P.mester 2009.07.31. 22:33

Hany Istók-merchandise

 

És fordul a föld, lám, véget ért a hosszúra nyúlt böjt, az ínség ideje, az üres tér órája, azóta ugyanis mióta Hany Istók szobrát mint persona non gratát kiebrudalták a kapuvári Rábaközi Múzeum előcsarnokából, hogy mintegy ízelítőt adjon a város legendáriumából azon keveseknek, akik veszik a bátorságot, hogy betoppanjanak e gyűjteménybe, nos hát azóta, ím, Kapuvár befogadta megtagadott fiát.
Holott e szobor ragyogóan jelenítette meg azt a kettőséget, amelyet legutóbb A gyűrű Qra című grandiózus filmeposz vizuális designerei találtak fel újra Gollam alakjában, azazhogy, hogyan lehet egyidejűleg megjeleníteni ugyanazon figurában a szörnyet, a gonoszt, a rút esztétikai kategóriáját egyfelől és a gyermeki ártatlanságot másfelől. Ezen Varga András alkotta drágaszágom, mely ki tudja, hol vészelte át az ínséges időket, most kezére erőszakolva a gyűrűt, pöffedt hasát fogva örvendezik, hogy Kapuvár eljegyezte magát neki, hogy megrendezésre került az első Hany Istók-fesztivál július tizedike és tizenkettedike között, egyúttal performatíve gyűrűvel ajándékozva meg ezt házasságot.
Ebben a főérdem természetszerűleg e jegygyűrű bajnokáé, Magyar Attiláé, aki évek óta Hany Istókra csápol, Istókkal kel és fekszik, hommage-om az övé. A szervezők, bár nem volt nehéz, rájöttek, hogy Hany Istók program nélkül eladhatatlan, hogy Badadada klasszikus szófordulatát idézzem: „semmi, nulla, lófax”. Meg aztán ha valami, akkor ez igazán Kapuvár vízjele, unikuma, amely sehol máshol nem kapható. Amidőn az egykori kapuvári plébános, Németh János 1914-es könyvének, a Hany Istók történetének 4. oldalán arról panaszkodik, hogy, bizony, egy genyó német tudós a mi „torzszülöttünk”, „valóságos halemberünk” kapcsán arról kárál, hogy ezt a legendát egy „barbár” népnek adta sors, nem pedig nekik, nem vesz észre egy fontos mozzanatot. Az 1854-es német nyelvű cikk szerzője ugyanis nyilvánvalóan irigységből beszél – holott van nekik egy hasonlóképpen puer demensük (nem szó szerinti fordításban: egy szefós gyermekük), méghozzá akit Caspar Hausernek híttak. Osztán ott van exemplumnak, hogy amikor X megyében X városban Tőke Péter Hany Istók regénye alapján az én kölkeimnek tanétottam az oskolában, hogy miről is nevezetes ez a Hanyságnak nevezett fertő, érdekes módon abba hagyták a ceruzadobálás, az egymás szájába fingás és a kölcsönös bazmegolás nemes házihagyományát. Vagy: Amikor egy szegedi felolvasóesten Miloš Urbannak a Nepomuki posztomban már megénekelt, az én mindigkedves cseh lektorkám, Marta Dršatovám segítségével próbáltam elmagyarázni, hogy az ő Hastrman című öndefinícióilag zöldregénye voltaképpen a Loch Ness szörnyével és a mi Hany Istókunkkal keresztezett, irodalmilag kitenyésztett mutációja, ezt a regényíró rögvest egy ingyé odaadott novella magyar nyelvű publikálási jogával hálálta meg. Igaz, van ellenpélda is: a Hany Istók-balett (http://kapuvar.blog.hu/2009/05/19/hany_istok_balett) szerzőjének eldöntésére egyikőtök sem adott választ, ti rohattak (ejnye, hát, haraxom is érte, hűjde najon). Mindazonáltal asztat vagyok csakis akarni, hogy Hany Istók piacosítható.
Hany Istók a merchandise-termékeknek kiváló potenciális terep. Merchandise: Angol kifejezés, eredeti értelmében pusztán áru. A filmipar diszkurzusából lopván a fogalmat inkább árukapcsolást jelent, s erre a Magyar Attila vezette élcsapat erősen rá is érzett a „Hany Istók-fröccsel”, a „Hany Istók-mézzel” sat. Mert ugyan mi köze van Hany Istóknak a fröccshöz? Nem kellett annak alkohol, hogy hülyének tetesse magát. Hasonlóképpen a méz sem kapcsolódik Hany Istókhoz, ahogyan feltételezem a „Hany Istók ételei” címen meghirdetett program sem a legenda szerinti étkeket tartalmazta: kígyót, békát, férget, Rákosi-viperát. De a fröccsön mint jelölőn keresztül eladhatóvá válik maga az árucikk, a népet nem a genealógiai leszármazás fokának irdatlan mélysége érdekli, hanem hogy szórakozhasson, találkozhasson ismerősökkel vagy non-ismerősökkel, kajakra bebaszhasson meg közösségben érezhesse magát. Hasonlóképpen jó húzás volt az anyakönyvi bejegyzés kölcsönkérése a győri püspöki levéltárból, az ember lánya láthassa, valóban vót H. I., nem legenda, mégha az apró betűk, no meg a latin és a német nyelvű ismeretek feltételezhető hiánya miatt is a kiállítás inkább performatív, mintsem kutatói értékkel bír. De a monda így működik, s ennek a mondának a része lehet a Hany Istók-fesztviál. A monda ugyanis olyan, amelynek van történeti alapja (ez az anyakönyvi szöveg mint bizonyíték), de onnantól kezdve mint valami ádámévai archetípus önlábra kél, ellép eredetétől, s lesz belőle, mint Jókai The Nameless Castle (azért írom így, mert külföldön is ismert ezen a néven) c. művéből kijegecesedő halember, vízi szörny, Jeti, Maugli, Tarzan, város- és tájmarketing, méz vagy éppen fröccs.
Mindamellett ha javaslattal élhetnénk (és, ugye, miért ne) a merchandise-ra nagyobb hangsúlyt fektetnék. A Star Wars című űrodüsszeia bevételeinek legalább a 60 %-a nem is magából a filmből származik, hanem a körülötte kialakított árukapcsolásokból, gagyikból. Ennek analógiájára bátran és kockázatmentesen lehetne Hany Istók legendáját is árukapcsolni Hany Istók-bögrével, Hany Istók-pólóval, Hany Istók-naptárral, Hany Istók-szagos radírral (radíl?), Hany Istók-sapkával, Hany Istók-babával, Hany Istók tököm tudja mivel. A skótoknak sincs több (sőt!) kézzelfogható bizonyítéka saját vízi alakjukkal kapcsolatban, s lám, mekkora a hype körülötte. Miért ne lehetne a turizmust fellendítendő és (áru-)kapcsolandó megpróbálni valami hasonló promót Kapuváron, amikor a feltételek abszolút nem kevésbé adottak hozzá, mint Skóciában? Merthogy nekünk ez a drágaszágunk.
 
