Kapuvár – SZDSZ fellegvár
 
1994-ben a rendszerváltás utáni második szabad országgyűlési választás első fordulójának időpontját Göncz Árpád köztársasági elnök május 8-ára tűzte ki. A megye 6. számú választókörzetében, vagyis Kapuvár és környékén a szavazásra jogosultak csaknem 74 százaléka járult az urnákhoz, amely két százalékkal meghaladta az országos átlagot. A választókörzeten belül azonban a szavazási hajlandóságban jelentős eltérések mutatkoztak, Ebergőcön volt a legmagasabb a részvétel (91, 72 %), míg a legalacsonyabb Csáfordjánosfán (53, 84 %). Kapuváron a választásra jogosult 8756 szavazópolgárnak a 73, 86 %-a jelent meg. A választókörzet középső és nyugati részén elsősorban az SZDSZ dominált, a Fertő menti településeken az MDF, míg a kerület déli részén (Beled és Iván környéke) az MSZP gyűjtötte be a legtöbb voksot. Az első fordulóban az egyéni képviselőjelölteket tekintve a következő eredmény született:
 
  1. Varga Gyula (SZDSZ) 21, 29 %
  2. Simon Gábor (MSZP) 20, 83 %
  3. Raskó György (MDF) 14, 99 %
  4. Horváth Tivadar (KDNP) 13, 28 %
  5. Kovács Ferenc (FKGP) 10, 74 %
  6. Ágota Gábor (Fidesz) 8,66 %
  7. Bakody Gyula (EKGP) 3,16 %
  8. Menczer Tibor (ASZ) 2,28 %
  9. Fekete Zoltán (MP) 2, 06 %
  10. Kenessei István (LPSZ VP) 1, 08 %
 
(ASZ = Agrárszövetség; MP = Munkáspárt; LPSZ VP = Liberális Polgári Szövetség Vállalkozók Pártja)
 
Összességében tehát az első etapban a Szabad Demokraták Szövetsége színeiben Varga Gyula nyerte az első fordulót, igaz, alig száz szavazattal maradt le mögötte a második helyezett szocialista jelölt. Varga Gyula Kapuváron jóval több szavazott kapott, mint azt a választókörzet átlaga mutatja, itt 32, 63 százalékot ért el, azaz begyűjtötte a voksot csaknem egyharmadát. Nem véletlen ez, hiszen Kapuvár 1990 és 1994 között az SZDSZ bázisa volt. Varga esélyeit növelte, hogy a város polgármestereként szállt ringbe, így nevének ismertsége aligha volt kérdéses. Mellette szólt továbbá, hogy az érdemi jelöltek közül Horváth Tivadar mellett csak ő volt kapuvári kötődésű. 1990-ben azonban nemcsak a Kapuvár első embere kötődött az SZDSZ-hez, hanem parlamenti képviselője, Horváth Tivadar is. Horváth ugyanakkor 1991-ben hirtelen megvilágosodástól vezérelve egyik napról a másikra kilépett az SZDSZ-ből és átült a KDNP frakciójába, és Kapuvár önkormányzati ülésein többször szócsatát vívott a liberális polgármesterrel. Varga Gyula elért eredményei alapján kedvezően várhatta a második fordulót, ahová már csak az első három jelölt jutott tovább.
 
 
Utolsó pár(t) előre fuss!
 
A május 29-én tartott második fordulóban három jelölt, három különböző irányzat mérethette meg magát: Varga Gyula (SZDSZ), Simon Gábor (MSZP) és Raskó György (MDF). A részvétel jóval alacsonyabb volt, a jogosultak 60, 59 %-a ment el szavazni. A szavazatok 97 %-ának összeszámolása után még a Magyar Demokrata Fórum jelöltje vezetett, de az utolsó pillanatban a következőképpen fordult meg az arány:
 
  1. Varga Gyula (SZDSZ) 34, 85 % (9396 szavazat)
  2. Raskó György (MDF) 34, 81 % (9386 szavazat)
  3. Simon Gábor (MSZP) 30, 34 % (8179 szavazat)
 
Roppant szoros eredmény született tehát, az elsőség mindössze tíz szavazaton, vagyis 0, 04 %-on múlott, de gyakorlatilag döntetlen született. Az eredményt a választás éjszakáján Varga Gyula úgy kommentálta, hogy „ha el nem áll az eső, veszítünk". Az SZDSZ országos sajtótájékoztatóján Kuncze Gábor, a párt miniszterelnök-jelöltje kész tényként jelentette be, hogy Varga Gyula egyéniben mandátumot szerzett. Az új parlamenti képviselő így lapogatta meg Kapuvár vállát: „a kapuváriak most is, mint négy évvel ezelőtt, bebizonyították, hogy a város jó értelemben vett cívisváros, hisz itt dőlt el a képviselőség sorsa”. Ha a választókörzeten belül a szavazatok települések szerinti elosztását nézzük, az SZDSZ néhány falu mellett jóformán csak Kapuváron tudott győzelmet aratni, az MSZP Beled környékén tarthatta meg elsőségét (persze az első helyezés nem reprezentálja a tényleges arányokat). Az első fordulóval szemben a körzet szinte valamennyi településén konzervatív siker született.
A rendkívül csekély különbség miatt Raskó György, az MDF képviselőjelöltje június elsején hivatalosan is óvást nyújtott be a Területi Választási Bizottsághoz, kérve az érvénytelen szavazatok átvizsgálását. Beadványát megtoldotta azzal, hogy amennyiben az érvénytelen szavazatok közül akár egyet is érvényesnek minősítenek, úgy számolják újra az összes voksot. A TVB a kérését elutasította, amelyet a második helyezett kifogásolt. Ezért az Országos Választási Bizottság június 6-án tárgyalta Raskó jogorvoslati kérelmét, és elrendelte, hogy a kérésnek maradéktalanul tegyenek eleget. A bizottság a 342 érvénytelen szavazat közül 68-at érvényesnek talált, ennek alapján pedig a jelöltekre adott voksok száma így alakult:
 
  1. Raskó György (MDF) 9386 + 31 = 9417
  2. Varga Gyula (SZDSZ) 9396 + 16 = 9412
  3. Simon Gábor (MSZP) 8179 + 21 = 8200
 
Az érvénytelen szavazatok átminősítésével tehát megfordult az első két helyezett között a sorrend, a különbség pedig az új adatok szerint öt szavazatra zsugorodott, ami 0, 02 %-ot tett ki. A feszültséget fokozta, hogy az MTV a jobboldal politikáját kiszolgáló Híradója, még ugyanaznap, június 6-án Raskó Györgyöt hirdette ki győztesként, amit Varga Gyula kifogásolt. Raskó győzelme a Pálfy G. István vezette és a Stefka Istvánt, valamint Liebmann Katalint is soraiban tudó hírműsor számára jó alkalomként szolgált arra, hogy az MDF országos bukását kisebbítsék, és azt hazudják, az eredmény végleges. Ezzel szemben június 6-án a Területi Választási Bizottság hét személy igen szavazata, öt ellenszavazat és egy tartózkodás mellett úgy döntött, hogy az összes szavazatot újra fogják vizsgálni, s ennek napját június 9-ére tűzték ki. Így június 6-án még nem volt végeredmény. Az érvénytelen szavazatok újraszámolását követően Varga Gyula a következőt nyilatkozta: „Természetes dolognak tartom, hogy Raskó úr felülvizsgálatot kért, azt hiszem, ilyen kis szavazatkülönbség esetén ezt más is megtette volna. Fel voltunk rá készülve, hogy változhat az eredmény. Számomra meglepetést okozott, hogy 342 szavazatból 68-at talált érvényesnek a bizottság”. Raskó György szerint: „Ebben a körzetben gyakorlatilag döntetlen született. Nem akarom addig értékelni az eredményt, míg a csütörtöki döntésen túl nem vagyunk, ám akárhogy is alakul, sajnálom Varga Gyulát, aki már méltán örült parlamentbe kerülésének”.
A választási bizottság a szavazatok újraszámolása után, öt órás tanácskozást követően a következő eredményt jelentette be: Raskó György 9416 szavazatot kapott, míg riválisa 9406 voksával a második helyre szorult. Újból tíz szavazatnyi lett a különbség, csak immár nem Varga, hanem az MDF jelöltje számára.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A nevető harmadik
 
