Az út megépítését az indoklás szerint a kapuvári húsgyár miatt vették tervbe.

1924-ben.

Addig azonban tekervényes út vezetett. Mert az utak akkor szoktak születni, ha mutatkozik rá igény, ha nem, nem.

Évszázadokon keresztül a kapuvári vártól északra fekvő terület a Hanság mocsarai miatt letelepedésre nem igazán volt ideális, így sokáig beépítetlen maradt ez a rész, ahol útra a lakónépesség közlekedése miatt nem, legföljebb a mezőgazdasági munkák miatt volt szükség. A 19. század első felében készült II. katonai felmérés vonatkozó térképszelvénye nem jelez a város ezen részén kiépített utat, szemben a ma Damjanichnak nevezett Major utcával, amely a térképjelzések, no meg persze más adatok szerint is a város északi részén gerincútnak számított. Ugyanakkor, mivel tudható, hogy Kapuvár első majorja, az Indiamajor már a 16. században megszületett, összeköttetést kellett teremteni a major és a város között, s ehhez két irány jöhetett számításba. A településtől északra elterülő major elérését feltehetően a Major utca elődje, pontosabban annak lakott területen kívüli folytatása és/vagy egy, a vártól egyenesen északra kiinduló út biztosította. A katonai térkép szerint ugyanis a Major utca mellett létezett egy másik, azzal párhuzamosan futó út is észak felé, amelynek nyomvonala hozzávetőlegesen megfelel a mai Cseresznye sor nyomvonalának. A térkép azonban félreérthetetlenül mutatja, hogy a nyugatabbra fekvő Major utca jelentette a fontosabb közlekedési útvonalat, már csak annak folytán is, mert annak két oldalán a házak viszonylag korán kiépültek, az utca hossza a 19. század elejére többé-kevésbé elérte a mait. Így nagyobb forgalom bonyolódhatott rajta, az indiai út, a jelenlegi Cseresznye sor elődje viszont – anakronisztikus terminológiát használva – alsóbbrendű útnak számított. Egyszóval: amíg a Major utca két oldala be volt építve, addig az indiamajori út nem, amely meg is határozta, melyik a bír nagyobb jelentőséggel. A korabeli mappa ugyanakkor egyértelműen elárulja azt is, hogy a későbbi húsgyári út nem teljesen előzmények nélküli, elvégre a 19. század első felében már bizonyosan létezett itt olyan közlekedési folyosó, amelynek nyomvonal-vezetése – ha egymásra vetítjük az akkori és a mostani térképet – nagyjából egybevág, sőt alighanem ez évszázadokkal korábban, India megalapítása után is így lehetett. Ez az út a térképkészítés idején dűlőútként vagy fasorként működhetett, utóbbira enged következtetni, hogy később az utat Cseresznye allénak nevezték (a sportrendezvények kedvelt nótája is belőle született: „allé, allé, anyátok kurva volt, allé”). Amint azonban az 1597-es urbárium leírja, India a várostól messze helyezkedett el, a föld is nedvesebb volt az optimálisnál, ezért már akkor azt javasolta az összeírás anonim készítője, hogy a kapuvári majort telepítsék át a városhoz közelebb fekvő helyre. Ez legkésőbb a 18. század első felére meg is valósult, az új major a Belsőmajor nevet kapta, amely a mai piactéren (vagy Piac téren?) helyezkedett el. A Belsőmajor úgy született meg, hogy közben Indiát sem szüntették meg, az új major kiépítésével viszont a távoli India jelentősége feltehetően csökkenhetett, ami megint csak nem kedvezett az útépítési ügy előmozdításának. Amiért tehát itt aránylag későn építettek ki közutat, az – feltételezve, hogy utak nem véletlenül szoktak születni – négy plusz egy okban összegezhető:

 

1. Vizenyős terület.

2. Ebből következik a másik ok: a terület nem volt lakott.

3. Volt egy ezzel párhuzamos másik út is, a Major utca.

4. Az új major, a Belsőmajor megépítésével India csökkentett üzemmódba kapcsolt, így aztán egy feltuningolt út sem hiányzott annyira.

5. Mindezekhez ötödik okként felvehető, hogy ez a terület a földesúr magánbirtoka volt, ergo nem lehetett csak úgy szabadon kolbászolni, mint, mondjuk, egy községi fennhatóság alá tartozó úton (értsd: közösségi, mert a tradicionális terminológia szerint a város is község).

