Annak dacára, hogy szisztematikus levéltári kutatások nem történtek, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc helyi eseményeinek recepciótörténete számos ténnyel és adattal, sőt naplókból kinyert narrációval dolgozik. Tudjuk például mely kapuvári és gartai honvédek harcoltak fegyverrel a szabadságharcban, és közülük kik haltak meg (a kapuváriak nevét a Rábaközi Múzeum falán emléktábla örökítette meg, amelyet aztán a legutóbbi időkben a városháza mögötti parkba helyeztek át). Nagyjából ismerjük Lukinich Mihály szerepét, elsősorban Antall József kutatásai alapján tudomásunk van Lumniczer Sándor katonaorvosi pályafutásáról, Varga József részletesen feldolgozta Osli – és áttekintette Kapuvár – korabeli eseményeit, illetve az osli születésű, de a gartai temetőben nyugvó Hajós György honvéd élettörténetét. Ismeretekkel rendelkezünk az 1849 május 6-án lezajlott kapuvári csatáról, és ehhez, illetve a júniusi eseményekhez ragyogó kontextust teremt a szabadságharc katonai történetének talán legjobb hazai ismerője, Hermann Róbert által szerkesztett A csornai ütközet története és okmánytára című monografikus gazdagságú, a lehető legszélesebb körű forrásokkal megtámogatott, 1999-ben kiadott 308 oldalas műve, amelynek kapuvári vonatkozásai minden bizonnyal az eddig kialakított képet is árnyalni fogják majd. Most azonban ezekkel hess, itt a szintén Hermann Róbert által gondozott Kossuth Lajos és Görgei Artúr levelezése 1848-1849 című 2001-es forrásgyűjteményből kipárolható kapuvári vonatkozású adatok értelmezését helyezném a figyelem homlokterébe. Az említett levelezésgyűjteményben 9 közvetlenül Kapuvárhoz kapcsolható adatot találtam, melyek a következők:

 

1. Mint ismeretes, a Batthyány-kormánynak, a szeptemberi fordulat (a kormány lemondása, Jelačić támadása, az OHB megalakulása) után az új kormányhatalomnak meg aztán pláne egyik legégetőbb problémáját az önálló magyar hadsereg hiánya, illetve a toborzott honvédek katonai tapasztalatlansága jelentette. 1848. november 11-én a hadseregszervezés kapcsán érkezik Kossuth Lajos első olyan írása Görgei Artúr tábornokhoz, amely kettejük levelezése során először érinti városunk közvetlen térségét. Kossuth a vonatkozó részben Pestről így utasítja Görgeit, a feldunai hadsereg fővezérét. „Csányt kérem, fordítsa figyelmét a Rábaközre. Sopron külső részén éhen hal az ellenség, ha Rábaközről el van minden takarítva. Éhséggel és portyázókkal veri meg Ön az ellenséget – nagy csatával nem. Azért hát koncentrációját ne engedje meg. Ez az én nézetem, s egy belső sejtelem mondja, hogy ez helyes.” A levélrészletből több tanulságot is lecsapolhatunk. Egyrészt Kossuth Lajos a hadsereg felszerelésbeli és egyéb alkalmatlanságát látván egy, már a 11. században is alkalmazott taktikához, nevezetesen a „felperzselt föld” taktikájához kíván folyamodni, hogy az ellenség előrenyomulását feltartóztassa. Ez a múltban is már sajátosan „magyar harcmodorként” ismert stratégia a veszteségek elkerülése érdekében az összecsapás elkerülését célozza meg, s a visszavonulás során a hátrahagyott területek (itt: a Rábaköz) felégetésével zavarja meg egyfelől a császárhű csapatok mozgását és logisztikai rendszerét, másfelől utánpótlás híján kiéheztetéssel igyekszik meghátrálásra késztetni a támadókat. A levélben szereplő „Csány” Csány Lászlóra utal, aki a magyar sereg felszerelési és ellátási ügyeit intézte. Ebből az első tanulságból következik egy másik, sokkal fontosabb politikatörténeti következmény. Mint látható, Kossuth itt még nem kívánja Görgeitől, hogy támadja meg az udvarhoz hű csapatokat, noha a felégetés taktikáját nem tervszerű támadásokkal („portyázókkal”) óhajtja vegyíteni. Ebben a visszafogottságban nyilvánvalóan benne van a másfél héttel korábbi, október 30-i schwechati vereség nyomasztó tapasztalata. Kossuthnak ez a hadi taktikája azért is érdekes, mert nem is olyan sokkal később épp ez lesz legfőbb ellentéte Görgeivel. Ahogyan ugyanis a császáriak mindinkább nyomulnak Pest felé, Kossuth a közvélemény nyomására annál inkább kénytelen követelni Görgeitől a haladó taktika feladását és a közvetlen támadást, hogy megnyugtassa a népet, és nem utolsósorban továbbra is biztosítsa saját politikai pozícióját. A józan Görgei azonban a hadsereg kvalitásait látva erre nem hajlandó, és ezt követően kettejük viszonyának elmérgesedése, a historiográfiában „Görgei–Kossuth-vitaként” ismert ellentéte majd a váci kiáltványban csúcsosodik ki. Innen ered a „hazaáruló Görgei” mítosza, melyet Kosáry Domokos cáfolt nagyhatású könyvében, a két vezető között ellentétet pedig később Perjés Géza a clausewitzi hadelmélet alapján a politikai (Kossuth) és a katonai vezető (Görgei) közötti szerepfelfogások antagonisztikus ellentéteként tárgyalja. Ebből a levélből azonban inkább az tűnik ki, hogy a Rábaköz felégetése kapcsán Kossuth és Görgei álláspontja itt még vélhetőleg közel állhatott egymáshoz.

 

2. Az előbbi levélhez szorosan kapcsolódik a második Kapuvárhoz kapcsolódó adat. Görgei 1848. november 15-én írt jelentésében így számol be a hadsereg teendőiről Kossuthnak: „Múlt éjjel Lukinich Mihály kormánybiztos úr jelentkezett nálam, utasítást kérvén a sopronyi megyében lévő utak elrontása iránt. De én már megtettem volt a rendelést, Wolfram és Pribék mérnököket már néhány nappal elébb kiküldvén: tehát csak arra kértem meg Lukinich urat, hogy a szükséges munkaerő kiállítása körül működjön.” A szövegben említett útrombolás természetszerűleg ugyanazt a célt szolgálja, az ellenség közlekedésének akadályoztatását, mint a fentebb tárgyalt „felperzselt föld” taktikája. Az említett Lukinich Mihály Kapuvár első országgyűlési képviselője volt. Sopron vármegyében 1848. május 9-én tettek közzé hirdetményt a népképviseleti követek választásáról, s a megyében hat választókörzet (Kismarton, Nagymarton, Lövő, Nyék [ma: Neckenmarkt; Ausztria], Kapuvár, Csorna) volt. Az 1848. június 27-én tartott választáson a kapuvári kerület képviselője a fertőszentmiklósi születésű Lukinich Mihály (1811-1872) lett, akinek nevét szülővárosában utca, lakóhelyét (Fertőszentmiklós, Mátyás király u. 1) emléktábla örökíti meg. Lukinichot az esemény előtt két nappal, november 12-én nevezte ki az OHB Sopron megyei kormánybiztossá, akinek feladata a hidak lerombolása és az utak eltorlaszolása lett. [S megint, a történelem hogy’ ismétli önmagát: a 11. században a kapuvári gyepűvédők ugyanezt módszert alkalmazták határvédelem gyanánt.]

 

3. Kossuth november 18-án válaszol Görgei Artúr fenti levelére, melyben azt írja, „Lukinich iránti jelentése tudomásul vétetett”, magyarán itt szintén nincs még ellentét a politikai és a katonai vezetés között.

 

4. A Kossuth–Görgei-levelezés következő, kapuvári vonatkozású adatához szükséges közölni Lukinich Mihály kormánybiztos levelét [Megtalálható a Saját kezébe, ott, ahol… Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc Hadtörténeti Levéltárban őrzött katonai irataiból c. Farkas Gyöngyi szerkesztette 1998-as forráskiadványban], mert az OHB elnöke erre a levélre válaszol. Lukinich 1848. december 1-jén ír Kossuthnak arról, hogy az udvari támadás miatt elengedhetetlen a Rábaköz Kapuvár központtal való megerősítése:

 

El nem mulaszthatom méllyen tisztelt elnök urat meggyőződésemnél fogva szükséges azon védelem módról értesíteni, mellyel úgy hiszem Rábaközt ellenséges megrohanásoktól menten tartani lehetne, szükséges t.i. néhány zászlóalj gyalogság vagy 4 ágyú és ez különösen azon okból is, mert ha bár a kapuvári töltésen lévő számos hidak könnyen felszedhetés végett nem csak célszerűen elkészítve tartatnak, sőt gyantás szurokkal ellátva szalma sodronyokkal könnyen gyúlékonnyá tétettek is még is úgy hiszem, minthogy a vissza vonuló huszárokat egyig bevárnom kelletik, célszerűen csak úgy intézkedhetni a hidak felszedése, vagy felgyújtása körül, ha ágyúkkal az ellenséget, idő nyerés végett távolságban tarthatjuk, és ezen körülményt, melyen tisztelt elnök úrnak figyelmébe annál is inkább ajánlani bátor vagyok, mert Rábaköz felső vidékünk e dús gabona tára vizektől környezetem strategicus tekintetben /:mit isten ne adjon:/ az ellenség által ne talán elfoglaltatván, igen könnyen Szt. Tamásnál erősebb és megvíhatatlanabb várrá alakítható, annál is inkább, mert dús termésű környék tetemes hadierő kitartásával, elárult szegény nemzetünk veszedelmére az ellenségnek menedékül; biztosíthatik, és ép e vidék, melly egész terjedelmében eredeti és tiszta magyar lakosságot foglal magában!
Örömmel vettem ma éppen Kohlmann ezredes úr által kiküldött Kappel kapitány úrnak megjelenését, úgy szintén Tänczer hadi főmérnök úrnak itt létét, kik szakértők lévén e vidéket vizsgálni, és hadi tekintetben tájékozni fogják, és átlátják ők, mikép Rábaközt e tekintetben különös figyelemre méltatni a legtisztább hazafiúságnak kifolyása.
Kapuvár maga nem csak mind a természettől a Rába körül folyása által erősséggé alakított pont, hanem az ott meglévő vár, helyzeténél fogva, minden roppant költségek nélkül is könnyen védelmezhetővé tétethetvén, különös figyelmet igényel, mint az itteni magyar vidéknek külső vára és a németek elleni véghely.
Én nem akarok most alkalmatlankodni e tárgybani nézeteim terjedelmes kifejtésével, de esmervén önnek nem utánozható kiapadhatatlan szeretetét, és előgondosságát szegény magyar hazánk ügye iránt, kérem és ismételve kérem adandó legelső alkalommal, kegyeskedjék egy szakértő mérnököt kirendelni, ki e várnak a jelen korhoz idomított, s készítendő erősítési védelmi építéséről minél hamarább célszerű tervet készíthessen, hogy legyen e fölföldi szegény magyar fajtának minden üldöztetések ellenében vég menedéke.

 

Kelt Kapuvárott.
Lukinich Mihály m. k. kormány biztos

 

Lukinich kér és érvel. Ha a „néhány” zászlóalj iránti kérelme a magyar sereg általános létszámát tekintve talán túlzó igény is, az ágyúk iránti kérelme azért is taktikus lépés, mert nemcsak a hídrombolás célját szolgálná, hanem a lövések hangjával az ellenséget is megtévesztené (vö: Arany János: A nagyidai cigányok). Levele második részében a követ Kapuvár stratégiai jelentőségére hívja fel a figyelmet, és a város katonai megerősítése érdekében gazdasági (gazdag gabonatermő vidék – tehát az ellenség potenciális célpontja), geopolitikai (közel fekszik Ausztriához; vizekkel könnyen védhető), sőt etnikai (színmagyar település, tehát pártütés nem várható) argumentumokkal operál. Azt is érvként veti be, hogy nem lenne költséges a várkorszerűsítés, amely erőd a magyar ellenállás egyik fészkeként funkcionálhatna. [Itt is figyelemreméltó a történelem ciklikussága, hiszen Lukinich érveléséből és terminológiájából (véghely) az tűnik ki, hogy voltaképpen Kapuvár török kori végvár szerepét újítaná fel – csak az most éppen nem Bécset védené, hanem Bécstől védene.]

Kossuth „válaszlevelét” 1848. december 6-án írja, amely az első és egyetlen a Kossuth–Görgei-levelezés sorában, melynek tematikai középpontjában Kapuvár áll, a levél egyetlen tartalma a város katonai szerepe. Ezért a levelet teljes terjedelemben közlöm, mely egyébként is kurta:

 

Lukinich Mihál kormánybiztosnak folyó hó 1-ről írt levelét avégre küldöm meg Tábornok úrnak, hogy a benne foglaltak iránt belátása szerint intézkedni, s ha Kapuvár erősítése iránt valamely lépéseket tart Tábornok úr szükségeseknek, azokat eszközlése venni, s a szükséges költség utalványozhatása végett a kormánynak jelentést tenni méltóztassék.