(I. Hany Istók Fesztivál, Kapuvár, 2009 júnis 10-12.)

A bejegyzés trackback címe:

https://kapuvar.blog.hu/api/trackback/id/tr871280609

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

magyarattila 2009.08.03. 16:00:48

:)

üdv a klubban, akik átlátják, hogy miről is szól ez a történet.

a merchandise valóban jóval messzebbre mutat, mint ami az első rendezvényen volt. azóta már van bögre, képeslapok, póló is. meg lesz sok minden más is, ami hasonlóan könnyed és "eladható".

meg persze sokminden máson is dolgozunk, persze. a pénteki napon kipróbált hany istók lovastúra programja kifejezetten turisztikai termékfejlesztés kategória, a vasárnapi szakmai fórumok sem az ilyen könnyed dolgokat helyezték a középpontba. a várossépítők ülésén elindítottuk a az istók szoborhoz kapcsolódó gyűjtést, amire rögtön kaptunk is egy komolyabb felajánlást faragó rektor úrtól. szintén ő felajánlott egy komolyabb tudományos munkát a témával kapcsolatosan.

ötleteket, javaslatokat persze mindenkitől várunk!

üdv
Magyar Attila

P.mester 2009.08.04. 14:40:40

@magyarattila:

Örülök, hogy ilyen árukra, szép magyarsággal szólván, lett gondolva, s nyilván Hany Istóknak meg a Hanságnak mint tájnak az összekapcsolása, amely egyébként tálcán kínálja magát, nemkülönben lyó 5let, bevonván akár az öntési múzeumot is.

Igaz, ehhez egyebek mellett az is kellene, hogy a Kistölgyfa-Földvár-Öntés hármas elágazásának egy, a jelenleginél nagyobb és az ember képébe belevilágító tábla hívja fel a figyelmet a gyűjteményre. Mert ha én labanc lennék, valszeg nem kormányoznám arrafelé Merdzsómmal a vasárnap déli családi pereputtyot. Nem mellesleg, minek is, hiszen a múzeum zárva van.

Aztán ott van a pomogyi út rossz minősége, amely újfent csak nem vendégbarát. Nem-e tudom, a Tőzeggyár-Miklósmajori szakasz Fertőd önkormányzati tulajdonában-e van-e, vagy állami kezelésű. Ha önkormányzati, akkor nyilván Fertődnek esze ágában sincs azt Tőzeggyár felé kipofozni, hiszen ki az állat, aki a potencziálisan lelejmolható osztrák Hanzikat Fertőd helyett elvezeti a konkurrencia lábai elé. A másik oldalról persze Taljándörögd sem az ötsávos suttogó autópályákról nevezetes.