 

A terület funkciója, amely évszázadokon keresztül az itt lévő gyümölcskertekkel volt kapcsolatos, a 19. század elején némileg módosult, immár nem pusztán a hercegi uradalom igényeit szolgálta, hanem lakossági célokat is. A kapuvári templom újjáépítését követően ugyanis a terület egy része gazdát cserélt, az Esterházyak a katolikus egyháznak ajánlottak fel egy kis földdarabot, és 1808-ban ezen a területen nyitottak új temetőt a mai Cseresznye sor és a Kis-Rába folyó közötti, de a mostani (a múltbeli?) húsgyártól délre fekvő területen, ezt az ótemetőt azonban a II. katonai felmérés térképe nem jelöli. Az ótemető megnyitása azt eredményezte, hogy a forgalom is megnőhetett, ami előbb-utóbb új út kiépítését igényelte, elvégre egy potenciális út a gazdasági indokok mellett újabb funkciót kapott volna. Ezt a régi temetőt pedig, amint azt Csiszár Attila Újabb adatok a kapuvári temetők történetéhez című dolgozatában (SSz, 2009/1. 56–64, 56.) feltételezi, az akkor már itt lévő major, az ún. Belsőmajor felől közelíthették meg, a temető kapuja pedig a mai Cseresznye sor keleti oldaláról nyílhatott. Az új temető (aka a régi temető) tehát némi lökést adhatott volna az út kiépítéséhez, amely eddig sem nélkülözte az előzményeket. Igen ám, csakhogy a Cseresznye sori ótemetőt 1854-ban bezárták, kitették rá a Megtelt táblát, és a temetőt megint áthelyezték, úgy, hogy még az ötvenéves jubileumát sem érhette meg. Ráadásul az Esterházy hercegi uradalom a volt temetőt újból einstandolta, és még azt az utat is lezáratta, amely oda vezetett, így a terület ismét zárt zónává vált. Így aztán újabb fordulatként nemhogy nem volt szükség útfejlesztésre, éppen ellenkezőleg, az út kiépítését a temető megszűnése és a terület újbóli hercegi tulajdonba kerülése hátráltatta.

Az indiai út mente továbbra sem volt lakott, ezt mutatja a 19. század közepén Kapuvárról készült kataszteri térkép, amely szerint ugyan van valamiféle út, allé azon a helyen, de északon az út a későbbi Margit híd vonalában véget ér, délen pedig nincs összeköttetése a Major utcával. Amennyiben az utóbbi nem a térképkészítő tévedésének – vagy az én hibás olvasatomnak az – eredménye, akkor valószínű, hogy az Indiamajorba vezető út és a Major utca kapcsolatának hiánya a közöttük lévő Belsőmajor magánbirtok jellegéből fakad. Újabb fordulatot a vasútépítés hozott, amely közvetetten és hosszabb távon végül a húsgyári út kiépítéséhez vezetett. Az 1880-as években az öntési mintagazdaságig futó keskeny nyomtávú, lóvontatású vasutat ugyanis a Belsőmajortól kezdve az Indiamajor felé vezető alléval párhuzamosan vezették. Ez egy időre paradox módon ismét csak hátráltatta az útépítést, útra a kisvasút megépülése miatt nem volt egy darabig igazán szükség (analóg példa: egy évszázaddal később, az 1970-es években is a vasút és a közút kölcsönösen kizárta egymást, azért nem volt szükség tovább vasútra, mert épült az út, és azért épült az út, hogy a kisvasutat megszüntethessék).

Mégsem lehetne azt állítani, hogy a vasút kizárólag hátrányosan érintette volna az útfejlesztést. Ugyanis éppen a kisvasút miatt döntött úgy az 1920-as években az Esterházy hercegség, hogy ezen a területen építi fel a húsárugyárat. Vagyis a vasút ösztönzően hatott a gyáralapításra. Később, a húsüzem megnyitása után pontosan a vasút miatt alakult ki itt Kapuvár ipartelepe, jéggyárral, szappangyárral, fadepóval. A kapuvári húsgyár építését 1923-ban fejezték be, és 1924-ben kezdte meg az ipari termelést. A vasút megkönnyítette az áruszállítást, és a Rábaközi Húsárugyár néven futó vállalkozás eredetileg belföldi piacra termelt, később aztán már a külföldet is megcélozta, hogy termékeivel karvalytőkés módon gyarmatosítsa a hanyatló nyugatot, amely kénytelen volt békemenetben megvédeni a… mit is? A kisvasút, amely Kapuvárt és Gartát észak-déli (avagyis: dél-északi) irányban keresztülszelte, kapcsolatban állt a nagyvasúttal, ami a távolabbra történő szállítást megkönnyítette. Minthogy azonban a vasúti szállítás alapvetően nagyobb távolságokra jelentett megoldást, míg a helyi szállításnál ez inkább nehézkesnek bizonyult, ráadásul a személyszállítás akkor még csak alkalmanként bonyolódott a kisvasúton, szükség volt az út fejlesztésére is. Ezt az útépítési gondolatot 1924 júliusában öntötték konkrét formába.