Tovább is van, mondjam még?
Varga Gyula azt kifogásolta, hogy a választási bizottság olyan szavazatokat is érvényesnek minősített, amelyek a törvényben előírtakkal nem összeegyeztethetők, és ezért újabb felülvizsgálat érdekében az SZDSZ képviselőjelöltje a Legfelsőbb Bírósághoz fordult. Raskó viszont azért bírálta a bizottságot, mert a szavazatszámlálók az érvényes voksok közül többet érvénytelennek nyilvánítottak. A konfliktus eldurvulását jelzi, hogy az MDF-es jelölt a Hét c. tévéműsorban burkoltan választási csalással vádolta meg ellenfelét, mondván, szerinte polgármesternek nem is szabadna indulni a választáson, mert úgy befolyásolhatja a bizottság személyi összetételét, ahogyan az neki leginkább előnyös (Valójában azonban minden valamirevaló párt delegálhatott jelölteket a bizottságba, az MDF képviselője Cserpes András volt). Raskó nem éppen píszí módon hozzátette, hogy az MSZP táborában vannak olyanok, akik a kádári nosztalgia miatt kiskapukat keresnek a munkavégzés elkerülésére, és olyanok is, akiknek „szellemi kapacitása nem üti meg a megfelelő mércét”. Raskó szavaira Boros László, Sopron MSZP-s képviselője reagált. Egyfelől megvédte Varga Gyulát a bizottság manipulálásának vádjától, mert „bár én Varga Gyula urat nem ismerem, nem hiszem, hogy a korábbi polgármestersége okot adhatott rá”. Másfelől visszautasította, hogy a szocialista szavazók „minden rendszerben munkakerülőkből (lumpenek), másik fele pedig az alacsony szellemi színvonalúakból (buták) kerül ki”. A választási bizottság több tagja is fontolgatta, hogy bepereljék-e Raskót azon kijelentéséért, amelyben homályosan választási csalásra célzott. Végül erre nem került sor. Varga mindemellett azt sérelmezte, hogy a Hét „önmagához méltó szellemi színvonalon és tárgyilagossággal” két helyi MDF-es vezetőt mutatott be műsorában „az utca embereként”.
Varga Gyula beadványát június 12-én küldte el a bíróságnak. Az alapvető problémát a törvény eltérő értelmezése okozta. A választási törvény szerint ugyanis érvényesen szavazni csak a szavazólapon szereplő párt neve felett, illetve az egyéni jelölt neve mellett lévő körbe tett, tollal írt, egymást metsző két vonallal lehet. Erre hivatkozott Varga Gyula. Ugyanakkor a törvény harmadik bekezdése szerint érvénytelen az a szavazat, amelyről nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a szavazó kire adta a voksát. Ebből következik, hogy amennyiben egyértelmű a voks, úgy a szavazat érvényes – ám ez nyilvánvalóan ellentmondásban áll a törvény másik szakaszával. A szabaddemokrata politikus először nem akart a Legfelsőbb Bírósághoz jogorvoslatért fordulni, az SZDSZ kampányfőnöke, Magyar Bálint sem utasította semmilyen lépésre, a döntést a kapuvári szervezetre bízta. A párt helyi sejtje viszont felkérte Varga Gyulát, hogy forduljon a Legfelsőbb Bírósághoz. A helyi választási bizottság Vargától függetlenül nehezményezte a választójogi törvényben foglaltakat, mert a rendelkezés ellentmondásban áll önmagával.
A kapuvári választással a Legfelsőbb Bíróság június 16-án foglalkozott, és elutasította az SZDSZ politikusának beadványát, melyben a szavazatok újraszámlálását kérte. Ezzel helybenhagyta a helyi választási bizottság június 9-én megállapított eredményét, és a Legfelsőbb Bíróság döntése ellen Varga már nem tudott fellebbezni. Így a választás végeredménye:
 
1. Raskó György (MDF) 9416 szavazat
2. Varga Gyula (SZDSZ) – 9406 szavazat           
 
Ilyenformán az a jelölt, aki az első fordulóban még harmadik volt, most az élen végzett: Kapuvár országgyűlési képviselője az 1994–1998-as ciklusban Raskó György lett. Varga tehát május 29-én túl hamar bontott pezsgőt.
 
 
Konklúzió
 
Az 1994-es választás kapuvári eredményei után aligha kell bizonygatni, hogy minden szavazat számít, hiszen az elsőség sorsa mindössze tíz szavazaton múlt. Másfelől mindhárom politikai irányzat (konzervatív, liberális, baloldali) voltaképpen egyforma eredményt ért el, egyharmad-egyharmad arányban szólította meg a választókat. Ugyanakkor a választók kétharmada a kormányváltásra szavazott, ennek ellenére mégis az MDF politikusa került be a parlamentbe: a szavazók 66 %-a nem Raskóra szavazott. A két legerősebb ellenzéki párt nem fogott össze, hanem a második fordulóban is külön jelöltek indítottak. Az SZDSZ-nek nem volt számottevő tartaléka, mivel a liberális pártok közül csak a Fidesz és a Vállalkozók Pártja alacsony támogatói bázisára számíthatott, míg a jobboldal jelentős potenciális szavazóréteget tudott magához vonzani. A Magyar Demokrata Fórum jelöltjére ugyanis átszavaztak azon jobboldali szavazók is, akik az első fordulóban a KDNP-t vagy a két kisgazda pártot pártolták. Így Kapuvárnak – szemben az országos tendenciával – MDF-es képviselője lett a parlamentben, Raskó pedig azt a nem rá szavazó kétharmadot is képviselte négy évig, akiknek felét gyakorlatilag lehülyézte.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kapuvar.blog.hu/api/trackback/id/tr171553069

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.