 

Kossuth tehát Görgeire bízza a döntést (s ez a konkrét katonai kérdésektől való tartózkodás a „Kossuth–Görgei-vita egészét nézve szinte unikum), de a kapuvári vár esetleges megerősítéséhez az anyagi fedezetet a kormány részéről biztosítani látszik. Bár írásos dokumentum nem áll rendelkezésemre, valószínűleg Görgei nem erősítette meg Kapuvárt, mert Lukinich kérésén már túlhaladt az idő, hiszen nemsokára már Győr, aztán Pest-Buda védelme lesz az alapvető feladat. A feltevést egyrészt az is igazolni látszik, hogy más forrásból [ifj. Sarkady Sándor: A soproni nemzetőrség 1848-ban; Edutech, 1998] van információ arra nézvést, hogy Nyugat-Magyarország megszállása előtt, 1848. december 11-én érkezik Sopronból az utolsó jelentős hadifelszerelés Kapuvárra, 109 pár csizma és 118 pár topány (magasszárú lábbeli, afféle bakancs), melyet a soproni Boór Sámuel kísér a városba. Másrészt pedig az, hogy december 15-én Kossuth Fiáth Istvánt kinevezi Sopron kormánybiztosává, de az már nem jut el Sopronba, Kapuvárnál megreked, és december 16-án Sopronba bevonulnak a császári csapatok.

 

5.  Éppen ennek a soproni bevonulásnak az előzményeiről szól a következő híradás, melyet Görgei Magyaróvárról jelent Kossuthnak 1848 december 17-én: „Itt [ti. Magyaróváron] mindenesetre bevárom az ellenséget, hacsak Kapuvár felé meg nem kerül. Nézetem szerint Győrnél lesz a döntő csata.” Egy nappal korábban, december 16-án ugyanis a magyar sereg a Bruck és Nezsider között fekvő Parndorf – Móga tábornok főhadiszállása – falunál a magyar csapatok vereséget szenvedtek az udvartól, s a csata következményeként az osztrákok megszállták Sopront, Görgei pedig Magyaróvárra húzódott. A fővezér itteni dilemmája az, hogy amíg ő nyugati támadásra rendezkedik be, nehogy délről megkerüljék a schwarz-gelbek. [Hadd hivatkozzam megint történelmi előképekre: 1051-ben, amikor III. Henrik német-római császár Magyarországra rontott, taktikai okokból szintén nem északnyugatról – Óvár vagy Kapu felől támadt –, hanem a várható iránnyal szemben, Hannibál középkori utódjaként átkelve az Alpokon az Őrség felől tört be az országba, hogy megtévessze ellenfelét.]

 

6. Kossuth válasza már másnap, december 18-án megérkezik Görgeihez: „Azért vonjon onnan [ti. Komáromból] magához erőt, koncentrálja magát a lehetségig, és tartsa Győrt. – Kapuvárt sem hagyjon vesztegelni egy embert is.” A politikai hatalom legfőbb vezetője itt már kétségbeesve kéri Görgeit, hogy Győrt mindenáron tartsa meg, ezért utasítja, hogy az ország belső részeinek, s kiváltképpen Pest-Buda védelmének érdekében adja fel Kapuvár védelmét, az ottani egységeket pedig Győr oltalmánál mozgósítsa.

 

7. Görgei egy napja már Győrben tartózkodik, amikor 1848. december 20-án megérkezik hozzá Kossuth újabb levele: „Tehát tanácskozánk, s az itteni urak, úgy látszik, attól tartanak, hogy Kegyed irányában nincs nagy erő, hanem önt csak foglalatoskodtatni akarják; míg a főerő alkalmasint Sopron vagy Vas felől, tán Pápának vagy Szombathely felől jöhet – a Flankenbewegungok [értsd: visszavonulások] úgyis divatban vannak -; és azon erő, mely Kargert Kapuvárig szorította, nem tudjuk, hova lett.” Itt már meglehetős indulattal kiütközik Kossuth és Görgei ellentéte, és szép példája annak, ahogy előbbi folyamatos meghátrálással vádolja utóbbit, holott – szerinte – a támadás lenne kívánatos. A Kossuth által számon kért „Karger” Karger Ferdinánd dandárparancsnokot takarja, akinek hadteste – Hermann Róbert jegyzete szerint – Nezsidernél és Védenynél [ma: Weiden, Ausztria] állt, és amelyet Jelačić csapategységének támadása szorított vissza a Hanságon keresztül Kapuvárig. Karger dandárja ezután majd Győrbe kerül. A levél további részéből kitűnik, hogy a politikus Kossuth katonai-stratégiai ügyekbe avatkozik bele, amikor a császáriak helyzetéről Görgei előtt két opciót vázol fel. „Vagy Önnel szemközt van a főellenség”, mondja Kossuth, azaz vagy északnyugatról támad az ellenség, vagy pedig nyugat-délnyugatról: „Vagy Vasból jő a fő ellenség, s ekkor két utat vehet: vagy Kapuvár, Kisbér, Bicske – vagy Szombathely, Pápa, Kisbér, vagy Veszprém, Fejérvár – s ekkor Perczelnek is, és a komáromi feles erőnek is talán szintúgy ezen iránynak megfelelően kellene diszponáltatni.” Kossuth az ellenséges csapatmozgásoknak megfelelő felállásra utasítja tábornokát.

 

8. Kossuth 1848. december 21-én kérdezi: „Perczel írja, hogy ma seregével Körmend táján lesz, s Ön és a mi tudósításainktól várja Pápa felé Önhöz, ide Pest felé Veszprémnek siessen-e – vagy Sopront támadja meg, vagy Kapuvárnál fedezze Ön balszárnyát.” Perczel ugyanis december 19-én írt levelet Kossuthnak, érdeklődve, csapataival merre mozogjon, s a lehetőségek között szerepelt Kapuvár is.

 

9. 1848. december 23-án e témában Kossuth újabb levelet fogalmaz meg Pestről Görgeinek, melyben annak a meggyőződésének ad hangot, hogy az ellenség Sopronból könnyen megfutamítható, s ezt a Szanyban állomásozni kénytelen Fiáth István soproni kormánybiztos levele is megerősíti. Kossuth szerint a császáriak nem Vas felől, hanem a Duna északi partja felől támadnak majd, de az átkelésüket akadályozó jégzajlás kedvező lehetőséget teremt a magyaroknak Sopron visszavételére. Kossuth tehát hiába kérte pár nappal korábban Görgei döntését, ő már elhatározta, hogy a Perczel Mór terveiben szereplő támadó hadműveleteket fogja támogatni – ami megint fényt vett katonai dolgokba való beavatkozásába. A stratégiája a következő: „Kérem, fontolja meg: vegyük vissza Sopront. Kegyed demonstrál Kapuvár felé; Perczel pedig Kőszegről kardvágás nélkül kikergetheti Sopronból az ellenséget.” Azt feltételezi tehát, ütközet nélküli kétirányú erődemonstráció is elegendő lesz a császáriak távozásra bírásához. „Egy divízió huszárt recognoscirungra [felderítésre] indítanék egypár ágyúval Kapuvár felé.” – írja. Kossuth tervei szerint a Görgey által küldött csapat és Perczel serege éppen Kapuváron futna össze: „Succedálván [sikerülvén] e terv, Perczel Kapuvárra húzódnék, szárnyát Sopronyig terjesztvén ki.” Egy másik terve szerint Perczel segítségével nyugatról, Sopront körbekerítő hadművelettel Bécsújhely felől támadnák, ahol a fegyverraktár is a birtokukba kerülne: „Nem vagyok katona, nem tudok hozzá; de azt érzem, hogy támadnunk kell és érzem, hogy Sopron visszavétele nekünk roppant morális nyereség volna – hát ha még nem Kapuvár felől, hanem Neustad[t] felől történhetnék!” Kossuth „érzése” azonban önmagában kevésnek bizonyult az illúzió megvalósításához, és nemhogy Sopronból nem sikerült kipucolni a megszállókat, de december 25-én újabb udvarhű csapatok érkeztek a városba, nemsokára pedig Windischgrätz bevonul a fővárosba.

 

 

***

 

 

Tekintettel arra, hogy a Dunántúlt és Pest-Budát is megszállták a császári csapatok, Kapuvár semmiféle szereppel nem bír a továbbiakban, ezért Görgei és Kossuth levelezéséből is eltűnik a neve. Kapuvár csak májusban, illetve a júniusi „csornai csata” kapcsán kap némi jelentőséget újra. De ez csak hattyúdal.

A bejegyzés trackback címe:

https://kapuvar.blog.hu/api/trackback/id/tr90997034

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.