"Lemegyek Kapuvárra ma éjjel, és táncolok egy jót néhány köcsöggel..."

- így kezdődik az a nóta, amely évekkel ezelőtt villámgyorsan lerohanta a szubkulturális életet, és a webkettőnek köszönhetően a fájmegosztókon keresztül pillanatok alatt népszerű slágerré érlődött. Megszületett a Belga "Buzi-e vagy" című örökbecsű opusának méltó párja. A Kapuvári buzibár a házibulik elengedhetetlen pogókelléke lett vagy éppen osztályhimnusz. Mások azt javasolják, a melegfesztiválon ezt kéne játszani, megint mások szerint Dublinban részegen ezt a jól énekelhető számot kellene üvölteni az utcán, mondván, úgy sem értik. Itt ennek produktumnak a kulturális kontextusával kívánok foglalkozni.

Brand, hírnév, hívószavak

Minden városnak vannak olyan márkanevei, amelyek alapján az könnyen felismerhető, beazonosítható. A sztereotípiák leszűkítik ugyan a világ értelmezését, s így kétségtelenül negatív hozadékkal járnak, mert torz képet kreálnak, ugyanakkor felgyorsítják egyes entitások azonosításást. A márkák a sztereotípiák mutációiként is értelmezhetők. Ha azt mondom, Rába, könnyű Győrrel azonosítani, ha azt mondom, Haladás, gyorsan Szombathelyt hívja elő agyunk háttértárolójából. Kapuvár kapcsán ilyen a kapuvári uzsonnasonka. Sőt, tekintettel arra, hogy Kapuvár jóformán semmiről nem nevezetes (fogalmazzunk így: ismert) országos szinten, Kapuvár neve a köztudatban egyet jelent a kapuvári uzsonnasonkával. Helyesebben: jelentett. Hiába a felülről támogatott, hivatalosan propagált "A Hanság fővárosa" hívószó, amely a "Hűség városa" (Sopron) vagy a "Cívisváros" (Debrecen) helyi pandanja, a Hanság brand mellé most odatársult, csatlakozott a kapuvári buzibár szóösszetétel. Nagyon sokaknak a Kapuvár szó hallatán ez ugrik be, a kapuvári buzibár Kapuvár ekvivalense lett. Ezen ismertség a város sok lakójának bosszúságot okoz, mások megmosolyogják, egyszóval a dicsőség minimum ellentmondásos(nek tűnhet).

Az eredet legendája

A Kapuvári buzibár a Hatóságilag Tilos nevű punkzenekar száma, immáron örökzöldje. A városi legendák szerint genealógiája valóban a városhoz kötődik. Állítólag midőn a HT Kapuváron adott koncertet, az akkor még kevésbé ismert zenekarra mindössze hárman voltak kiváncsiak, pontosabban ők sem, merthogy inkább egymást ölelgették ahelyett, hogy a koncertre figyelték volna. A csavar azonban az, hogy nem hirtelen "előbújó" meleg identitásuk miatt tették ezt, hanem pusztán azért, mert be voltak baszva. Távolról pedig, ugye, nem nagyon látszik, hogy az ember azért ölelgeti-e a másikat, mert elsajátotta a homár életmód csínját-bínját, vagy egyszerűen biztos támpontba igyekszik kapaszkodni fejének igen-igen gyakori imbolygása közepette. Mindazonáltal, akár sikertelen kapuvári szereplésük bosszújaként írta meg e számot a HT, akár nem, a siker kölcsönös: a HT Kapuvár nevét a kapuvári buzibár szókapcsolattal öregbítette, míg a HT igazán ezzel a dallal lopta be magát számos fiatal érzékeny szívébe, ezzel a nótával tette nevét híressé, mi több, sokak szerint a Kapuvári buzibár az együttes legjobb számaként tündököl a Hatóságilag Tilos reperoárjának csillagos egén.

Permanens felülírások: Egyenes beszéd vagy paródia?

