Bár már 2002-ben megjelent, barátaim jóvoltából - ezúton köszönet érte - csak most volt alkalmam Devecseri Zoltánnak a kapuvári utcanevekről írt könyvét olvashatni. A csornai születésű Devecseri Zoltán ezúttal helytörténeti és névtani munkára vállalkozott, noha a kapuváriak körében elsősorban költőként  és népművelőként ismert (akármit is jelent ez). A szerző Csermajorban lakik, ahol úgy látszik, jól érzi magát, mert csak nem akaródzik beköltözni frissen felhúzott höveji házukba. Korábban pár évig a Rábaközi Művelődési Központ igazgatói tisztét is betöltötte, ám a jelek szerint ez a feladat meghaladta képességeit - avagyis érdeklődési körét.

A Kapuvár utcanevei címet viselő kötet nem is igazából könyv, inkább füzet, erről árulkodik szerény, puha borítású, tűzőgéppel összefűzött kivitele és mindössze 49 oldala, melyet egy, a kapuvári utcaneveket kiegészítő térkép egészít ki. Erről azonban hiányzik a Belső utca, az Esterházy sétány és a Hidászi utca szerepeltetése, amely értelemszerűen annak tudható be, hogy a kézirat lezárásakor ezek az utcák még nem léteztek. A térképen a  házhelyi Gyümölcsös utca neve tévesen Gyümölcs utcaként van feltüntetve, a főszövegben azonban már helyesen szerepel. A munka Kapuvár utcaneveinek névtani anyagát igyekszik összegereblyézni, és elsősorban a 19. és a 20. századi névadásokra fókuszál, a korábbiak kívülmaradnak a korpuszon. Sajnálatos, hogy a szerző nem használt fel levéltári iratokat, így egyes utcák legkorábbi elnevezéseire nem derül fény, illetve a bizonyosan dokumentálható 20. századi utcanévadásoknál sem használta fel a községi/városi hivatalos iratokat, ilymódon a helynevek keletkezésénél gyakran csak egy általános a "40-es években" vagy a " 70-es években" kormeghatározó kitételre futja. Amint megjegyzi, szerinte ez több ember munkáját igényelte volna. Szerintem meg nem, csak utánajárást, munkát és alaposságot. De bánatra nincs ok, értékelni kell a jószándékot, mely újabb adalékkal gazdagította a város helytörténeti feldolgozását.

A füzet alapvetően három részre tagolódik. A bevezető után egy általános elméleti rész következik, mely az utcanevek tipológiáját igyekszik felállítani, ahol a taxonómia alapját a személyek nevei, a földrajzi nevek, a természeti és mesterséges objektumok elnevezései képezik. Ezt követi Kapuvár utcaneveinek tüzetes vizsgálata, amely ábécé sorrendben tárgyalja valamennyi utca nevének eredetét és követi azok változását. Végezetül mégegyszer lajstromba veszi a belterületi helyneveket, s azokat a utcanévváltoztatásokkal együtt felsorolásszerűen közli. Ezt egészíti ki a kötet végén az utcanevek elhelyezkedését jelölő említett térkép.

Az alábbiakban némi kiegészítést és pontosítást szeretnék hozzáfűzni Devecseri Zoltán művéhez.

Úgy látszik helytörténeti mű - témája bármi legyen - nem létezhet anélkül Kapuváron, hogy közhelyszerűen meg ne említse a város történetének némely csomópontjait, akár a témához tartozik, akár nem. Devecseri Zoltánnál sincs ez másképp: a várostörténet nem tartozik szorosan a munka gerincéhez, kilóg belőle, alibi, ráadásul sok tekintetben pontatlan. A szerző azt írja: "A néphagyomány szerint az 1200-as évektől állt itt egy vár, amely kapuként szolgált Magyarország és a Habsburg birodalom között" (3. o.). Nem állhatom meg, hogy ki nem mondjam: ez az állítás több vonatakozásásban is téves. Nem az állítólagos "néphagyomány" szerint állt itt vár, hanem az okleveles kútfők tanúsága szerint. Számos 13. századi ("az 1200-as évek") oklevél bizonyítja a kapuvári castrum Árpád-kori létezését. Ráadásul súlyos anakronizmus van a mondatban, ekkor ugyanis még nem létezett a Habsburg-birodalom, birodalomként semmiképp, a Habsburgok pedig csupán egy svájci nevenincs család voltak még akkortájt. De a kormeghatározás sem stimmel: Kapuvár első okleveles említése ugyanis 1162-ben történt, ez az oklevél mai napig fennmaradt (méghozzá a soproni múzeumban), amely nem az 1200-as évek, hanem az 1100-as évek, vagyis a 12. század. Feltehetőleg már korábban is létezett vár itt, ám ennek okleveles bizonyítására korabeli forrás sajnos nem maradt fenn (csak későbbi történetírói krónikák utalnak vissza erre). Egyébként a szerző pár sorral alább maga is hivatkozik erre az oklevélre: "Vizivár [sic! - egy magyar tanártól, vagy a korrektortól, esetleg a kiadótól, az ELTE-től elvárható lenne, hogyaz első i-t  helyesen hosszúnak írja] - földvár típusú erődítmények sejthetjük: Castrum illud quod vulgariter Copuu (A vár, amelyet Kapunak neveznek)" (3. o.). Ez megint téves. Noha a feltételezések szerint Kapu vára valóban vízivár-földvár jellegű lehetett, az oklevél azonban, melyet Devecseri latinul és magyar fordításban is idéz, ide nem illik: az idézet nem ezt az állítást támasztja alá. Az említett szöveghelyből ugyanis nem derül ki, hogy a kapui vár földvár és vízivár volt, csak az, hogy állt itt egy vár. S aztán alább Szakács Imre hasonló tematikájú 80-as évekbeli munkáját idézve: "a vár egy királyi gazdaság központja". Hadd kérdezzem meg, persze költőileg: melyik vár nem gazdasági - értsd: uradalmi - központ a 12. században? Aztán ugyanitt olvasható, bár idézőjelben, hogy a vár "egyben katonai központ is". Ekkoriban nem létezik olyan vár, amely ne katonai feladatot látna el, mivel minden várnak a hadászat az elsődleges funkciója. Ez olyan semmitmondás, mint azt csócsálni, hogy ami rossz, az nem jó, tehát rossz, vagyis nem jó.

Rátérve a konkrét helyneves állományra, számos olyan információval gazdagítja Devecseri az utcanevek történetét, amely eddig nem volt beágyazva a köztudatba, ám itt is van egy-két pontatlanság, melyre most fókuszálni igyekszem.

A 17. oldalon azt állítja, hogy az Alkotmány utca 1990 után visszavette az Árpád nevet, a 31. oldalon pedig a Nádasdy utcánál nem említi az Alkotmány elnevezést. Úgy látszik, Devecseri összekever két utcanevet. Az Árpád utca ugyanis sohasem viselte az Alkotmány nevet, s amikor azt írja, hogy a rendszerváltás után az utca neve megváltozott, az azért is érthetetlen, mert ha rátekint egy mai várostérképre, láthatja, hogy az Árpád utcát ma is Árpád utcának hívják. Ami nevet váltott 1990 után, az ugyanis nem az Árpád utca, hanem az Alkotmány utca, amely ezután a Nádasdy nevet viseli.

A Bercsényi és a Sport utcánál lévő téglaégetőt tudomásom szerint nem Kalinnak, hanem Galin/Gallin-gödörnek hívták, bár az írásmódnak a zöngés-zöngétlen hangpárok miatt kevésbé van jelentősége. Noha abban igaza van, hogy a név egy Kalin Ferenc nevű emberről kapta a nevét, de a köznyelv a zöngés változatot preferálta. Kiegészítésképpen hadd tegyem hozzá, hogy amikor Devecseri azt állítja, hogy a 80-as években a buszpályaudvar miatt a gödör feltöltés alatt áll, az egészen pontosan 1987-et jelent, tudnillik akkor nyílt meg a Sport utcai "buszvég".

A Felsőmező utca tárgyalása során (22. o.) kitér ugyan arra, hogy a 80-as évektől pihenőparkot alakítottak ki, de nem tér ki arra, hogy ennak "Kanász-gödör" volt a neve, mely információ tovább gazdagíthatta volna a tárgyalt anyagot.

Ugyanitt (22. o.) a Fő tér kapcsán kerül szóba az Esterházy tér elnevezés, de a korabeli fennmaradt képeslapok alapján tudjuk, hogy Esterházy utcának (sőt uccának) is titulálták.

A szerző a helynevek között nem említi meg, hogy a Cseresznye sort nemcsak Álénak, vagy Áléi útnak, de Cseresznye állénak is hívták, és hasonlóképpen hallgat a Kis-köz (ma Belső utca), ugyan nem píszí,  de néprajzilag is érdekes Szar-köz elenevezéséről. Ezt nem kell titkolni, így hívták; a nép nem mindig olyan idea, melyről kegyes hangon önérdekből a politika szónokol. Összefoglalva tehát: a nép, az istenatta, használta azt a szót, hogy szar.

Végezetül két utcáról. Devecseri Zoltán azon álláspontra helyezkedik, hogy az Ifjúság utca az ideköltözött fiatalakról kaphatta nevét (26. o.). Korábbi posztomban, mely az utcanévadások politikai konnotációval foglalkozott (lásd itt: http://kapuvar.blog.hu/2009/04/07/az_utcanevadasok_politikai_anatomiajahoz) egy másik értelmezést javasoltam. Véleményem szerint az Ifjúság utca azért kaphatta ezt a nevet, mert ennek az útnak az egyik oldalán végig oktatási létesítmények helyezkednek el: óvoda, általános iskola, középiskola (igaz utóbbi bejárata a báró Berg utca felől nyílik.). Másfelől a szerző szerint a Szabadság utca onnan kaphatta nevét, hogy itt, a Kapuvár belterületén egyedüliként le nem rombolt Margit hídon át áramlottak be a városba a szovjet csapatok 1945. március 29-én mintegy elhozva a "szabadságot" (35. o.). Meglátásom szerint azonban a kommunista érában a Szabadság fogalma már eleve politikai jelentéstartalommal telítődött, ahogyan a Béke is - amint azt a szerző is megemlíti a Szent Katalin utca kapcsán (37.).

Ezért aztán a könyv befejezésében hiába említi, hogy "jelentős helytörténeti kutatásra van lehetőség" (hol nincs, ugye?), a levéltári források alapján könnyebb lenne eldönteni, melyik értelmezés a helytállóbb. Mindazonáltal e helyneves összefoglaló, mely folytatásaként is felfogható egy korábbi, külterületi elnevezéseket is összegyűjtő megyei munka kapuvári lecsapódásának, örvendetes, hogy van, minthogy nincs. Ollé!

(Devecseri Zoltán: Kapuvár utcanevei. Névtani dolgozatok 177. ELTE Magyar Nyelvtudományi Intézet Névtani Munkaközössége, Bp., 2002.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.