Miközben Őszentsége, II. Bíborbanszületett Don Vittore, Minden Agyarok Győzedelmes Királya, Félázsia kétharmaddal felkent kalifája, az ezeréves Luxemburgi Gyulaság örökös gubernátora, Unortodoxia aranygyapjas vitéze, a gyarmattartó Európa rendíthetetlen karikás ostorának paganinije jóvoltából Baltásország egén még a nap is másképp süt, mint amikor nem, azonközben szerdán Kapuvárisztán derűs lakói az inkubátorház megnyitásának boldog tudatában hajthatták álomra a gyarmatosítók ellen vívott permanens békeharcban rommá gyötört fejüket.

Úgy tűnik, az inkubátorház nem pusztán vállalkozások keltetőjeként, hanem felavatása alkalmából a szép magyari hagyományokhoz hívségesen fideszes törzsi gyűlések inkubátoraként is funkcionált. Volt itt pávatánc, mazsorettes-népviseletes giccses katyvasz, ó, májfaszom, ezt már Horthy elvtárs és vitéz Kádár kegyelmes úr is imádta, méltó utódok ezek az arcok. Csitei Gábor meg annyira népi, hogy két szoboravatás közben ő maga egy valóságos mozgó skanzen, macsóhímzéssel feltuningolva. Meg volt itt Ivanics-simogató, melynek névadója nélkül szalagot átvágni nem lehet Kapuváron, elvégre ez az aranyember annyit dolgozik szeretett népéért, hogy hű szavazórobotként a parlamentben éppoly következetesen szavaz meg bármit, mint amilyen felelős politikushoz méltó, átgondolt vaskövetkezetességgel szavazza meg a bárminek az ellenkezőjét is. Aligha meglepő hát, hogy e párduckacagányos honlegény nemzetéért való szüntelen aggódása és keresztre feszülésének krisztusi szenvedéstörténete közepette szinte már-már csont- és bőrré aszott. Az ugyan sajnálatos, hogy az inkubátorház avatása alkalmával nem szerveztek neki közpénzen egy jó kis pörköltfőzést, melynek aranyhímmel bévont kondérjából szaftos politikai haszonlesését még jobban kitunkolhatta volna. Vagy legalább egy Nemzeti Sajtversenyt, ahol kattogó fényképezőgépek kereszttüzében látványosan, és Rákosi búzatáblás portréjához hasonlóan avatott szakértelemmel szelhette volna fel a rúzzsal túlérlelt Ilmicit, hogy aztán derék emberünk eposzba illő hőstettét Jerkó Gyula bácsi, eme száguldó riporter, mindösszesen 3684 darab, egy kaptafára készült fotóművészeti egyenalkotással dokumentálhassa az örökkévalóság albumában Változatok egyetlen témára (alcím: Ugyanaz másképp) címmel.  No de nézzük, Döbrögi uraméknál milyen cirkumstanciák veszik körül e nevezetes avatást, melynek kérdései – legalábbis nálam, és legalábbis per pill. – három pontban jegecesednek ki, és ezen három pontokat alant tipográfice félkövérlacákkal emelinteném ki és kijjebb.

Visszamenőleges hatályú avatás

 Unortodoxia arról ismerszik meg, hogy itt minden másképp van: például még ha nem is, akkor is lehet az úton keresztbe menni (mondá a nagy Uff), és ez még a szoft-pornósabb opció. Habár és jóllehet, valamint noha, a kapuvári inkubátorházat szeptember 26-án avatták fel, ez azonban nem teszi lehetetlenné, hogy már két évvel ezelőtt is felavatták, legalábbis a sikerkommunikációban, márpedig nem mástól, magától Kapuvár helytartójától, Hámori Györgytől tudhatjuk, hogy a kommunikáció remek. Hogy a józan ész szerint ellentmondás van mostani és két évvel ezelőtti avatás között? Ugyan már, ezt a rémhírt csak ellenségeink terjesztik szokásos aknamunkájuk részeként. Mondom, Unortodoxiában minden másként van, ez egy tündérmese, feritél, ahol, mint a Grimm-mesék sűrű erdejében, nem érvényesek a racionalitás szabályai, a szillogizmus hagyományos elvei ebben a sötétlő erdőben az igaz utat nem lelék, itt bármi megeshet, és meg is esik. A kapuvári Fidesz honlapja szerint ugyanis a 2010-es önkormányzati választási kampányban az inkubátorházat úgy könyvelték el, mint a 2006–2010 közötti ciklusban már megvalósult beruházást, mondván, „inkubátorházat létesítettünk kisvállalkozások részére”.