A zenekar hivatalos verziója szerint a szám az értelmetlen és többnyire artikulálatlan homofóbia kritikája, kifigurázása akar lenni, nem pedig a melegekkel szembeni ellenérzést kívánja tovább szítani. Ennek alapján tehát a szöveg nem egyenes beszéd, hanem irónia, paródia. Az eredeti szándékhoz persze ritkán ragaszkodik a publikum, még ha ad is olyan "használati utasítást" a rajongók kezébe, hogyan is értelmezze a szöveget. S mikor ez megtörtént, a szöveg már önlábra állt, elszakadt teremtőjétől, s a bibliai bűnbeesés kései változataként önálló életet kezdett élni. Így egyaránt felhasználták a homofóbia népszerűsítésére és annak kritikájaként. De vajon hogyan is lehetne értelmezni a dalocskát? Vajon mindig paródiaként és iróniaként, ahogyan a szerzők gondolják, vagy pedig - hogy gondolatomat előre vetítsen - a szöveg folyamatosan megkérdőjelezi önmagát, aláássa saját jelentését, sőt kontextusból kontextusba vándorolva dekonstruálja önmagát? ... ahol már végképp nem uralkdodik az eredeti szándék.

Nos, "Lemegyek Kapuvárra ma éjjel, és táncolok egy jót néhány köcsöggel, köcsög vagyok, buzi vagyok" - így hangzik a nóta, hát hogy is mondjam, eszmei mondanivalója. Ezt nem ironikusan mondom. Ez a szöveg a maga módján zseniális, s ezt kívánom itt bizonyítani. Az irónia a fogalom eredeti jelentése szerint azt jelenti, pontosan az ellenkezőjére gondolni valaminek, mint amit mondunk. Ha ironikusan értelmezzük a mondatot, akkor az azt jelenti: "nem vagyok köcsög, buzi" - sőt mennyire elítélem őket. Ha paródiaként, akkor pedig azt jelenti, hogy kifigurázom, karikatúrát csinálok abból, amit mondok, azáltal, hogy felnagyítom azok ismérveit. Mármost: ha ez a helyezt, akkor az irónia és a paródia alapján sem állja meg a szöveg a helyét az alapján, ahogy a szerzők interpretálják: nemhogy a homofóbiát nem ítéli el, hanem egyenesen homofób! S aztán: ha elítéli a homofóbiát, melyik meleg mondaná azt magáról, ilyen durván, hogy "buzi vagyok". Látszatra senki. Csakhogy. Csakhogy a queer-elmélet, mely a LMBT-lét legeredetibb és a szexuális orientációk diverzitását leginkább szem előtt tartó akadémiai diszciplínája, épp ebből a megfontolásból született, ezért érdemes némileg foglalkozni vele: A queer az angolban furcsát jelent (vö: There is no queer as folk - vagyis: nincs furcsább az embernél; ebből jön a Queer as Folk - azaz a A fiúk a klubból sitcom címe). A furcsa helyett talán megfelelőbb a "kilóg" kifejezés, mivel azokra vonatkozik, akik nem illeszthetők bele a heteronormativitásba, a magyarban azonban szerencsésebb "másnak" fordítani, abban az értelemben, hogy kilóg, nem beskatulyázható. Nos a queer szó eredetileg negatív konnotációval rendelkezett (kábé mint a magyar köcsög), s épp ezért, hogy elvegyék pejoratív jelentését, a melegek/leszbikusok/biszexuálisok/transzneműek és a Kinsley-skála valamennyi... nem típusa, hanem épphogy individuuma, szóval ők e külsőleg adott jelentést magukra kezdték alkalmazni. Ha én mondom magamra, hogy "köcsög vagyok", akkor azzal, hogy "leköcsögöznek," nem tudnak megsérteni - mondta a queer-elmélet hajnala. Amikor tehát a HT azt mondja, hogy "köcsög vagyok, buzi vagyok", az értelmezhető ezen stratégia részeként, ha én "köcsögözöm, buzizom" le magam, akkor ezek a szavak már nem sértők. Ebben az esetben tehát a literális jelentést a szöveg elemeli, kisajátítja (az angolban erre a reappropriation szót használják). Ilyen reappropriation-re analógia a "black" kifejezés az afroamerikaiak körében. A black (fekete)eredetileg negatív konnotációkkal rendelkezett, körülbelül úgy, mint a magyar "nigger" vagy az angol niga' szó, de amikor a feketék elkezdték önmagukra alkalmazni, azzal elvették az élét. Visszatérve tehát: a "köcsög vagyok, buzi vagyok" kitétel  itt literálisan és metaforikusan avagy homofilként és homofóbként is értelmezhető.

