Az amerikai történész, Ilana Rosen 2004-ben könyvet jelentetett meg a Holocaustot túlélt magyar zsidó nők orális elbeszéléseiből Hungarian Jewish Women Survivors Remember the Holocaust. An Anthology of Life Histories [Magyar zsidó női túlélők emlékeznek a Holocaustra. Élettörténetek antológiája] címmel. Ebben a gyűjteményben 17 túlélő visszaemlékezéseit örökítette meg a Kárpát-medence egész területéről, melyeket részint doktori munkájának forrásaként 1989 és 1997 között jegyzett fel. Az Auschwitzet átélt, majd onnan megmenekült személyek között találunk egy kapuvári származású asszonyt is, akit a szerző a monogram alapján „Mrs. É. K.”-ként tüntet fel. Ilana Rosen 1990-ben Jeruzsálemben készített interjút „É. K.-né”-val, aki akkor már Izraelben élt mint emigráns, természetesen. Annak ellenére, hogy az asszony hosszú ideje már a zsidó állam területén lakott, a kérdező pedig amerikai szerző volt, az asszony magyarul beszélte el emlékeit, melyet Ilana Rosen fordított aztán angolra. É. K.-né leánykori nevére sajnos nem derül fény, viszont élettörténete elmesélése során számos olyan információt megoszt olvasóival, melyek a későbbiekben megkönnyítik majd személyének azonosítását. Visszaemlékezéseiből kitetszik, egész kapuvári élete akaratlanul is a politikának volt kiszolgáltatva, sorsfordulóit nem személyes elhatározások, hanem állandóan a Nagy Narratívák kormányozták. Előadása során kitér a vörösterror és a fehérterror helyi vetületeire, a népviseletbe öltözött kapuváriakkal való viszonyára, a mindennapi antiszemitizmus helyi megnyilvánulásaira, majd végül arra a módra, ahogyan Auschwitzba szállították, természetesen. Kijátszván a copyright kötelezettségeit, nehogy annak megsértése címszava alatt az orromra koppintsanak, a könyv vonatkozó fejezetét, ahelyett, hogy egészében lefordítanám, inkább tartalmilag összefoglalom, melyhez saját megjegyzéseimet is hozzáfűzöm. Ez oké lesz ez?

 
A visszaemlékező asszony, a későbbi É. K.-né 1919 decemberében született Kapuváron, ahol elmondása szerint körülbelül 100-120 zsidó família lakott. Az 1919-es év a politikai színeváltozások terén meglehetősen sűrű esztendő volt a magyar történelemben, s erre világít rá É. K.-né egy, az anyjától hallott családi emléke. Anyja ugyanis éppen várandós volt vele a Tanácsköztársaság idején, amikor kinézve az ablakon, észrevette, hogy a Vörös Őrség tagjai elviszik a szomszédjukat, a postást. A postás távozóban búcsút intett az anyjának, aki azon félelmében, nehogy őt is elhurcolják, gyorsan becsukta az ablakot. Alig telt bele másfél óra, a férfit máris felakasztották az egyik Fő téri hársfára. Tekintettel arra a szerencsés helyzetre, hogy ismerjük a vörösterror kapuvári áldozatainak névsorát, akik között egyetlen postamestert tudhatunk csupán, könnyen beazonosítható, hogy Mesterházy Zsigmondról van szó, akit 1919. június 8-án öt másik társával végeztek ki. Ez az információ azt is felfedi továbbá, hogy a későbbi É. K.-né családjának szülőháza szomszédos volt Mesterházy Zsigmond házával. Az emlékező nő azt állítja, hogy a vörösterror rossz volt, de amikor később szüleitől a fehérterrorról kérdezősködött, azt a választ kapta, az még rosszabb volt. A fehérterror kapuvári vonatkozásait egyébiránt Faragó Sándor dolgozta fel több művében.
 
Apja állatorvosként dolgozott, amely É. K.-né elmondása szerint abban az időben nagy nimbuszt jelentett a településen. A gazdag polgárság közé tartozhattak, mert megemlíti, hogy nekik volt Kapuváron elsőként autójuk és telefonjuk. A lány, akinek két bátyja volt, az „újonnan alapított” zsidóiskolába járt. É. K.-né itt tévedni látszik, mivel a zsidóiskolát nem „újonnan” alapították, csak a húszas években a tanulólétszám fogyása miatt működése gyakran szünetelt. 1925-től kezdve vált állandóvá az oktatás a kapuvári jesivában, azaz pontosan attól az évtől kezdve, hogy a lány iskolakötelessé vált, és nyilván ebből a személyes élményből fakad tévedése. Bátyjai Pápára jártak a református kollégiumba, ahol korábban apja is tanult. A helyválasztást megkönnyítette, hogy, a család onnan származik, nagyszüleik továbbra is Pápán laktak.
 
1933-ban, tizennégy éves korában É. K.-nét szülei egy pesti művészeti iskolába íratták be, amely nagy változást jelentett életében. Elmondása szerint ugyanis Kapuváron mindenki népviseletbe járt, a fővárosban találkozott először a polgári viseletkultúrával. Kitér arra, hogy sok kapuvári zsidó dolgozott a textiliparban, és a helyiek voltak a klienseik. Más forrásból is, például a vitnyédi Rabi Etelka visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy a kapuváriak az itteni zsidó kereskedőktől vásárolt anyagokból varratták népviseleti ruhájukat, az említett Rabi Etelka apja például a Rosenthal-családnak volt rendszeres kuncsaftja. E üzleti kapcsolat mellett azonban a zsidók és a katolikusok közötti elkülönülést jelzi, hogy É. K.-né szerint sohasem volt szorosabb kapcsolata a kapuvári katolikusokkal, és ezt a távolságtartást sugallja Rabi Etelka szövege is. É. K.-né Budapesten képzőművészetet tanult, az iskolát a háború előtti évben, 1938-ban fejezte be. Idősebb bátyja orvos lett, fiatalabbik pedig tejtermék-kereskedő.
 
A fokozódó politikai feszültséget az erősödő antiszemitizmussal kapcsolatos megjegyzései érzékeltetik. Egyszer cionisták jöttek  Palesztinából Kapuvárra előadást tartani, de ő maga elmondása szerint soha sem volt cionista. Egy vonatutazás alkalmával kellemetlen élményt szerzett. 1939-ben vonaton közlekedett Kapuvár felé, amikor jobboldali diákok léptek oda hozzá a következőt kérdéssel: „Kisasszony, nincs véletlenül ollója? Amott egy szakállas zsidó ül, és a szakállát akarjuk lenyírni.” Tudták, hogy a nő is zsidó, de békén hagyták, mondván, nem akarják a kezüket bemocskolni vele. Ez a történet helyi szinten is igazolja, tévedés lenne azt gondolni, hogy a zsidók elleni atrocitásokat pusztán a hatalom intézményesült körei követték el, alaposan kivették részüket belőle az átlagemberek is, azaz a hétköznapi antiszemitizmus létező jelenség volt, természetesen. Később az emlékező maga is hangsúlyozza, hogy „sok magyar azt mondja, a zsidók 1944-ig békében éltek. Ez nem igaz.
 
Idősebb bátyja éppen ekkoriban kapta meg diplomáját, fiatalabbik egy sajtgyárban kezdett dolgozni, apja viszont szélütést kapott és lebénult. Megemlíti, hogy nem messze volt a lengyel menekülttábor, jelentős részük lengyel zsidó, és innen sokan bátyjához jártak fogászati kezelésre. Helységnevet ugyan nem említ, de talán a környék egyik legnagyobb menekülttáboráról, a sárváriról van szó. Sokan aranyat hoztak magukkal, és megkérték, azzal tömje be fogaikat. Úgy emlékszik, ezekből a fogászati kezelésekből sok pénzt kerestek, ami pont jókor jött az apja gyógyításának megnövekedett költségei miatt.
 
1940-ben fiatalabbik bátyját, Józsefet behívták munkaszolgálatra, É. K.-né pedig Budapestre költözött, nagyanyjánál lakott és festésből élt. Idősebb bátyja 1941 márciusában megházasodott. Miután Magyarország belépett a háborúba, és hadüzenetet küldött a Szovjetuniónak, idősebbik bátyját, aki orvos volt, 1942-ben a keleti frontra irányították. Ebbe anyja teljesen belebetegedett, amit 1943-ban tetézett az a hír, hogy a Don-kanyarnál az egész magyar hadsereg megsemmisült, természetesen. Nemsokára levelet kaptak, melyben az állt, a báty januárban eltűnt Novij Oszkolnál.
 
É. K.-né a német megszállás idején Budapesten tartózkodott, ezt követően hazament Kapuvárra. Szüleivel együtt innen hurcolták el 1944. június 21-én koncentrációs táborba. Auschwitzben elválasztották szüleitől, természetesen, ekkor látta utoljára őket. Egy hét után Allendorfba szállították őket egy munkatáborba, neki szerencséje volt, mert végzettsége miatt gyakran alkalmazták grafikusi feladatra, s ez némileg privilegizált státuszt biztosított neki. A háború vége felé, 1945 márciusában, amikor a szövetségesek a tábort bombázták, unokatestvérével együtt sikerült megszöknie. Másik négy lány is elmenekült ugyanabból a táborból, s úgy döntöttek együtt maradnak. Háromnapi megállás nélküli menetelés után végkimerülésükben összeestek és tüstént elaludtak a földön. Gázszagot érezvén és motorhang búgását hallván ébredtek fel. Szerencséjükre nem a németek voltak azok, így sikerült túlélniük a Holocaustot.
 
É. K.-né a világháború után Izraelbe költözött. Férje 1982-ben halt meg.
 
 
[Ilana Rosen (Ed.): Hungarian Jewish Women Survivors Remember the Holocaust. An Antology of Life Histories. University Press of America, 2004, 45–51. pp.]

A bejegyzés trackback címe:

https://kapuvar.blog.hu/api/trackback/id/tr61074162

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

oszkár írja 2009.04.19. 21:17:32

egyet kérdeznék, mért van sok helyen írva az, hogy természetesen, ami szerintem nem természetes? Számomra nem természetes pl a köv: "Auschwitzba szállították, természetesen". Elég baj, hogy megtörtént Auschwitz-ban a haláltábor. Ez szerintem nem természetes. No de nem azért írom, hogy szerző írásában gáncsoskodjak, főleg, amikor szomorúan www.kisalfold.hu/belfold_hirek/ex-gardistak_semmi_sem_igaz_a_holokausztbol/2095684/
lehet olvasni. Ennyi .... embert. Na de inkább mégtöbb remek írást kapuvárról- kapuvárért.

P.mester 2009.04.20. 07:35:11

Ezek idézetek a Sorstalanságból. Kertész ironikus válasza az abszurdra, hogy, jól látod, természetessé vált, ami nem az. Természetesen.

Tip_Top 2010.03.09. 17:45:32

P.Kisasszony, nincs véletlenül ollója? Amott egy szakállas zsidó ül, és a szakállát akarjuk lenyírni.” Tudták, hogy a nő is zsidó, de békén hagyták, mondván, nem akarják a kezüket bemocskolni vele.
Megkernelek, hogy az eredeti angol szoveget masodd be nekem...ahonnet forditottad...
Koszi Tip Top

P.mester 2010.03.09. 23:35:28

Young lady, have you by any chance a pair of scissors? A bearded Jew is sitting right over there and we are going to cut of his beard.

P.mester 2010.03.09. 23:41:19

De most már én is örülnék, ha választ kapnék.

Tip_Top 2010.03.10. 00:00:20

Pmaster egy lenyeegs mondatot elfelejtettel??? Tudtak,hogy a no is zsido,de beken ahgytak,mondvan,nem akarjak a kezuket bemocskolni vele.....IROD P. mester...Kernem az eredeti szoveget ANGOLUL...
Koszi TipTop

P.mester 2010.03.10. 09:30:54

Once, when I was nineteen, in 1939, I was riding the train when some right - wing student entered my car and turned to me saying, "Young lady, have you by any chance a pair of scissors. A bearded Jew is sitting right over there and we are going to cut off his beard". I said, "Get out of here, you should be ashamed. They left me alone, but when we reached Kapuvár, they told me not to mess with them. At home, they weren't proud what I had done, either.
Anti-semitism was n

De ugye nem gondolod, hogy az egész könyvet beidézem.

Tip_Top 2010.03.10. 17:54:14

P mester A bemasolt angol szovegben nem szerepel "tudtak,hogy a no is zsido,de beken hagytak,mondvan,nem akarjak a kezuket bemocskolni vele...Ilyen szoveg ANGOLUL sehol nem jelent meg..De valaki ODA HAMISITOTTA...jo kis hangulatkeltes...Nagyon sokat kihagytal az eredeti szovegbol..Es a Kapuvaron szuletett , nevelkedett holgy nem irja, hogy Kapuvarra latogatott Izraelbol..Pozsonyban latogatta baratnojet..
Szovegeidben gyakran "belemasitasz" hangulatot keltesz es megfelemlited Izraelben elo ZSIDO testvereinket, hogy Kapuvarra latogassanak.
Johetnenek befekteteseikkel..munkalehetoseg teremtesevel...
Regi HAZAIK privatizalasanak felulvizsgalataval...es Bp en Gyurcsany es Debrev...csalad is atadhatna a HAZAT a volt tulajdonosnak es KAPUVARON is..hasonloan..Es tobben szavaznanak SZDSZ re es liberalis "komcsikra"...Buszke lehetnel, hogy igy nevezlek....
En talan a FIDESZRE vagy a JOBBIKRA szavazok..de "politikai BARATAIDAT" aki megerdemli a 20 evet..Recskre kuldenem....es Kapuvaron...ezzel sokan egyet ertenek....
szia...oreg KOMCSI...nem zavarlak tobbe

P.mester 2010.03.12. 10:14:55

Az aktuálpolitikai megjegyzéseidre itt nem reagálnék, mert nem ehhez a bejegyzéshez tartozik, ehelyett inkább a szövegértelmezésre.

Teljesen igazad van abban, hogy az általad kifogásolt elemek nem szerepelnek az eredeti angol (biztos, hogy az "eredeti" angol?) szövegben. Amint azonban egy másik kommentedhez írtam, úgy is lehet valamit mondani, hogy sejtetünk. Korábban azt írtam ugyanis: "Sztojkákkal és Kolompárokkal is lehet cigányozni" - igaz, ez részedről megválaszolatlan maradt. Benne van a szövegben szó szerint a cigány szó? Nem, nincs. Mégis mindenki pontosan tudja, hogy mire vonatkozik. Ezt az analógiát használnám arra, hogy "tudták, hogy a nő is zsidó". Igazad van, nem szerepel ez a szövegben. A kommentár célja azonban éppen az, hogy a nem kimondott jelentéseket láthatóvá tegye. A fiatalok a visszaemlékezés szerint odaléptek É. K.-néhez ollót kérni. Miért pont őt találták meg, ha nem tudták, hogy zsidó? Véletlenül? Nem tudták? Azt gondolom, nyilvánvaló, hogy provokálni akarták. És amikor leszállt a vonatról (mielőtt szóvá tennéd, jelzem, a "vonatról való leszállás" sem szerepel szó szerint a szövegben, mivel azonban tudjuk, hogy a lány kapuvári volt, és a vonat ide érkezett, aligha szállhatott le máshol), szóval akkor még egyszer odaléptek hozták és megszólították. Vajon miért, ha megint nem provokatív szándékkal? Ami kifogásod második felét illeti, tény, hogy a "bemocskolni" nem szerepel az eredeti szövegben. Ez a saját kommentárom s szöveghez, amit a "to mess" szó angol konnotációiból pároltam le. Ettől függetlenül észrevételed abszolút jogos, kritikádat elfogadom.

Ennélfogva aztán sürgősen mea culpázok is, így már valóban teljesen az ellenkezőjét akarja mondani a szöveg: tényleg az eredeti értelem teljes kiforgatása (vagy hogy alád karoljak: történelemhamisítás), azt ugyan most mint zavaró tényezőt mellőzzük, hogy éppen a zsidógyűlöletre hoz fel példát, azt most felejtsük el, hogy éppen az idézett rész után mondja (konklúzióként), hogy "az antiszemitizmus terjedőben volt", pusztán csak félreértés, hogy Auschwitz-be deportálták. Igazán most értettem meg, mit akarsz mondani azzal, hogy "megfélemlíted Izraelben élő zsidó testvéreinket". Vajon nem azok félemlítették meg, akik ezeket csinálták? Ha nem lettek volna ezek a dolgok, akkor a visszaemlékezés sem született volna meg. Így fordítottam ki a szöveget. Mert emlékeztetnélek, a kötet címe: "Holokauszt-túlélők". Mit is kellett túlélnie?