Kicsit döcög a logika, hogyan lehetséges megvalósultként eladni a sikerkommunikációban egy projektet, amely még nem valósult meg, de fogalmazhatunk úgy is, hogy a szavak, melyeknek a fidesziták szájában sem súlyuk, sem pedig jelentésük nincs, nem feltétlenül állnak harmonikus korrelációban a valósággal (egyszerűbben mondva: hazudnak). Gondolom, Ivanics Döbrögi Ferenc máris szervezi a hazugságbeszéd miatti tüntetést és útlezárást a kapuvári fideszesek ellen, elvégre az ő gyomra az ilyet nem veszi be, ő az igazmondás bajnoka, aki még soha nem hazudott. Persze a hazugságot is meg lehet magyarázni, elősereglenek majd az altesti tájékon fürge nyelvű Kuminista Ferencek meg az igen hamar elszijjártósodott Gíroszok meg a Szőke Nők, és teflonbőrrel előadják, hogy itt, kérem, nincsen semmiféle ellentmondás és hazudozás, mert, mint ahogyan a negatív növekedés is növekedés, az előzetes regisztráció pedig egyszerűbbé teszi a szavazást, úgy valamit két évvel ezelőtt befejezettnek nyilvánítani egyenértékű azzal, hogy nincs befejezve. Nem érted? Te bajod. Vagy kinyominthatnak magukból útmutatóként egy kommunikációs sillabuszt, amely szerint Megint merjünk butának lenni – bár azért olyan nagyon nem kell ehhez színészkedni, megy az magától is gördülékenyen. Esetleg még számításba jöhet az az opció, hogy amíg nem figyeltem, a kapuvári önkormányzat az éj leple alatt hozott egy visszamenőleges hatályú határozatot, miszerint mi temporálisan annyira unortodoxok vagyunk, hogy már holnap felavattuk azt, amit tegnap fogunk. Ha már a 2010-es kampányban megvalósultként adtak el egy nem létező beruházást, akkor legalább arra lehetett volna eszük, hogy szólnak az SZDSZ-es képviselőből Fidesz-alelnökké megvilágosodott Powered By Laci bácsinak, radírozza mán ki a honlapról asztat a fránya igazmondási bizonyítékot, a történelem utólagos meghamisításában a fidesziták egyébiránt is vérprofik, tehát ez erkölcsi skrupulusokat nekik aztán végképp nem szokott okozni. De most mán jábo van, lekopéroztam aztat screenshotilag, mint Pali bohóc a doktorit, feltuládoztam a blogoszférákokba, itt van e’, ehun e’, oszt’ csókpuszi.

Az eltűnt újságcikk nyomában

A kapuvári fidesziták példát vehetnének radírozásból a Kisalföld című megyei laptól, az egy rendes újság, mert olyan nyomtalanul tünteti el az Online-ra kiposztolt újságcikket hamarvást, hogy még a google-cache-ből sem lehet előhívni. Történt ugyanis Unortodoxiában, hogy a Kisalföld feltett egy újságcikket az inkubátorház átadásáról az internetizére, amely azonban nemsokára szőrén-szálán eltűnt, felszívódott, elkallódott, titokzatos netbaktériumok által megevődött a kibertérben. Voltam olyan balga, hogy nem mentettem el pécéileg enmagamnak, így aztán hiába eredtem később nosztalgikusan a Kisalföld eltűnt madeleine süteménye ízének nyomába. A keresett cikk helyén hűlt helyet, avagyis egy döglött linket találtam, mindenesetre a cikk eredeti címe még mindig kideríthető a weboldal címéből: Egy osztrák-magyar céggel nyitott az inkubátorház. Kisvártatva egy másik cikk jelent meg az inkubátorház felavatásáról, amely azonban már más információkat tartalmazott. Vajon miért szedhették le az első cikket a honlapról? Vajon mi az oka, hogy a cikk tartalma módosult? Elképzelhető persze, hogy puszta újságírói tévedés volt az első cikk, ebben az esetben viszont talán nem kellett volna az egészet kiradírozni, csak a pontatlanságról szóló részt, de nem így tettek. A jóindulatú változat szerint „véletlenül” vagy „hirtelen” rájöttek, hogy hoppá, az újabb sikersztori nem is úgy volt, hanem nem. Ehelyett a rosszindulatú opció szerint viszont megsúghatták, hogy mégis mit hogyan kellene megírni és mit nem. Aki nem jár a világban vakon, az amúgy is láthassa izibe, hogy a vidéki hivatalos média egésze (finomítok: néhány, de tényleg csak néhány kivétellel) amúgy is inkább a helyi hatalmat, pontosabban hatalmasságokat igyekszik kiszolgálni, ahelyett, hogy a közönség minél jobb tájékozódását tartaná szem előtt (igaz, ez nem a Fidesszel kezdődött, így volt mindig is), az oknyomozó újságírás szubzsánere pedig aztán végképp nem létezik a vidéki sajtóban. Az alapelv: ne írj semmi kritikusat, abból nem lehet baj, ami egyébiránt a ne szólj szám, nem fáj fejem aktualizált átirata, avagyis TEK-etlenkedve: mondjál kevesebbet, abba nem tudnak belekötni.