Összefoglalván az eddigieket: a szerzői szándék szerint a szöveg ironikus, nem a melegeket, hanem a homofóbiát próbálja kifigurázni. Ez azonban csak akkor igaz, ha a szöveget szó szerint értelmezzük, mert ha ironikusan vagy parodisztikusan, akkor a szöveg íly módon nem működik, épp hogy homofób lesz. Ha a queer-stratégia részeként interpretáljuk, vagyis, hogy az eredetileg sértő szavak kisajátításával akarja elvenni annak élét, csak íly módon működik az iróniáról szóló "szerzői" elmélet. Csakhogy ebben az esetben a szerzői önértelmezés és az opus befogadói közösségének értelmezése nagy valószínűséggel eltér: a publikum nem a queer-stratégia részeként értelmezheti. Az egyes értelmezések szüntelen palimpszesztet alkotnak, folyamatosan aláásák egymást, az ambivalencia révén végeláthatatlan dekonstruktív játék az osztályrészük.

Menjünk tovább, egy újabb adalék a szöveg zseniális, rendkívül cseles, taktikus voltához. A HT opusa énekelhető, könnyen megjegyezhető, dallama fülbemászó, s az ismert dallamok révén ezt meg is könnyítik a zenei utalások, idézetek. Tegyük fel, hogy a HT egy koncerten énekli a Kapuvári buzibárt, s a közönségnek kedve támad velük együtt dúdolni, ahogy az már csak szokás. Mit jelent ez? Énekelheti a rajongó? Hogyan értelmezzük ezt? Nos, ha koncerten énekli - hangsúlyozottan tömegben, hiszen az a nyilvánosság tere - valaki, akkor könnyedén ráfoghatják, hogy "köcsög, buzi". A szöveg énjét az aktuálisan éneklő személlyel azonosíthatják. Mi ez? Rejtett coming-out? Az előbújás esztétikája? Áááá nem, csak poén. A csavar az a dologban, hogy nincs jelölője annak, vajon melyik értelmezés az autentikus. A szöveget dalolva úgy is lehet coming out-olni, hogy a másik ezt ne tudja, vagy azt higgye, csak viccelek. Persze e nem-tudás mint ismeretelméleti probléma a coming-out lényegét érinti. Coming out csak akkor van, ha a másik e tudásban részesül. A coming out éppen a kétértelműség és a titok feloldása. A coming out lényege az, hogy nyíltan megmondom, hogy "buzi" vagyok-e, vagy sem. Az éneklés azonban egyáltalán nem az egyértelműség irányába hat. Ezért a jelentések, a stratégiák minduntalan felülírják egymást. Jól látni ezt a 2007-es Sziget HT-koncertjéről készült felvételen. A tömeg közösen énekli a bandával, hogy "Lemegyek Kapuvárra ma éjjel, és táncolok egy jót néhány köcsöggel." Amikor a szöveg a "buzi vagyok, köcsög vagyok" részhez ér, a tömegből valaki kicserélve a szöveget bekiabálja, hogy "hetero vagyok." A csávó felülírja a dalszöveg "eredeti" célját, de a helyettesítés ezen logikája sem marad sokáig dekonstruálatlan, mivel a tömegből másvalaki odakiabálja: "ne hazudj!"

Utóbbi akár homofóbiaként is értelmezhető, szemben a szerzői szándékkal, de minimum az előbújástól való idegenkedést jelenti. Az LMBT-személyek a kitaszítottak közé tartoznak, s akár a HT-közönsége is gyakorolhatja ezt a kitaszítást. Ez abból a szempontból érdekes, hogy a punk, amilyen zenét a HT is játszik, angolul kitaszítottat, kitagadottat, sőt kilógót jelent. Ebből a szempontból a queer és a punk egyet jelent, társadalmi gyakorlata meg aztán végképp. A közönség azonban nem csak az opus "a homofóbok kritikája" jelentését írja felül, hanem a punk szóét is: kitaszít a kitaszított - ahogy a Karabély zenekar mondja. Ez már nem is dupla csavar, legalább tripla. Ha pedig ehhez hozzávesszük, hogy 2008-ban Kapuváron rendezték meg első ízben az AORA nevű zenei fesztivált, melyen kimondottan punkzenekarok vettek részt, akkor a ügy felettébb cseles.

E stációhoz csak egy post script: az újabb csavar a történetben, hogy az interneten egy kommentelő meglebegtette (és itt most nyomatékkal hangsúlyozom, engem csak a szövegelés érdekelés, nem pedig a tények maguk), hogy a Hatóságilag Tilos énekese esetleg meleg. Ezen komment szövegének interpretációját, és azt, hogyan módosítja, keresztezi, szubvertálja ez az eddigieket, az olvasóra (ha lesz) hagynám.

A szoftmodernizmus esztétikája

A felülírások itt még nem érnek véget. A dalhoz a különféle videómegosztókon keresztül videókat kreáltak, vagy inkább remixeltek össze. Amióta a webkettő átvette a domináns szerepet a világhálón, mely a videók burjánzásásával, és főleg a terjesztés alternatív módjaival kapcsolódik össze, azóta az ún. "push média" egyre jobban veszt teret. A push média fogalmát a kilencvenes évek egyik legfőbb médiaguruja, Geert Lovink vezette be a hálózati esztétikába annak a jelenségnek a leírására, hogy az információkat a weboldalakon keresztül "nyomják" (push) nekünk. Ennek a felénk irányuló "nyomásnak" az erőszakos voltát példázva használatos a "nyomuló média" kifejezés is. Magyarán a push média az egyirányú kommunikációt jelenti, azt, hogy a néző csak kapja az információt, de nem alakíthatja, fogyasztója és nem létrehozója az információnak, egyszóval létezik egyfajta alá-fölérendeltségi viszony. Hiába állították  sokan, hogy a világháló újfajta terjesztési módot jelent, gyakran ez puszta szlogen volt, mígnem ezen a téren a webkettő radikális változást nem hozott. A webkettőben a közönség már nem fogadja el a felülről neki felkínált információt, a felhasználó már nem pusztán passzív információfogyasztó, hanem ő maga hozza létre az információt. Ennek talán legeklatánsabb példája a youtube, ahová bárki felteheti videóját, s ez pár év alatt önálló kultúrákat hozott létre. Már nem is szubkultúrákat, hanem egyenesen mainstream kultúrákat, melyek a hivatalosságokra köpnek. Mármost, a Kapuvári buzibár ezeken a megosztókon olyan kontextusban jelent meg, amely nem veszi figyelembe az opus eredeti, ha úgy tetszik hivatalos szándékát. Lev Manovich orosz származású amerikai médiateoretikus szerint a korszellemre a remix-kultúra jellemző, s nagyjából ugyanezt érti Andreas Brogger dán médiakutató a Copy and Paste (azáz másol és beilleszt) kultúra alatt. Lev Manovich  a remix-kultúrát a szoftmodernizmussal és a Flash esztétikájával kapcsolja össze. Noha Manovich szerint a Flash generációjához nemcsak Flash-sel készült művek tartozhathatnak, a youtube Flash-programot használ, és voltaképpen megvalósítja azt, amit Manovich a "szoftmodernizmus" neologizmusa alatt ért. A szoftmodernizmus a digitális kor avantgárd technikája, a fennálló rend felforgatása, és noha a youtube használói nem új szoftvereket és új nyelveket, programokat írnak, mint azt a Manovich által felállított ismérvek követelik, de szubverzív módszereivel és a hivatalos intézményrendszerrel való konfrontálódásával a videómegosztók éppúgy a szoftmodernista esztétika részeiként tűnnek fel. A youtube a digitális kor népművészete, ahol a Flash-lejátszó a tulipántos ládika, a képernyő pedig a pruszlik.

