Gertler Viktor 1953-as klasszikus filmvígjátéka, az Állami áruház a gonosz kapitalistáknak a szép új kommunista világ ellen irányuló aknamunkáját a vásárlás beteges kényszerével igyekszik reprezentálni, így magára a fogyasztásra üti a bűnösség pecsétjét. A fogyasztói társadalom effajta óvodás kritikája élesen szemben áll azokkal a nem is igazán közgazdasági, hanem elsősorban kulturális elméletekkel, amelyek a fogyasztást egy szélesebb összefüggésbe állítják, és amelynek legjobb elemzését legutóbb (amely egyébként régen volt) talán a francia filozófus, Frédric Jameson adta. Az áruház már önmagában is a fogyasztói társadalom metaforája, az áruház túlmutat önmagán. A fogyasztás kultuszát jól szemlélteti, amikor az Állami áruházba betévedő paraszt bácsira a magát mindig igen viccesnek gondoló, de inkább csak borzalmasan ripacskodó Latabár Kálmán rásóz egy gólya faszobrot, egy gagyit, miközben otthon a falusi háztetőn van nekik elég (később a parasztember ráébredve Latabár – figyelem! – tipikusan kapitalista logikájára, a rábeszélés művészetére, azzal tér vissza: nem köll a gólya).
 
A fogyasztói kultusznak ez a szocializmusban is tetten érhető formája szimbolizálja, hogy az áruház presztízzsel, nimbusszal rendelkezett, áruházba járni a hivatalos ideológiának a fogyasztás mindenhatóságát elítélő bírálata dacára is követendő példának számított. Azzal a közhelyes fordulattal ugyan nem élnék, miszerint mi sem bizonyítja ezt jobban a kapuvári Hanság Áruháznál, de azt gondolom, az áruháznak mint intézménynek a megbecsültsége a Hanság Áruház által betöltött szerep esetében is lemérhető. Az elkövetkezőkben a Hanság Áruház példáján ennek a nimbusznak a megnyilvánulásait igyekszem fülön csípni, illetve e szerep elpárolgását szeretném nyomon követni.
 
A kapuvári Hanság Áruházat 1974. augusztus 17-én adták át a nagyközönségnek, s az avatás önmagában is rangos társadalmi eseménynek számított. Immár két áruháza volt Kapuvárnak, mivel a Kis-Rába Áruház egy évvel korábban, 1973. március 5-én nyitotta meg kapuit, de megjelenésében, összetett funkciójában elmaradt riválisa mögött.
 
A Hanság jelentőségét urbanisztikai tényezők is kiemelik. Az áruház az 1973-ban lebontott Rába szálló helyén épült, amely Éhn Imre tulajdonában állt, amíg 1945 után ki nem paterolták onnan az államosítás címszava alatt. Amíg az egykori Rába szálló a Lumniczer utcával egy síkban állt, és frontjával kelet felé nézett, addig az új Hanság-komplexum egy kicsit beljebb helyezkedett el, immár a templommal és a volt járásbíróság épületével egy frontban. Mindez a változtatás azt eredményezte, hogy az épület előtt nyílt egy viszonylag nagy, beépítetlen tér, amely az áruházra való rálátást segíti, vonzza a tekintetet. Az áruház presztízsét azon városépítészeti jellegzetesség is fokozza, hogy önálló, szabadon álló épületről volt szó, amelynek oldalhomlokzata nem érintkezik semmilyen más építménnyel. Ily módon ugyanolyan megfontolások játszottak közre tervezésénél, mint a járás-, vagy a szolgabíróság épületénél, a templomoknál, vagy éppen az Esterházy-kastélynál, az uradalom e palotájánál: a térbeli elhelyezés önállósága a társadalom életében betöltött jelentőségét domborítja ki az urbanisztika eszközeivel. Bizonyos szempontból tehát a szocialista áruház az épület jelentőségének építészeti hangsúlyozásával implicit módon a korábbi korszakokhoz kapcsolódó építményeket akarta rangjuknak megfosztani, fényüket saját magára irányítani: immár nem a múltat képviselő templom, járásbíróság vagy palota a menő, mindezeket az újat jelentő áruház helyettesíti. Nyilván nem a véletlen műve, hogy a Hanság áruház képeslapokon egyre többször szerepelt a város jelképeként, lecserélve a város régi kastélyát, palotáját. Szándékosan említem immár többször a palota szót, ugyanis Daniel Boorstin az áruházat a kívánságokat beteljesítő álompalotának, vágypalotának látja.
 
