P.mester 2009.05.11. 14:26

Mesél az erdő

 

Tavaly, 2008-ban jelent meg Balsay Endre terjedelmes, nagyjából 350 oldalt kitevő helytörténeti kötete Fejezetek a Kapuvár környéki erdők történetéből címmel. Aktualitását az adja, hogy most, 2009. május 7-én budapesti közgyűlésén az Országos Erdészeti Egyesület Bedő Albert-díjat adományozott a könyv szerzőjének, aki korábban erdészként tevékenykedett a Hanság vidékén. Bedő Albert-díjat 1957-től adományoznak az erdőgazdálkodás terén kiemelkedő jelentőségű tevékenységet kifejtő szakembereknek. A díj névadója, Bedő Albert (1839-1918) sok más mellett arról nevezetes, hogy többek között ő készítette elő az 1879-es erdőtörvényt. Egyébként egy csodálatos, arborétumszerű parkkal övezett faipari szakközépiskola is viseli az ő nevét a Csongrád megyei Ásotthalmon, ahol sok kapuvári erdész is megfordult (bár én mégcsak távolról sem vagyok erdész, rövid ideig nekem is volt szerencsém tevékenykedni ott).
 
Balsay Endre (1937-) hosszú ideje kutatója a hansági és a rábaközi erdők történetének, történeti kutatócsoportot is vezetett. Mondhatni erdészdinasztia sarja, hiszen felmenői közt többen dolgoztak erdészként, közülük legismertebb név édesapja, Balsay László (1902-1982). Balsay László 1953-től egészen 1969-ig volt a hansági (majd új néven: Délhansági) Erdészet vezetője, mindhárom fia erdész lett, hasonlóan a Stift-családhoz, amely szintén sok jelentős erdészt adott Kapuvárnak. A Balsay-dinasztia kezdeményezte többek között a békási-égeri vasút létrehozását a tőzeges-lápos területen (mely 1970-re megvalósult), rendszeresen publikáltak erdészeti szakfolyóiratokban, például az Erdő c. lapban. Mindezeken túl 1974-ben Balsay László fiával együtt írta a „Tanulmányterv a Hanság természet- és tájvédelmi körzetté nyilvánítására” című programot is, amelynek nyomán 1976-ban megalakult a Hanság Tájvédelmi Körzet, egy évvel korábban a Fertő-tavi Tájvédelmi Körzetnél, majd aztán a két, azelőtt nem éppen szerencsés módon elkülönülten, önállóan kezelt körzetet 1991-ben egy közös nemzeti park rangjára emelték.
 
Balsay Endre az anyaggyűjtés során információinak java részét éppen édesapjának elbeszéléseiből, s más erdészek visszaemlékezéseiből gyűjtötte össze, de ő maga is rendszeresen fotókkal dokumentálta a hansági táj átalakulásait, mely a 20. századra gyökeresen megváltozott. A mű azonban nemcsak orális források gyűjteménye, a szerző a gazdag fotóanyag mellett irattári forrásokat, térképeket, táblázatokat is felhasznált, melyek elemzését, komolyan mondom, páratlan alapossággal végzi el. A kötet – mint címe (fejezetek) is jelzi – nem tör teljességre, mert, mint mondja, eddig „önálló, mindenre kiterjedő történeti feldolgozás nem készült”. A források hiányára hivatkozva Balsay Endre könyve elsősorban a 20. századi és részben a 19. századi eseményekre fókuszál, ezért nem lehet számon kérni a korábbi időszakokról szóló elemzések hiányát. Minden bizonnyal lehetett volna még bővíteni a spektrumot 19. század előtti ismeretanyaggal, a középkori (iváni, rábai) erdőispánságok történetével, a silvariusok, azaz az erdészek (silva latinul erdő) szerepével, a török kori katonai védekezés során az erdőkivágások és fatorlaszok építésének jelentőségével, vagy éppen a 17. és 18. századi nem tervszerű folyószabályozásoknak a hansági és rábaközi erdőkre gyakorolt hatásával, de így is az 50-52. oldalon forrásokat hoz a Nádasdy Ferenc-féle 17. századi erdőgazdálkozásról.
 
A kötet szerencsés módon több szempontból is összefüggéseiben tekinti át a helyi erdők történetét, azt nem korlátozza pusztán a szorosan vett kapuvári városkörnyékre. Így mindjárt az Esterházy-hitbizományról áttekintő képet nyújtó (az intézményi felépítést ábrán is bemutató) első fejezet után az endrédújmajori erdőgondokságot feldolgozó fejezet, majd részben a szentmiklósi-süttöri erdőkkel foglalkozó rész következik. Ez utóbbi egyébként a könyv legterjedelmesebb tanulmánya, mely a vadgazdálkodást és az úri vadászatot állítja homlokterébe. Számos érdekességet megtudhatunk belőle, például azt, hogy az Esterházy-hitbizomány 19. századi végi bérlője, báró Berg Gusztáv rendszeresen hívta Kapuvárra a Habsburg-család tagjait. Így például vadászott Kapuváron a később, 1889-ben Mayerlingben (éppen egy vadászkastélyban) öngyilkosságot elkövető Rudolf trónörökös. Balsay beszámol, hogyan reggeliztek a kapuvári vasútállomáson, hogyan utaztak a hansági kisvasúton Öntésre, hogyan fogadták őket a kapuváriak és miként zajlott le maga az úri passzió, a vadászat. De megtudhatjuk, hogy Horthy Miklós is rendszeres látogatója volt a Kapuvár környéki erdőknek, amint azt egy, a vitnyédi Schweitzer-tilosban készült fényképen is láthatjuk. A könyvben két képen is feltűnik a kiskorú, a kapuvári születésű Lámfalussy Sándor, az 1948-ban Hollandiába emigrált közgazdász, akit az európai közös pénz megteremtése nyomán az „euró atyja” homéroszi jelzővel szoktak illetni, és akinek édesapja Lentiből jött Kapuvárra erdész hivatását immáron itt beteljesíteni (apja sírja a soproni temetőben van).
 