Ha a Kapuvári buzibár paródia volt, akkor az ebből remixelt videók az egyes megosztó csatornákon a paródia paródiái. A HT nótája házilag barkácsolt videóval párosulva az anime és az imókorszak házastársa lett. A dal immár nem a homofóbia, hanem az anime és/vagy az emó kifugárázása.

Kapóra jött a Kapuvári buzibár az emósok sissy ikonográfiáját magukon viselő nyunyóinak provokálásához. A közismert matematikai képlet ezt a világértelmezést a következő egyenletté redukálja: EMO=HOMO. A legfőbb céltábla persze Bill a Tokio Hotelből, mely az emó-világ alfája és omegája. A Tokio Hotel Rette Mich videoklipjének és a HT-számnak a házi remixelése ennek logikus következménye. A másik célpont pedig az anime világa, amely néha önállóan a kifigurázás tárgya, néha pedig összekapcsolódik az emó kritikájával. A Kapuvári buzibár és az anime összekapcsolására frappáns lehetőséget teremtett a Gravitation című anime-sorozat, amely a sónen ai egyik legismertebb példája. Ez az anime a meleg tematikát explicit módon vállalja fel, a sónen ai anime műfaj nevének magyar jelentése éppen az, hogy "fiúszerelem". A harmadik vonulat a "táncolok egyet néhány köcsöggel" locusba kapaszkodik bele. Gyurcsány 2006-os táncos videóját remixeli a HT számával, s szó mi szó, a pogós futam meglehetősen jól passzol az alteres Fletó-tánchoz.

Saját Szalacsi

Nem túlságosan píszín (azaz politikailag korrektül) fogalmazva, nekünk, kapuváriaknak is van Szalacsi Sándorunk, méghozzá Horváth Mihály. Ami Kocsordnak Szalacsi, a pápaiaknak Polgár úri Jenő Hivatalban vagy -hoz (?), az nekünk Horváth Misi. A srác a 2008-as Megasztár meghallgatásán lépett fel egy Szécsi Pál-dallal, de a zsűri kibuktatta. Sissy mozgásával, a meleg ikonográfia sztereotípiáival és főleg kapuvári voltával egyből lehetőséget teremtett a webkettő közönsége számára, hogy a Kapuvári buzibár szövegét, illetve a TV2 Megasztár-felvételét eggyé kovácsolja, erősítve a hívószót: Kapuvár=buzibár.