Mivel azonban egy olyan kisvárosban, mint Kapuvár, amely erősen őrizte vidéki, hagyományos jellegét, egy áruház nem emelkedhetett magasabbra a templom tornyánál, a reprezentatív jelleget nem lehetett a magassággal kiváltani. A szabad térbeli elrendezés és az előtte nyitott üres tér mellett ezt modern építészeti megjelenítéssel és az épület tömegével pótolták. Az akkoriban modernnek számító, a Bauhaus (apropó, mit is jelent a bauhaus?) egyfajta mutációjának felfogható kockaépítészet azt üzente, én vagyok a jövő. Az áruház „mamut épülete”, az egy tömbből való kialakítás, illetve az áruház belső tereinek tágassága mind éles kontrasztot mutattak az egyéb Fő téri üzlethelyiségek szűk, régimódi enteriőrjével. Nem kevésbé fontos az épület külső környezete sem, hiszen a város csomópontjában áll, fő közlekedési utak mentén. Az pedig, hogy aztán a tömegközlekedés centruma is lett – az épület előtt helyezték el a helyközi autóbusz-pályaudvart is – mindennél árulkodóbb, szinte hívogatja a vidéki (!) lakosságot az áruházba való betérésre. Vidéki, mert mi már nem vagyunk azok, mi városiak vagyunk ám-lám, amint áruházunk léte is mutatja.
 
Magának az épületnek a fizikai megjelenésén túl a Hanság áruház az urbanizáció szintjén szimbolikusan is megjelenítette a tekintélyt. Egy áruház megnyitása jelentősen hozzájárul a városiasodáshoz, rangot jelent, mintegy az urbánus életforma kritériumaként jelentkezik. Analóg példákat felhozva, az urbanisztikus fejlődés fétiseként ünnepelték Répcelakon a mindenki által csak „lilának” becézett áruházat, de amikor Budapesten megnyitották az első plázát Duna néven, az is azt az üzenetet továbbította városról, hogy ezzel Budapest lépést tart a fejlődéssel, ezzel beíródik a legfontosabb metropolisok sorába. Ahogyan a főváros azzal dicsekedhetett, hogy immár neki is van plázája, úgy járult hozzá Kapuvár városias képéhez a Hanság áruház. A földrajzi tér tehát szociográfiai térrel is összekapcsolódott, az urbanisztika a társadalmi rangot tükrözte.
 
Most az urbanisztikai fejtegetés után funkciója felől közelítenék a Hansághoz. Egy áruház eleve komplexitást hordoz, a tömegtermelés szimbóluma, az áruelosztás legfőbb csatornája, a fogyasztói javak szétterítésének csomópontja. A Hanság azonban nemcsak áruház; komplexum. A felső emeleten kapott helyett a 28 szobás szálloda, volt benne söröző és étterem. Ebből a szempontból egyébként továbbviszi a Rába szálló örökségét, hiszen az is egy multifunkciós létesítmény volt. Az összetett szerep révén a Hanság a magasabb társadalmi igények megtestesítője volt, amit az is jelez, hogy a Hanság étterem rendszeres helyszíne volt nagyobb társadalmi presztízzsel bíró eseményeknek: esküvők, bérmálások, osztálytalálkozók, munkaebédek stb. A komplex jelleg leginkább természetesen az áruház kínálatában jelentkezett. Amíg a Fő téri üzletek egyetlen árutípusra – vasipari kellékek, zöldségbolt, felsőruházat – specializálódtak, addig a Hanság áruház az árukínálat addig a városban nem tapasztalható széles spektrumát kínálta vásárlóinak egy helyen, a tömött pultokkal természetesen a szocializmusnak mint a világok legjobbikának az ideológiáját is hordozva. Amíg korábban a vásárló célirányosan, egy bizonyos terméket vásárolni ment boltba, addig az áruház fogalmához valamiféle természetén túli, vásárláson túli dolog is tapadt: ez pedig a kaland. A belvárosi áruházban való vásárlás kalanddá, egyfajta felfedező úttá változott, amelynek során nem tudni, a vásárlás során milyen addig még soha nem látott, vagy éppen régóta vágyott termékbe botlik bele a vásárló. Az áruház kezdett fétisjellegűvé válni, önmaga funkcióján túlmutatni, neve önlábra állt. A Hanságnak mint intézménynek vonzóereje nagymértékben komplexitásában állt.
 
Amint azonban számos más példa mutatja, egy többfunkciós intézmény nimbuszának folyamatos fenntartása, a társadalmi megbecsülés mindennapi működtetése sokkal nehezebb annál, mint ahogyan azt a kezdeti diadal mutatná. A Hanság-komplexum esetében az még nem jelentett presztízsveszteséget vagy társadalmi rétegződés szerinti differenciálódást, hogy ott volt a Kis-Rába Áruház, mely kínálatában, funkciójában egyáltalán nem lehetett komoly vetélytárs. Ráadásul a Hanság tevékenységi körét tovább tágította az üzemeltető ÁFÉSZ, amikor 1985-ben az egyetlen Fő téri nagyobb élelmiszerboltot, az ún. „koszos” ABC-t helyettesítendő ABC-áruházzal bővítette a Hanságot. Nemsokára a parkolóhelyek is kevésnek bizonyultak, s ennek enyhítésére a város egy lakóépület elbontásával és a telek tulajdonjogának megszerzésével átjárót nyitott a Fő tér és a Vargyas utca között. Ez volt egyébként az első egyirányú utca is Kapuváron, környezetében pedig elsőként szedtek a parkolásért díjat. De a nyolcvanas években az áruház hasznos területét is növelték, amikor a földszint és az emelet között félemeletet alakítottak ki, és ide kerültek a műszaki cikkek. Még a kilencvenes évek elején is nagyobbították az áruházat, amikor az étterem teréből némileg lecsípve kicsi üzleteket alakítottak ki az egykori kirakatban az utcafront felé. Ez arra utal, hogy még ebben az időben is rangot jelentett a Hanságban boltot üzemeltetni.
 