A szerző más szempontból is összefüggéseiben tekinti át a helyi erdők történetét. Miután az erdők léte elválaszthatatlan a vízügyi, a talajtani stb. kérdésekről, ezekről is bőséggel szolgáltat információkat. Így például a vadászatról szóló fejezet után betekintést nyújt a hansági vízi járművek történetébe, melynek rajzát azonban Timaffy László néprajzkutató munkái nyomán lehetett volna még cizellálni. Ugyanilyen szélesebb összefüggés, hogy a politikának az erdőgazdálkodásra való kihatásait is taglalja. Trianon után például a jó minőségű erdők külországokba való kerülésével a hansági, cseri erdők szerepe felértékelődött. 1945-et követően szintén a politika szólt bele az erdőgazdálkodásba: határzár, 56-os menekültek, Hanság-lecsapolás, a határon való átszökés meggátlása érdekében az utak hiánya sat. A vízügy és a politika hatásai mellett nem kevésbé függnek össze a délhansági erdőkkel a talajviszonyok (külön fejezet tárgyalja a tőzeggazdálkodást: a lecsapolás következményét, a bányászatot, a tőzegpusztulást). Szorosan összekapcsolódik a témával a mára teljesen felszámolt gazdasági kisvasút rendkívül gazdag hálózata is (a hansági vasutak krónikáját megíró Lovas Gyulát is Balsay informálta). Összességében tehát Balsay megközelítésmódja szerint az erdőgazdálkodás nem pusztán szoros értelemben vett erdőgazdálkodás csupán, hanem egy szélesebb összefüggés része, melyhez szervesen hozzátartoznak más földrajzi és gazdaságtörténeti tényezők. Üdvözlendő, hogy ezt így tárgyalta.
 
A munka utolsó, mintegy száz oldalas része A hansági és rábaközi-cseri erdők neves művelői címet viseli, amely páratlanul gazdag személyi adattár, a környéken valaha dolgozott híres erdészeti szakemberek élettörténete. Belőle több erdészdinasztia családtörténete előhámozható, ahogyan Kapuvár helytörténete szempontjából is elengedhetetlen életrajzi tárház. Ugyanakkor helyi jelentőségén túlnő, hogy számos olyan erdész is a korpusz része, akik Trianon után az elveszett országrészekből érkeztek Kapuvárra, hogy ottani ellehetetlenült erdészeti tevékenységüket itt folytatni tudják. Így számos olyan erdész dolgozott Kapuváron és környékén, akik Erdélyből, a Felvidékről, a Kárpátaljáról, vagy éppen az erdőkben nem túlságosan dúskáló Vajdaságból származtak.
 
Végezetül a könyv nyelvezetéről pár megjegyzés. Balsay Endre könyve tudományos megalapozottságú munka, mely óhatatlanul olvasási nehézségekkel is jár a mezei, a témában nem járatos olvasó számára. Számos olyan terminológia, szakzsargon található a könyvben, melynek értelmezésekor az embernek gyakran kell kapaszkodnia, vagy rögvest szótár után nyúlnia. Ezért, mivel a könyv szélesebb olvasótáborra, s nemcsak szakmai közönségre tart igényt, nem ártott volna egyes szavak jelentését megmagyarázni, vagy a leggyakrabban előforduló, és a hétköznapi olvasó számára a zökkenőmentes olvasás folyamatát minduntalan megakasztó kifejezések miatt legalább egy szójegyzéket mellékelni. Mindazonáltal a könyv nyelvezetének tudományos alapokon való nyugvása, illetve a szerző személyének a szakmában való sok évtizedes tapasztalata garancia arra, hogy megbízható és színvonalas munka született.
 
(Balsay Endre: Fejezetek a Kapuvár környéki erdők történetéből. Kapuvár, 2008)

A bejegyzés trackback címe:

https://kapuvar.blog.hu/api/trackback/id/tr631115097

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Menci 2009.05.11. 16:43:01

Lehet, hogy nem is idetartozik, lehet, hogy azt tanácsolod, olvassam el a könyvet, - de tudsz valamit a Gajáry-családról? Tudomásom szerint Csermajorhoz köthető a család, ott volt az édesapa intéző, vagy talán éppen erdész?

P.mester 2009.05.11. 18:03:33

Kedves Menci,

köszönöm kérdésed, de sajnos nem tudok ebben segíteni. A könyvben - megnéztem - az életrajzok között nem szerepel a Gajáry név.

Ha azonban valamely olvasómnak van információja erről a családról, kérem, ossza meg.
Kap majd egy csokit:)

Menci 2009.05.11. 18:06:57

Köszönöm, és beszállok a felajánlásba!

P.mester 2009.05.11. 18:23:01

hehe! Akkor már két csoki... No kinek vonzó?