KapuBár, avagy a hivatalosság válasza

Miután a Hatóságilag Tilos emlékezetes száma 2004-ben coming outolt, a kapuvári önkormányzat természetesen megpróbálta befolyásolni a dolgok állását, amivel inherens módon csak saját magát tette nevettségessé. Nemcsak az állítólag megcsorbult nimbuszt nem állította helyre, épp ellenkezőleg, fokozta azt. Nemcsak az az elavult stratégia rejlik emögött, hogy mintegy felülről irányíthatónak véli a diszkurzust, mintegy tudomást sem véve akár a webkettő már megvalósult filozófiájáról, nem beszélve annak művészetelméleti, jogi és kulturális hátteréről, hanem akár arról sem, hogy a populáris kultúrát még mindig alárendeltnek érzi a "hivataloshoz", a mainstreamhez képest. Tudomást sem vesz arról, hogy amíg jelenleg - a youtube statisztikájából kitetszik - már százezrek tekintették meg a Kapuvári buzibár valamely videós változatát, utóéletét, mutációját, addig a kapuvári önkormányzat honlapja valószínűleg soha nem fog ekkora látogatottságot produkálni ilyen rövid idő alatt, s mindeközben a kapuvári önkormányzat nyilvánvalóan "perverz" módon maga is megtekintette ezen videókat, s aztán képmutatóan kijelentette: nem, ez nem mehet tovább, állítólag ez rombolja a város imidzsét. Ennek érdekében született - a jogi bonyodalmak elkerülése végett írom: ismét csak a fáma szerint - Borsodi Tamás kapuvári jegyző levele a Hatóságilag Tilos zenekarnak. Ebben a megszólított település önkormányzata nevében a jegyző úr azon meggyőződésének ad hangot, hogy az ominózus nóta sérti a város jóhírnévhez való jogát, rossz fényben tünteti fel Kapuvárt, ezért a Hatóságilag Tilos nevet viselő zenekar szíveskedjék repertoárjából mellőzni az említett zenei opust. Miután ez a kérés egy avitt ideológia foglyaként, mely már eleve hamvába holt, nyilvánvalóan nem talált meghallgatásra, a kapuvári önkormányzat egy megalkuvó stratégiára határozta el magát. Tudniilik azt javasolta a HT zenekarnak, ha már nem lehetséges törölni a várost állítólag rossz színben feltüntető szám szövegét, akkor legalább a kapuvári buzibár gyakran felhangzó kitételét változtassák kapuvári tejbárrá. Most eltekintve attól, hogy a buzibár tejbárral való  helyettesítése is szexuális konnotációra ad okot (a nevettségességen túl persze), lásd még ondó címszó alatt, az önkormányzat  homofóbnak titulálható, azaz pontosan azt az üzenetet nem érti meg, amiért a dal született. Még mindig takargatnivalónak gondolja a - így mondom - "köcsögséget", a "buziságot", még mindig úgy gondolja, emiatt köldöknézésre van szükség.

A kapuvári átlagpolgár persze hasonló stratégiát követ, mivel mindenáron konkrét és valós helyhez akarja kötni a kapuvári buzibárt. Szorgos lokalizációs igyekezetében persze meg is találja a választ, és mivel a kapuvári konzervatív, maradi fajta (már bocs, ez megint nem píszí), ezért meg is találja. Mi lehet a város legextrémebb szórakozóhelye, mi lehet az, amely lápszigetként emelkedik ki a Hanság mocsarából, mely lehúz, altat és befed? Hát persze, hogy a kapuvári buzibár a Shop Stop pizzériával azonosítódik - jóllehet így senkisem, Sopiként annál inkább mindenki ismeri, amit még szegény Soproni Roland alapított, s most, halála után öccse, Barna visz tovább.

Befejezés?

Bárhogyan is értelmezzük a Kapuvári buzibár-jelenséget, paródiaként vagy literális, egyenes beszédként, homofíliaként avagy homofóbiaként, megragadható szociológiai jelenségként is, és bármely értelmezés oldalán álljunk is, a dal annyit már elért, hogy tematizálta a közéletet. Még akkor is, ha esetleg azon dal magyar szinkronhangjaként is értelmezhetjük a szöveget, mely csak annyit akart mondani: Don't worry, be happy...

A bejegyzés trackback címe:

https://kapuvar.blog.hu/api/trackback/id/tr57923096

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Drout 2011.03.30. 09:51:12

Minden elismerésem a cikkért! Ennyit írni - ilyen okosan - egy ilyen témáról... Rengeteg időd lehet :)

P.mester 2011.03.30. 14:12:16

@Drout:

"Ilyen okosan" - bármennyire is nehezemre esik, de nem tehetek mást, kénytelen vagyok egyetérteni veled.

Azért THX.