A Hanság hanyatlása a kilencvenes évek közepe felé kezdődött. A nyugati határok megnyitása után a vállalkozás szabadságával rengeteg butik és kiskereskedés nyitott, amely óhatatlanul konkurenciát jelentett a Hanság áruháznak. A bomláshoz hozzájárult az olcsó diszkontáruházak megnyitása, amely egyúttal az áruház fogalmának devalválódásával is járt, áruháznak nevezte magát például az azóta már leégett Vásárcsarnokban üzemelő Fortuna, vagy a Vasút sori C+C. 1993. január elsejétől pedig már nem is az ÁFÉSZ, hanem magánvállalkozók üzemeltetették az áruházat, akiknek nyomán lassan a fogyasztói kultúra is átalakult, megváltoztak a vásárlási szokások. A Hanságban vásárolni immár nem jelentett tovább presztízst, az áruházat olcsó tömegcikkek árasztották el, s ez az áruházba járók társadalmi differenciálásával is vált. Az új vásárlói kört az alacsonyabb jövedelmű egyének alkották, a vásárlók alkalmi árura vadászók lettek, a Hanság, amely korábban szinte valamennyi társadalmi réteget reprezentálta, rétegigényt – bár igen széles rétegigényt – kezdett kielégíteni. A Hanság tekintélyének fentről lefelé haladó mozgásával párhuzamosan az épület állaga maga is fokozatosan romlott, bár kísérleteztek felújításával, amikor vörös festékkel vonták be, de ez alighanem csak rontott a helyzeten. Az étterem egyre kevésbé számított reprezentációs helynek, a hotel pedig nem tartott lépést a változó igényekkel, így közönsége is megfogyatkozott.
 
Az utolsó kenetet azonban valószínűleg a Fő téri üzletház ügye adta fel a Hanságnak. A városi önkormányzat ugyanis úgy döntött, hogy a Hanság-komplexum előtt lévő parkolót üzletház céljának beépítteti, amely hosszas huzavona után meg is valósult. Bár a Hanság-áruház kereskedői és üzleteinek tulajdonosai petícióban tiltakoztak az önkormányzatnál a parkolóhelyek megszüntetése miatt, a valódi indok minden bizonnyal a riválisoktól való félelem lehetett. A Fő téri üzletház nemcsak konkurenciát jelentett az áruháznak, hanem a város beépített területeinek növelésével mintegy ki is takarta a városképből a Hanságot. Így visszavonta azt az előnyt, amit a komplexum építésének idején urbanisztikai szempontból szerzett. Ráadásul súlyát tovább gyengítette, hogy a Lumniczer utca sarkára egy többemeletes lakóházat emeltek, amely nemcsak hogy még inkább kiszorítja a látképből és földszinti üzleteivel további versenytársat jelent, hanem szimbolikusan és fizikailag is rátelepszik a Hanságra. A lakóház ugyanis a Hanság sörkert területének elvételével épült, ahonnan kivágták azokat a fákat is, amelyek még Éhn Imre Rába-szállójának kerthelyiségét is szolgálták. A Hanság étterem megszűnt, bár funkcióváltással, diszkó kialakításával igyekeztek az épületet életben tartani. A diszkó léte viszont az ÁFÉSZ által már egyébként is bérbe adott szálloda 2005. évi megszűnéséhez vezetett, így ma már csak söröző, ABC és áruház működik a valaha a fogyasztói kultúra helyi fellegvárának számító épületben. Az ABC-nek is akadtak belvárosai vetélytársai, kettő is, így az élelmiszerüzletnek a súlya sem a régi. Úgy néz ki, hírlik is, ezután már csak az egész épület lebontása marad…
 
Ahogyan az Állami áruház című filmben a falusi parasztember visszavitte Latabárnak a gólyát, úgy ábrándult ki Kapuvár közönsége is a Hanság-komplexumból, az áru(ház) fétisjellegéből. „Az áruforma titokzatossága tehát egyszerűen abban áll, hogy az áruforma az emberek számára saját munkájuk társadalmi jellegét úgy tükrözi vissza, mint maguknak a munkatermékeknek tárgyi jellegét” – írta Az áru fétisjellege és ennek titkai című híres fejezetében Marx, A tőke első könyvének 75.oldalán.

A bejegyzés trackback címe:

https://kapuvar.blog.hu/api/trackback/id/tr61146235

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.