Mikor veres tokával, a kandallónak dülleszkedve,

kitolt hassal ott állott s fogadta a szerencsekívánatokat,

 olyan volt, mint valami tirannus, és a szivarja mellől csak azt mondta a kebelbarátai felé,

hogy ez volt élete célja, ez most végre bekövetkezett: zsé, vé.

 

 – De mi az?

 

– Zs. V... Ez van ráütve minden bútorára, minden tárgyára,

 minden marhájának a tomporára: Zs. V., Zsarátnok Városa...

De mindenki tudja, hogy a városi gazdálkodásra való célzással ezt úgy szokták mondani,

hogy azt teszi, hogy »zsebre váglak«.

 

Móricz Zsigmond: Rokonok

 

 

Zsarátnok városában úgy dívott, hogy a városi elöljáróság és az elöljárókhoz dörgölőző rokonok, amit csak értek, igyekeztek zsebre vágni. Lassacskán szinte az egész várost lenyúlták, s minthogy az eccerünépet elvakították a különféle fedőideológiával, idővel egyre merészebbé lettek, és egyre pofátlanabbul folyt a panamázás Zsarátnok városában. Amint a hatalomgyakorlási technikákat nagyminták – földbirtokos oligarchák, a Mr. 20 Százalékok, a fogászati turizmus egyszemélyes pápái – alapján precízen kitanulták,  a pozíciókat és a húsos koncokat felosztották maguk és kiterjedt rokonságuk között, a gimnáziumigazgató a saját emberük volt, akárcsak az alsóbb iskoláké, az egyesületeké és gazdasági szervezeteké, körülöttük pedig udvari festők, wannabe történészek, a táncoslábúak rendjébe tartozó házi művészek, a Nemzeti Cicabarátok Körének tagjai és kilóra megvett tapsoncok hada ugrándozott. Zsarátnokon a rokonok nem tűrtek semmiféle autonómiát, a zsírosnak ígérkező pozíciókat és a város vagyonát a haverok kezébe játszották át, aki pedig nem tartozott bele a rokonságba, azt elhallgattatták, feléjük tartozásaikat különféle mondvacsinált ürügyek alapján sohasem fizették ki.

A rokonság fogalma Zsarátnok városában nem, illetve nemcsak a vér szerinti, turulban született rokonságot jelölte, hanem a sógorságot, a komaságot, az atyafiságot, az urambátyám világot, amely sok száz év óta változatlan módon működött Zsarátnokon, csak éppen a szereplők nevei cserélődtek. A maffiába tartozókat a közös érdek, a politikai és a gazdasági haszonszerzés, a nyerészkedés fűzte össze, a kiadott ukáz csak annyi volt, hogy mindenki hozzon magával még egy céget. Ez egyfajta familiaritás volt, mint a középkor feudális világában, amelyben a hűbérúrnak hűbéresei voltak, annak pedig továbbá hűbéresei, és így haladt tovább a hűbéri láncolat, amíg volt zabrálni való szabad préda, paripa, fegyver. Ez a mindent behálózó vazallusrendszer a legapróbb dolgokba is beette magát, ahol zsarátnok volt, ott zsarátnok volt. Zsarátnok városában sem tudás, sem szakmaiság nem számított, egyedül csak az elöljáróságtól való rokoni távolság, a rokonság foka volt  a mércéje mindennek. A rokonok  saját hitbizományukként kezelték a várost, ahol saját anyagi és politikai érdekük szerint hányták-vetették meg a dolgokat, a húsos üzletektől kezdve a szoborállításokig. A familiaritás a hűbérúrhoz való hűségen alapult, ez a hűség azonban nem elvekhez való hűséget, hanem személyekhez fűződő hűséget jelentett. Maga a személyi hűség sem a következetesség elvi alapjain nyugodott, a hűbérúr az alattvaló hűségét egyszerűen megvásárolta, az úr a klientúra hűséges szolgálatait vagy anyagi javakkal, vagy pedig tisztséggel és az azzal járó gazdasági hatalommal (azaz a feudális terminológia szerint honorral) jutalmazta. Mindeközben pedig a rokonok előszeretettel prédikáltak a lakájmédiában bűnös pénzhatalomról, anyagiasságról, holott az éppen rájuk illett leginkább. Vasárnap délelőttönként rendszeresen elzarándokoltak a templomba, ahol az első padsorokban foglaltak helyet, hogy mindenki láthassa, mekkora keresztények ők, akik mindent kapzsi módon bekebeleznek. Ámbátor ha valaki egyszer a hét főbűn közül a falánkság és kevélység allegorikus szobrát akarná megmintázni, e remek rokonok nagy eséllyel állhatnának hozzá modellt. A rokonok körében igazán szép mélységeket ért el a képmutatás eme zsibvására.

carygrant.tumblr.com.post.36000105528.gif

Vigyázat, újítom a szajrét!

Source

Miközben a rokonok korrupcióról kiabáltak éveken át, kiderült, a diktatúrával sem az volt a bajuk, hogy diktatúra volt, hanem az, hogy nem ők voltak a diktátorok. Ők nem a közélet tisztaságát akarták, hanem cserét. Amint a goebbelsi propaganda-elmélet első számú alaptétele tanította nekik: vádold meg az ellenfeledet azzal, amit te tettél vagy te fogsz elkövetni. A vastag narancsbőrrel létrehozott banánköztársaságban legújabb tervük az volt, hogy a húsos üzletet is felosztják maguk között, amelyhez csak egy saját cégre lesz szükségük:

 

 

Csinálni kell egy részvénytársaságot, amely felvegye a fölösleges anyagot. Így mingyárt maga a Szentkálnay-gazdaság járt legjobban, mert saját magának biztos vevőt teremthetett a Sertéstenyésztővel. Szentkálnay valami kétezer holdat bír, s bérelt hozzá annyit, hogy ma körülbelül háromezer holdon gazdálkodik. Az uraknak is, mindenkinek van birtoka. Az alispán úrnak hatszáz holdja van, a polgármester úrnak nyolcszáz. Ők már maguk hárman elég erősek voltak egy nagyarányú üzem ellátására, s nem kellett többet a piacon gondolkodni.

 Móricz Zsigmond: Rokonok

 

Az üzletben benne volt a polgármester, az alispán, és azok kiterjedt vér szerinti és feudális alapú (familiáris) rokonsága. Ezt a fajta urambátyám világot olyannyira érvényesítették, hogy a családi eseményekre a vér szerinti családtagok mellett a politikai-gazdasági család tagjai is a meghívottak listáján szerepeltek. Ha azzal vádolták őket, mint Bugyula esetében, hogy a családtagok gyanús körülmények között szakítottak maguknak zsíros földeket, azzal védekeztek, hogy „az illető nem családtag, csak az apám.” A húsüzlet azonban Zsarátnokon átszakított egy újabb morális határt.

 

 

Igazán ő nem érdeklődött ilyen dolgok iránt, reá nem tartozott, de most kísérteties tisztasággal tűnt fel előtte, hogy a Sertéstenyésztő panamáiról volt legtöbb szó. Ez félig-meddig a város vállalkozása volt, de csőd előtt áll. Vakmerően kibökte.

– Közgazdasági alakulatok... teremtése... és lábra állítása.

– Na, na.

–  A Sertéstenyésztőre roppant szüksége van a városnak.

–  Á, á... - mondta a polgármester elragadtatással...

Annyira meg volt hatva, hogy felállott a székből, és egy percig csak állott.

– Ez nagyon jó – mondta –, ez nagyon jó. Erre nem gondoltam... De ez nagyon jó...

Ő megérezte, hogy most valahogy rátapintott a legnagyobb bajra, s lassan kezdte azt érezni, hogy ez az egyetlen, amire egy krajcárt sem szabad adni. Még bele is izzadt ebbe a gondolatába. Semmit se tudott a Sertéstenyésztőről, csak azt, hogy a Szentkálnay veje, Boronkay Feri... és hirtelen kezdett már megint elpirulni... Magdaléna... Hogy Boronkay ellopta a Sertéstenyésztő egész alaptőkéjét, villát építtetett belőle saját magának, ezért megy csődbe a Sertéstenyésztő...

Móricz Zsigmond: Rokonok

 

zsarátnoki sertéstenyésztő.JPG

A Zsarátnoki Sertésztenyésztő Rt. húsos üzletének haverok kezébe történő átjátszását persze a magasztos ideológia szokásos mázával vonták be, hogy a felszínen nem látszódjék a turpisság. Ahogyan azt nagyminták alapján szintén kitanulták, a saját érdeküket Zsarátnok város érdekének állították be, a nemzeti érdek elnevezésének fügefalevelével leplezték a magánérdeket. A zsarátnoki húsevők, akik nem láttak az orruknál tovább, a csillogó sztaniolpapíros csomagolástól elámulva még meg is éljenezték ezt:

 

Az egész polgárság áldani fogja az új főügyész nevét. Karácsonyra annyi baconsertést produkálunk, hogy áron alul adhatjuk. A jövő eladási módja a dömping. Ezt csinálja Kanada, ezt csinálja Oroszország, ezt csináljuk mi is. Piacot teremteni. Aztán mienk a jövő. Nem volt az bolondság, hogy annak idején a polgármester nem adta ki a földet, hanem a városi területen engedte megépíttetni az egész telepet. Így biztosította magának az előjogot.

 Móricz Zsigmond: Rokonok

A városi érdek szlogenjével lehetett elvakítani a zsarátnoki lakosság szemét, hogy ne lássanak. Hogy ne lássák a lényeget, hogy a fedőideológia mögött mi zajlik a háttérben. Hogy ne lássák, hogy éppen az orruk előtt lopják meg a várost. De csak azt lehetett átbaszni, aki hagyta magát. Aki hagyta, hogy Zsarátnok városának vezetői mélységesen lenézzék őt, és a háttérben kuncogva azt mondják, hogy ááá, ezek úgyis hülyék, ezek úgy sem vesznek észre semmit. Kati néni azonban tudta, hogy

 

…a Sertéstenyésztő az nagyon nagy panama…

 

Móricz Zsigmond: Rokonok

 

A bejegyzés trackback címe:

http://kapuvar.blog.hu/api/trackback/id/tr124938757

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.