Mivel az útépítés alapvetően a hercegség gazdasági érdeke volt, a község felé a hitbizomány vetette fel a húsgyárhoz vezető út ötletet. Amint a korábbiakból kiviláglik: nem teljesen új nyomvonalú út építéséről volt szó, hanem egy előzményekkel bíró út minőségének fejlesztéséről. Amíg a Nepomuki Szent János szobortól kezdődő és a felsőszeri Hany-kapuig tartó Major utca a község tulajdonában állt, addig a húsgyár és az üzemhez vezető allé területe magántulajdonban, az Esterházyak birtokában volt. 1924 júliusában a hercegség azt közölte a községgel, hogy az út átépítéséhez ötven százalékban hajlandó hozzájárulni, az új út tehát felesben épülne, testvériesen megosztozna rajta Kapuvár község és a húsárugyár. Kérdésként merülhet fel, hogy a település mi a túróért áldozott volna lóvét a saját brieftasnijából, amikor az út a húsgyár érdeke volt; az üzem is, és attól északra a legalább 400 éves gyümölcsöskert is az Esterházyaké volt. Valószínűleg azért, mert a község is fontosnak tartotta az út megépítését, ellenben egy másik szempontból. Ez a másik szempont pedig az volt, hogy a hansági mocsarak egy részének lecsapolása folytán ezen a szárazabbá vált területen, a húsgyártól északra éppen ebben az időben kezdett kialakulni Kapuvár új városnegyede, amit kezdetben Új-Kapuvárnak, aztán „lóvasútmenti házhelynek” tituláltak, ma pedig egyszerűen Házhelynek neveznek. Novits László monográfiájából tudható, hogy a Házhelyben az első házak 1923-tól kezdtek épülni (Novits 2008. 18, 54.), azaz a húsgyár – továbbá nem sokkal később a tőszomszédságában lévő iparterület – és az új városrész kiépítése időben nagyjából szinkronban haladt. Mivel az új városnegyed elérését biztosítani kellett, az út megépítése kapcsán a húsüzem érdeke és a település érdeke szerencsésen találkozott egymással, és a Házhely kialakulása meg is magyarázza, miért volt hajlandó pénzt áldozni a község erre az útra. Vagyis az út megépítéséhez (tulajdonképpen: fejlesztéséhez) a feltételek egymásra épülő láncolatára volt szükség:

 

1. A Hanság lecsapolásával a várostól északra fekvő terület szárazabbá vált.

2. Ez immár megteremtette a betelepülés lehetőségét, a Házhely kialakulását, ami a közúti közlekedés fejlesztését igényelte.

3. A víz részleges elvezetése, és a hansági termények szállítása a vasútfejlesztés (kisvasút) előtt is utat nyitott.

4. A vasút a gyáripar (húsgyár és holdudvara) fejlődését ösztönözte, ami szintén továbbá infrastrukturális fejlesztést (az út megépítését) igényelt.

 

A húsüzem és a település tehát eredetileg úgy állapodott meg, hogy az útépítés költségeinek 50 %-át Esterházy, a másik 50 %-ot pedig a község fogja majd állni. Nálunk azonban a dolgok nem szoktak egyszerűen menni, és szinte ünnepi népszokás, hogy a megállapodásokat utóbb minduntalan módosítgatják. A pénzszűkében lévő kapuvári községi vezetés ugyanis azt fontolgatta, hogy az útépítés miatt nem-megszorítás, hanem „egyensúlyjavító intézkedés” (LOL!) formájában pótadót vet ki, azért, hogy a felmerülő költségekhez új forrásokat biztosítson. Ez ellen viszont az Esterházyak képviseletében Németh József tiszttartó ajvékolt, aki azt szorgalmazta, hogy a községi pótadó megfizetése alól mentesítsék a hercegséget, mert így az többet fizetne, mint az útépítés költségének fele, azaz a beruházás költségének 50 %-át és még ezen felül a pótadót is, ami összességében Németh érvelése szerint igazságtalan lenne. A község nagyon megsajnálta Németh József kivert kutya nézését, ennélfogva pedig elfogadta az érvet, és a hercegi húsgyárat mentesítették a pótadó megfizetése alól.

Nem sokkal később, július végén azonban ismét változott a felállás. A község és a hitbizomány új megállapodást kötött, amelynek értelmében a hercegség nem 50 %-ban állja a cehhet, hanem csak 30 %-ban. Hogy ezzel a település miért vállalt magára az eredetinél nagyobb hozzájárulást, az egy területcserében leli magyarázatát. A területet ugyanis a hercegségi birtoktestből kiszakítva a községhez csatolták, vagyis a húsgyári út a megállapodás értelmében Kapuvár tulajdona lett. A húsgyári út folytatása pedig lassacskán a Házhely főútjává vált.

A bejegyzés trackback címe:

https://kapuvar.blog.hu/api/trackback/id/tr24854786

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása