Vasárnap a Pick Szeged nem várt győzelmet aratott az MKB Veszprém kézilabda-csapata fölött, ráadásul olyan KO-szerű gólkülönbséggel, mely még a legvérmesebb reményeket is felülmúlta. Két napja mégsem erről megy a paláver. A veszprémi „nemzeti” csapatnak szurkoló „független” Magyar Kézilabda Szövetség görcsösen kaparva mindent megtesz, hogy elterelje a figyelmet a Los Bakonyost ért hidegzuhanyról. Nem fog sikerülni. Ellenben a sztori jól példázza a Fidesz hatalomgyakorló mechanizmusát, amely mohón ráveti magát mindenre, ami csak él és mozog, és a kézilabdát is saját hitbizományának tartja.

1. A pénz Nagy úr

Valószínűleg azon kevés nyugat-dunántúli közé tartozom, aki a kézilabdában nem a Veszprémnek, hanem a Picknek szurkol. Aki esetleg nem lenne képben: a Veszprém-Szeged derbi nagyjából olyan jelentőséggel bír, mint a fociban a Barcelona – Real Margit mérkőzés, az EHF Magyarország két legjobb kézilabda-alakulatának összecsapását Európa második legnagyobb derbijének minősítette.

Az előjelek nem nekünk (a Picknek) kedveztek. A Bajnokok Ligájában nem várt vereségeket szenvedtünk, ráadásul szétesett játékkal, amely lelombozta a drukkereket. Szeptember elején volt egy szurkolói ankét, amelyen bemutatták új játékosainkat, és nagy volt a várakozás. Olyannyira, hogy amikor új svéd játékosunk,  friss olimpiai ezüstérmesünk, Jonas Larholm, aki ráadásul az olimpiai döntőben a legtöbb gólt lőtte a franciáknak, belépett a terembe, láttam rajta, meglepte, hogy mekkora figyelem övezi Szegeden a kézilabdát. Megjegyzem: Szegeden a szurkoló – játékos – edző közötti kapcsolat mindig is kimondottan familiáris volt, épp így lepődött meg ezen annakidején egy másik ankétunkon az azóta sajnos elhalálozott Zoran Kurteš. A BL-ben mutatott gyatra játék azonban odáig vezetett, hogy múlt hétfőn, a Csurgó elleni meccsen a B-közép ezt az üzenetet feszítette ki a játékosoknak (Lementünk a büfébe, ha a Pickhez méltóan akartok játszani és dolgozni, szóljatok!) majd a rossz játék miatt tiltakozásul elhagyták a nézőteret. Így indultunk mi: rossz játék, sikertelenség, elbizonytalanodás, szurkolói tiltakozás, sokan Skala fejét követelték.

