettem,és tőlem le is fotózhatja a táblát ha akarja.mailben az összes információt átadtam.Attól félek,ha én nem élek,mindez a történet,ahogy a család átélte,tudja,eltünik,meghal velem.sírja,megszünik.

élő-rokon 2010.10.17. 11:30:54

Még két infó.Imre a rendőrségtől volt fenn Pesten tanulni.Ott érte a forradalom.A tanfolyamról lett kivezényelve,fegyver nélkül.
A rendszerváltás óta,Imre tanfolyamvezető parancsnoka,elismerve 56-ban tanusított szerepvállalását,állami kitüntetést kapott.

Menci 2010.10.17. 11:31:08

@élő-rokon:
Igy van ez jól!
Mert nem történelem van, hanem törénelmek vannak, mert nem igazság van, hanem igazságok vannak.

P.mester 2010.10.17. 13:25:30

Köszönöm mindkettőtöknek a kommenteket.

@élő-rokon:

Különösen a mélt és az újabb adatokat, olvastam; válaszként dobtam át egy levelet.

Ikvafalvy 2012.01.14. 22:22:32

T. P.mester! VEEEGRE el olvatam az
osszes blogot ami a hansagi kisvasutrol
a kapcsolatos szemelyekrol,torteneterol
szol. A szivem nagyon erosen dobogott,
sot a siras eroltetett mikor a "Last
minute" blogot olvastam! En szo szerint
a Hanyban nevelkedtem,a kisvasut napi
resze volt az eletemnek!Minden szereplot
minden" mozdonyt",allomast,hidat ismer-
tem!A Torok Jozsiba volt a kedvenc
kalauzom!! A Kistolgyfamajor es
Tozeggyar-major kozott talalhato vasuti
hid tetejerol ugraltunk a Repcebe mint
kolykok! Persze akkor nem ennyi volt a
viz benne.A Vigh Janosba felesegevel
rokoni kapcsolatban vagyunk!2010-be
talalkoztam veluk Hegykon!Igaz nem
ehhez a temahoz tartozik,de Tombol
Imrebacsi is a rokonom.(volt)
Vissza a vasuthoz (arcal):D,a szemely-
szallitas csak Tozeggyarig volt!
Viszont mint hanyi(rossz)kolykok fel
kapaszkodtunk az utolso repaval rakott
kocsira es irany Petohaza! Szoval millio
story.Par evvel ezelott mutattam
fiamnak a rozsdas (szomoru latvany)
vasuti hidat es meseltem az ugralast!
A gyerek valasza nevetve:Dad,You're
nuts.Par szo a MTV kisfiljerol.
1970 szept.-be ismertem meg Becsy Zolit
(operator) es Korompaikamat (rendezo)
Tobbszor filmeztunk a kapuvari muzeumba
Itt ismertem meg Dr. Farago Sandort.
Raszler Misiba,apamnak jo cimboraja
volt.A Varga Elzanak egyik rokona
regi jo baratunk.Vegul;a kisvasut
megszuntetese egy oriasi hiba volt!
Ma mar tudjuk,hogy a vasut-E a JOVO!!!!
Remelem nem farasztok senkit a kommentel
Udv.