Ezzel szemben a Los Veszprémos alatt ment a szekér. Az elmúlt hetekben legyőzték a tavalyi BL-győztest a Kielt, és a BL-második Atléticónak nevezett Ciudadot. A Veszprém nyáron igencsak bevásárolta magát – az sem mindegy, hogy „hirtelen” honnan támadt pénzük –, a spanyol bajnokságban játszó elitjátékosok sorát igazolta le. Különösen pedig az volt pikáns, hogy hazahozták a Vp-be a szegedi Nagy Lászlót (akit az eset előtt Szegeden mindenki Lacikának hívott) a Barcelonából, ahová éppen a Pickből ment, és annak idején ezért az átigazolásért fizetett a legtöbbet egy csapat a világon. Nallaci, aki lemondta a válogatottságot, és ebből lassan egy végtelenített saga íródott, hirtelen megtalálta a visszavezető utat a válogatottba, természetesen nem kevés pénzért cserébe, amelyről én nagyjából azt gondolom, mint Laurencz Laci bácsi. Amíg „Lacika” Barcelona-játékos volt, és a magyar helyett a spanyol válogatottsággal kacérkodott, Szegeden a túlnyomó többség védte, miközben az ország más táján leokádták, leköpdösték. A szegedi szurkolók Nagy Lacit választották az elmúlt ötven év legjobb szegedi kézilabdázójának, ő pedig 2011 végén a Délmagyarban „le”nyilatkozta, hogy számára csak két csapat számít, a Barcelona és a Pick Szeged, és ha hazajön, csak a Szeged jöhet számításba. Ehhez képest alig fél év múlva a Pick-drukkerek arculcsapásként élték meg, hogy idén a Veszprémbe igazolt, úgy érezték: szíven szúrták őket. No nem önmagában azért, mert Nagy a Vp-t választotta (volt már ilyen Mezeitől Eklemovicson át Ilyésig és Laluskáig), hanem azért, mert saját magát és városát szembeköpte, és a szív helyett a pénz motiválta. Ez Szegednek sok(k) volt, mert a szurkolókat is csak egy ideig lehet etetni. Maga a Barca nyilatkozta, hogy Nagylaci a „pénz miatt” megy Veszprémbe, amellyel ők nem tudnak versenyezni (akkor el lehet képzelni, micsoda pénzről lehetett szó, ha a Barcelona, a világ egyik legjobb kézilabda-csapata sem tud ezzel az összeggel versengeni). Ahogyan mondani szokták: a pénz Nagy úr! Dezső bátyánk, a DAKE (Dél-alföldi Kézilabdabarátok Egyesülete) elnöke az említett szeptemberi szurkolói ankéton nyilvánosan már jelezte, külön készülni fognak a Vp. elleni meccsre. Nem köpködéssel, leokádással, hanem fricskával. Amit, úgy hiszem, a Nagy Lászlóvá visszaminősített Lacika meg is érdemel. Nagy László Szegeden magánemberként szívesett fogadott, de a szurkolók egy része úgy érezte, jelezni kell, hogy László a várost döntésével szíven szúrta.

2. Nagy mellényből nagy zakó

Így jött a vasárnapi meccs, melyen az előzmények a Veszprém mellett szóltak.

Ahogyan azt már valaki találóan leírta: Szegedre a Veszprém nagy mellénnyel érkezett, és nagy zakóval távozott. A meccs végeredménye 31 : 24 lett, alighanem a legelvakultabbak sem számítottak ilyen nagy gólarányú győzelemre. A Pick nyomokban sem emlékeztetett az elmúlt hetekben nyújtott teljesítményére, ötletesen, változatosan játszottunk, láthatóan Skala igen jól kielemezte ellenfelünk játékát. Mikler Roli a kapuban alighanem élete legjobb formáját nyújtotta, Fero Šulc és Johnny a maguk 8 góljával parádéztak, Toni fontos gólokat lőtt és labdát szerzett, Blažević és Ancsin Gabi bombái szinte alázásszámba mentek, de nem feledkezhetünk meg Körte önfeláldozó vetődéseiről, egyszóval csapatként funkcionáltunk. Nem állítom, hogy Dávid aratott győzelmet Góliát felett, de azért az államilag finoman szólva is támogatott Veszprémi Állami Kézilabdacsapat Zrt. ellen nem nekünk állt a zászló. És végső soron az a vicc, hogy teljesen sima győzelem volt, a világsztárokkal feltuningolt Veszprémnek egyszerűen esélye sem volt ellenünk. (Megjegyzem: a Vp. ettől még jobb csapat, de vasárnap nem volt jobb.) Háromszor néztem meg újra a meccset, és még mindig nem unom! Könnyen elképzelhető, hogy negyedjére is megnézem, mert kíváncsi vagyok, hogy ismét nyerünk-e. Ez a győzelem a Picknek úgy kellett, mint egy falat kenyér. Noha a bajnokságban 100 %-osak vagyunk, a BL-ben mutatott játék elbizonytalanította a játékosokat és a szurkolók is morgolódtak. Ez most az önbizalom szempontjából is fontos, ráadásul a Veszprémnek is szép fricskát adtunk, akik lesajnálták a csapatunkat. Erre a győzelemre Európában is felfigyelnek.

Jonas Larholm eddigi legjobb szegedi meccse volt, 8 gólt lőtt. E ööö, e bódottá!

Egyes (hangsúlyozom: egyes) veszprémi szurkolók meccs előtti és meccs utáni véleménye nagyon szépen jelzi a magyar éthosz két jellemző reagálási módját, amit Gyurgyák János írt le az Ezzé lett magyar hazátok című könyvében, és ez a két paradigma jóval tágabb kontextusba helyezhető egy kézimeccs szimpla értékelésénél, a ránk oly jellemző magatartásmintát írja le. Az egyik klasszikus viselkedési mód a fölényeskedés, a másik pedig a mártírszerep. Amikor okosabbnak, szebbnek gondoljuk magunkat valakinél, akkor nagyképűen lefikázzuk a másikat, amikor pedig pofán basznak minket, akkor hirtelen mi leszünk az áldozatok. Példák özönét lehetne sorolni erre a Trianonhoz vezető úttól az IMF-tárgyalásokig. Mindezt lefordítva a kézilabda nyelvére: egyes veszprémiek a két valóban ragyogó BL-győzelemtől megittasulva azt mondták pökhendien, hogy csak az lesz kérdés, hány góllal győznek, ha úgymond „megkegyelmeznek”, akkor öt, ha odateszik magukat, akkor 12. Ezzel szemben a -7… hát… igencsak hidegzuhanyként hat. Ekkor szokás szerint megindult a kifogáskeresés, másra mutogatás, másra kenés: „engedtük”; nekünk nem is volt fontos a meccs; csak Roli miatt; mi Czinára készültünk; a meccset délben játszották; sütött a szél, esett a nap (nagyjából ezeket szoktuk hallani focimeccsen is nagy verés után, nemde?). Fogd rá a nyuszira, a zsidókra, az Európai Unióra, az emúttnyócévre, mindegy mire/kire, csak bűnbakot keress – ez az axióma! Mindent fel lehet hozni, csakhogy ne kelljen beismerni a blamát, mert ez a Veszprémnek az, blama. (Megjegyzem: a veszprémi szurkolók többsége nem ilyen, korrekt módon gratulál, és a most felülről szított feszültséggel szemben a szegedi és veszprémi szurkolók között nincs komolyabb ellenségeskedés, csak zrika, kimondottan jó a viszony a két szurkolótábor között, hülyék pedig mindenhol vannak.)

Na már most ebbe az áldozatszerepbe illeszkedik bele Vetési Iván legújabb akciója. Hangsúlyozom: a feszkó felülről szított. Vetési úrnak mint „független” veszpréminek szúrja a szemét a szegedi győzelem, ezért megpróbálja műbalhéval elterelni a figyelmet arról, hogy az Állami Kézilabdacsapat mekkora zakót kapott Szegeden. Ha nem megy a pályán, majd megpróbáljuk adminisztratív eszközökkel. Tipikus fideszes hatalomgyakorlási mód, éppúgy ahogyan a félázsiaiak máshol is csinálják. A veszprémiekkel baráti szövetségbe forrt MKSZ azon görcsöl két napja, hogy fals érveléssel, kettős mérce alkalmazásával és hirtelen támadt érzékenységgel hogyan térítse el a figyelmet a győzelmünkről. Fejébe vette, hogy a meccsen kifeszített molinó miatt pénzbüntetést szab ki a Pickre.

3. Öntökönszúrás

Történt ugyanis, hogy a DAKE készíttetett egy molinót, amelyen egyfelől korábbi nyilatkozatára emlékeztették Nagy Lászlót, melyben kijelentette, hogy számára csak a Barcelona és a Szeged jöhet szóba. Ezzel szemben Veszprémbe igazolt, ugye. Ebbe Vetési „úr” aligha tud belekötni, elvégre a szurkolók csak saját korábbi kijelentésével szembesítették „Lacikát”, tükröt tartottak neki: lám, segget csináltál a szádból. Volt azonban egy másik szöveg is azon a drapérián: „A szíven szúrt város”.

A fentiek fényében aligha vitatható, hogy ha Nagy László azt állítja, hogy neki a Barca mellett csak Szeged számít, majd fél év múlva Veszprémben köt ki (amely ráadásul kéziben a Pick legnagyobb riválisa), akkor jogosan érezhették úgy a szegedi szurkolók, hogy Nagy ezzel a tettével szíven szúrta a várost. Ezt ebben a kontextusban kell értelmezni. Mások azonban nem vették figyelembe a kontextust, és ezt Marian Cozma halálával hozták összefüggésbe, annak alapján, hogy Kálomista Gábor „filmrendező” készített egy filmet Pasariláról A szíven szúrt ország címmel. A fidesznyik Kálomista  - a RémHÍRTV-ben megszokott - hőbörgésével én most nem foglalkozom, Süli Robi szépen leoltotta. Sőt, egyesek odáig mentek, hogy egyenesen Cozma meggyalázásával vádolták meg a DAKE-t (A DAKE reakciója egyébiránt itt olvasható). Na most, aki csak egy kicsit is járatos a kézilabda környékén azt tudja, erről szó sem lehet, a Pick Szeged szurkolói mindig is Cozma oldalán álltak. Veszprémen kívül talán sehol Magyarországon nem jött össze akkora tömeg Cozma meggyilkolása napján, mint Szegeden, hogy szolidaritást vállaljanak a veszprémiekkel, ezt saját szememmel tanúsíthatom, mert én is kint voltam az újszegedi sportcsarnoknál, és az sem véletlen, hogy azt követően Petre Cozma a csarnoknál külön megállt a halottaskocsi kíséretében. Na mármost ezek után azt állítani, hogy a szegediek meggyalázták Cozmát, több mint rosszindulatú interpretáció. (Múlt hét kedden találkoztam Mikler Rolival egy pékségnél, „TEHÁT” miattam védett a hétvégén ilyen parádésan. Az összefüggés kábé ennyi.) Nincs olyan, hogy a „szíven szúrt” kifejezés Kálomistának lenne a hitbizománya, ennek alapján ugyanis soha többé senki nem használhatná a „szíven szúrt” kifejezést, mert az mind Cozmára utalna. Azt ugyanakkor el tudom képzelni, hogy lehettek, akik így félreértelmezhették, és ebből a szempontból valóban nem volt szerencsés a mondat, pont azért, mert kifordítható. No de ha a film címe és a Nagy Lászlónak szóló üzenet szövege között van is párhuzam, miből következik az, pláne az előzmények fényében, hogy ez „gyalázás”, és miből következik, hogy a szövetségnek most, hirtelen pénzbüntetéssel be kell avatkoznia? Ráadásul a szegedi szurkolók akár privát módon, akár közleményben elnézést kértek, ha esetleg mások érzékenységét megbántották. Miért veri akkor a habot a szövetség, és csinál műbalhét felülről?

4. Rettenetes Iván megmondja a maga szájával

A szokásos fideszes más mögé bújás jegyében Vetésiék nyíltan nem mondják, hanem kerülőúthoz folyamodnak. Még ha nem is meri kijelenteni Vetési Iván „úr”, ez a remek ember, nyilván egy másik transzparens szúrta a szemét (hoppá, ezzel nem Cozmára utaltam). Véleményem szerint ezen a transzparensen egy igen frappáns és találó szöveg szerepelt, amihez tudomásom szerint a DAKE-nak nem is volt köze:

„Grande Laszlo! Szorított a spanyol csizma, lecserélted Navracsics-papucsra.”

Nyilvánvaló, a Fidesz-közeli Vetési elvtársat báncsa, hogy haverját báncsák őnekije, egyem a csöpp szád. Amikor egyeseket megdobáltak tojással, gyújtogattak, azt a Fidesz véleménynyilvánításnak tartotta, amikor azonban a saját cimbijükről mondják el a véleményüket a „zemberek”, akkor az hirtelen szemet szúr (megint hoppá), az hirtelen nem vélemény, hanem irtandó cselekedet. Igen keményen, de elég pontosan tükröt tartott Narancsics elé nyüzsi a HVG-ben, amikor leírta, hogyan lett Navracsicska a Fidesz lábtörlője, ajánlom olvasmányként. Úgy tűnik, azok, akiket nem zavart a dobálózás, azok most hirtelen hiperérzékenyek lettek az egyébként jogos kritikára, nyilván azért, mert most a saját emberüket veszik célba, ami már nem kóser, ami eddig véleménynyilvánítás volt, az most hamarjában tűrhetetlen lett. A kózanosztra összezár, és mennek az óvó néni szoknyája alá, hogy aszongya óvónéníííííííííííí, a Pistike azt mondta, hüpp-hüpp, hogy hüje vagyok. Brühühühűűűűűűűűűű. Politikus vagy? Számolj vele, hogy megfricskázhatnak, baszod!

Itt van ez a videó, melyben Vetési „Független” Iván elnök felhomályosítja az alattvalókat, és mindjárt világossá válik, miért hozakodom elő a politikával.

Szép tárháza annak, hogyan bújhatunk a zemberek mögé (hogy a rasszizmust mire érti, rejtély). Azt mondja Vetési „úr”, hogy a kézilabdában nincs helye politikának. Ezzel Vetési úrral maximálisan egyet lehet érteni. Komolyan! Ha Vetési úr szerint nincsen helye a politikának a sportban, amivel – mondom – tökre egyetértek, akkor mindjárt kezdhetné a szembenézést önmagával. Vetési úr, ugyanis lyó fideszes, miniszteri biztosként funkcionál Félázsiában. Elvégre a Fidesznél népszokás, hogy a politikusi funkció mellett egy másik „társadalmi” tisztséget is alá kell pakolni. Ő a legjobb példája annak, hogyan fonódik össze a politika és a sport. Munkaadója pedig a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, amelynek élén, tök véletlenül, mit tesz isten, minő egybeesés, éppen Navracsicska áll, akit a szóban forgó molinó oly annyira „tűrhetetlenül” bírált. Most komolyan, gyerekek: nem vicces, amikor egy fideszes beszél arról, hogy a sportban nincsen helye a politikának. Erre mondaná a Szógyártó gyerek: pofátlan.

Még az a szerencse, hogy a nép ajkán csak Fideszotonnak becézett Videoton nem a Kedves Vezető miatt kap támogatást, és tök véletlen, hogy Videoton meccsre zarándokol az egész Fidesz-vezérkar és a hűséges udvaroncok, Shit Palitól Pol Potig, Frau Stumpftól Hernádi Zsoleszig. Még az a szerencse, hogy nem a politika miatt épül Felcsúton ki tudja hány milliárdért hipermodern stadion, mert oda a gráci beteg megálmodta saját, külön bejáratú Disneylandjét. Még az a szerencse, hogy nem fonódik össze a politika és a sport, ha azt nézzük, hogy a Fradi elnökét Kubatov Gábornak hívják. Még az a szerencse, hogy nem fonódik össze a sport és a politika, amikor azt látjuk, hogy az MTK elnökét Deutsch Kiafaszom Tominak hívják. Még az a szerencse, hogy nem fonódik össze a sport és a politika, amikor azt látjuk, hogy a győri kosárlabda Szargyártó papagáj hitbizománya. Még az a szerencse, hogy nem fonódik össze a sport és a politika, amikor azt látjuk, hogy azért kellett elvenni Talmácsitól a MOL-támogatást (ami az ő MotoGP-pályafutásának végét jelentette), mert a MOL-pénzeket oda kellett tolni az ólábú csodacsatár kedvenc csapatához. Még az a szerencse, hogy nem fonódik össze a sport és a politika, amikor azt látjuk, hogy a szolnoki vízilabda a Közgépé. És akkor jön egy Vetési, és rezzenéstelen arccal felvilágosítja itt az aljanépet, hogy a sport és a politika ne fonódjon mán össze, mert ő az összefonódás ellen van, egész lénye ezt igazolja, ám-ám. Ómájfaszom.

5. Gyarmatosított kézilabda

És hogyan illeszkedik bele ebbe a szép tájképbe a Fidesz és Veszprém? Vetési Iván – Fidesz. Narancsics Tibor – Fidesz. Kálomista Gábor – fideszes szoarék gyakori vendége. Vetési István veszprémi. Narancsics Tibor veszprémi. Kálomista Gábor – a Veszprém elnökségi tagja. Én persze majd jó naivként elhiszem, hogy Vetési, a „korábbi” veszprémi hirtelen függetlenné vált, és pártatlanul irányítja a szövetséget. A stratégia megszokott: Balsai István fideszesből hirtelen független alkotmánybíróvá lett, akárcsak Stumpf István, Szalacsi Annamária fideszes képviselőből Ungabunga független médiaelnökévé vált, Polt Potból hirtelen független főügyész lett, a fideszes Domokos Lászlóból pedig független ÁSZ-elnök. Egy időben a veszprémi Navracsicska akart a Kézilabda Szövetség elnöke lenni, elvégre ő ehhez is ért. Pontosan ugyanúgy fogják fel a kézilabdát is, mint bármi mást: minden az ő hitbizományuk, mohóságukban mindent felfalnak, ha pedig nem tudják, hát akkor tönkreteszik.

Éppen úgy, ahogyan a Fideszoton esetében, a Veszprémből is megpróbálnak kirakatcsapatot faragni, nem véletlen, hogy az eccerünép a Vp.-t konyhanyelven Állami Kézilabdacsapatnak hívja. Mert most a Veszprém a „nemzeti csapat”. Tessék mondani, a Pick Szeged lehet még „nemzeti”? Vagy az már idegenszívű? És a Csurgó, Tébánya, Kecsó? Apropó Kecsó. Milyen érdekes, hogy a Kecskemét megsegítésére, amely a kézilabdában jelenleg igen nagy bajban van, most nem siet olyan lelkesen a szövetség, mint amikor Vetési azt írta blogjában, hogy a Veszprém érdekében „most kell összefogni”. Hogyan van az, hogy ott van Kecsó mellett a Mercedes-gyár, és mégsem a Kecskemétet támogatja, hanem a kósza hírek szerint OV gyárlátogatása után – minő véletlen – a Veszprémet, mert úgymond a vezetőket „meggyőzték”? Valaki leírta már, hogy a veszprémieknek lassan nem azt kellene kiabálniuk, hogy Építők, építők, hanem azt, hogy Közgép, közgép. Hogyan van az (a kérdés persze költői), hogy a Veszprém, amely tavasszal még pénzügyi gondokkal küszködött, most hirtelen talált nem kevés pénzt, hogy világsztárokat vásároljon? Honnan lett pénz Nagy Lászlóra, úgy, hogy még a Barca is azt mondta, ennyi nekik sincs? Hogy van az, hogy amikor veszprémieket kérdezek, azt mondják, ők sem tudják, honnan öntik a gyanúsan sok pénzt? Hogyan van az, hogy a hírek szerint új cégbe mentik át a kézilabda-csapatot, elődjét pedig minden bizonnyal csődbe viszik, hogy így szabaduljanak meg a felhalmozott adósságtól? Hogyan lehet, hogy ez az új cég Fidesz-közeli? Megint minő véletlen, hogy ennek a cégnek tagja (no, ki?) Kálomista Gábor, Fonyó Károly, Simicska Lajos üzlettársa, és Hunyadfalvi Balázs ügyvéd, az ő apja, Hunyadfalvi Ákos az Országos Választási Bizottság (OVB) a Fidesz által 2010 nyarán megválasztott tagja. És akkor Vetési „úr” jön azzal, hogy nincs helye a sportban a politikának? Álságos meg én vagyok.

Világos: a politika jelenlétét szóvá tenni, tükröt tartani a szarkupac elé, az pénzbüntetéssel járó cselekedet, de a politikát és a sportot maffiaszerűen összefolyatni, na az meg rendjén van. Hát nem, elvtársak!

6. Közellenségből Nagy magyar

És akkor nézzük, hogyan kapcsolódik mindehhez Nagy László. Vetési „Független” Ivánnak, ami szemet szúr Szegeden, az nem szúr szemet Veszprémben (hogy aztán a focimeccsen történő permanens zsidózásról, cigányozásról és románozásról ne is beszéljünk, melyek a kézilabdában hál’ istennek egyáltalán nem jellemzőek.) Volt azonban olyan időszak, amikor a hirtelen hazatalált gyermeket, a megtért tékozló fiút nem fogadják ilyen szépen Veszprémben, és most megint nem a korrekt vp-i közönség egészéről, annak csak egy részéről beszélek. Nem volt mindig ilyen szeretett vendég ám Nagy „Nemzeti Ügy” László, hogy Narancsics bazinagy csinnadrattával külön mutassa be őt szeretett népének, és így legyen a Nemzet Lászlója „Navracsics-papucs”. Hogy aztán széjjel road-show-zzák a tévéműsorokat. „Lacika” sem fedezte fel magában mindig az ősfehérvárit, mint ahogyan most „hirtelen” Fideszoton-meccsre járogat. Amikor Barcelona-mezben játszott vendégként Veszprémben NagyLa, akkor egyesek ellenségként fogadták, kétségbe vonták, hogy ismeri-e még a magyar himnuszt, leköpködték és megdobálták. Maga „Lacika” nyilatkozta a veszprémi meccsről: „Papírgalacsinokkal dobálták őket [tudniillik a szüleit – én, P.mester] és a testvéremet. Az egyik spanyol barátomat le is köpték. Ezek után még azt várják tőlem, hogy legyek válogatott?” Hát úgy tűnik, van az a pénz, amiért valaki válogatott lesz, de ezt a fenti vidin már elmondta Laurencz László. Ilyet Szegeden soha nem kapott, és remélem, nem is fog. Fricska belefér, de leokádás nem. Ez azonban Vetési úrnál akkor nem baszta ki a biztosítékot, akkor nem érezte úgy, hogy ezt szóvá kell tennie. Mi ez, ha nem kettős mérce? Mondom, Vetési veszprémi, tehát hitelesen tudja képviselni a „pártatlan” szövetség érdekeit. Ezt nap mint nap bizonyítja. Legutóbb a Csurgót találták meg, amely időpont-egyeztetési ügy miatt nem a felnőtt-, hanem kölyökcsapatával állt ki a Veszprém ellen, ezért pénzbüntetést kapott. Igaz, hogy ezt a szabályzat nem tiltja, de a szabálykönyvet úgy értelmezhetjük, el, vissza és széjjel, hogy mindig nekünk legyen igazunk, sőt: a Törvény én vagyok. Éppen úgy, ahogyan a Fidesz csinálja a nagypolitikában.

Kitalálták a veszprémi állami kirakatcsapatot. A Pick Szeged ezzel a hatalmas vasárnapi győzelmével beleszart a Szépújvilág palacsintájába. Ez bűn. Ez a szemét Szeged nyerni merészelt a „nemzeti csapat” ellen. Ezért bűnhődnie kell.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.