Ami a két cikk közötti tartalmi különbségeket illeti: az első cikk, amelynek a címe is erre utal, arról szólt, hogy egy osztrák tulajdonú cég költözött be egyedüliként az inkubátorházba, amely azonban csak ugródeszkának tekinti a kapuvári beruházását. Ez a cikk azt sugallta, hogy valójában nem egészen úgy kezdett funkcionálni a létesítmény, mint aminek szánták, vagyis nem rendeltetésének megfelelően, kérdés, hogy ezt az ellentmondást elrejtendő kellett-e átfogalmazni a cikket. Az első cikkből ugyanis az derült ki, hogy eredetileg az osztrák vállalkozó vette bérbe az inkubátorházat egyedüliként, miközben az elnevezés metaforájából következően az inkubátorház elméletileg azt a célt szolgálja, hogy infrastrukturális segítséget (inkubátort) nyújtson újszülött vállalkozásoknak. Ezzel szemben a most olvasható Megnyitott a kapuvári inkubátorház című újságcikk már finomít ezen azáltal, hogy az osztrák cég nem az egész épületet, csak az alsó szintet bérli. Ráadásul megtudhattuk azt is, hogy a beruházás még nincs is készen, mivel „[a]z épület felső szintjét a jelenleg is futó pályázatból nem tudtuk egyelőre befejezni, más pályázati forrásokat keresünk a felső irodasor kialakítására - tette hozzá Németh D. László”.

Unortodoxiában tehát megint előbb avatnak, aztán befejeznek. Kell az avatás a sikerpropagandához.

EU-s pénzből megkátozni Európát jó lesz

Nem leszünk gyarmat – szólt januárban a bornírt szlogen a birkameneten, melyet csak azért álcáztak civilnek, hogy a Legfőbb Hadúr megszondázza, mozgósítani tud-e még tömegeket, hogy aztán, mit tesz isten, teljesen „véletlenül”, ezt az Európa-ellenes szlogent úgymond „átvegye” március 15-i happeningjében. Természetesen a tömeg nem vette észre, hogy a csalhatatlan Főtitán őket kihasználta, hogy ők csak tölteléknek, biodíszletnek kellettek, amellyel a Legfőbb Hadúr saját nagyságát demonstrálhatta, amihez az aktuális ellenséget Európában találta meg. (Érdemes visszanézni erről Kéri László elemzését, kellően pikírt.) Nagyon szép dolog mindig másra kenni a felelősséget a saját szarunkért, de azt már megszokhattuk, hogy mi soha semmiért nem vállalunk felelősséget. A másra mutogatás népszokását űzik hevesen, és dilettantizmusukat ellenségkép-kereséssel, retorikai bűvészmutatványokkal, forradalomnak álcázott bóvlikkal leplezik, miközben a szektavezér lábai előtt zombiserege ujjongva vonaglik. Persze nincs új a nap alatt, ez önkényuralmi rendszerekben így dívik, esőcsináló Fősámánnal, a gigantikus ország-átalakítás fedőnevével, a gyarmatosítás lózungjaival, néptáncosokkal kicicomázott gyáravatás émelyítő mázával. Nézzük meg figyelmesen, hogy a Kedves Beteggel a középpontban hogyan számolt be mindezekről Orbánia, Orbánia hiteles TV-híradója:

Mondom, nincs új a nap alatt, a zsarnokok, amint a fenti filmrészletből is kitűnik, mindig ugyanazon „érvkészlettel” operálnak, csak a formulákat kell az aktuális helyzethez igazítani.

Amiért idecitáltam az inkubátorház kapcsán a március 15-i Orbán-bulájt, annak oka az, hogy a kapuvári önkormányzat partnerével együtt 433 ezer eurós támogatást kapott többek között az inkubátorház létesítésére (a Fidesz fenti honlapján ez átszámítva 124 millió HUF, de ez – most konvertáltam át – mai árfolyamon számolva, köszönhetően az unortodoxiának, már nem ér annyit, 500 000 HUF-fal kevesebb). Korábbi posztom utolsó bekezdésében már feltettem a kérdést: hol a bánatba voltak a város vezetői idén március 15-én, hogy a városi ünnepséget nem akkor, hanem egy nappal korábban tartották? Milyen halaszthatatlan teendőik akadtak éppen, hogy március 14-re kellett áthelyezni a 15-i megemlékezést? A kérdés persze költői, pláne akkor, ha megnézzük a kapuvári Fidesz-honlapon látható képet a március 15-én tartott Nem leszünk Gyirmót meetingről kapuvári táblával. Eléggé világos a helyzet, de azért csak feltételezem: azért nem értek rá ezek a derék arcok március 15-én városi ünnepséget tartani, mert akkor hű fegyverhordozóként éppen a Kossuth-téren pogóztak, hogy eljátsszák biodíszleti szerepüket, melyet a Fősámán forgatókönyve előre kiszabott rájuk. Márpedig ha ez így volt, akkor saját pártérdeküket előbbre helyezték a város érdekeinél, azért nem tartották meg március 15-én az ünnepséget, mivel akkor nem voltak itthon, mert a Párt máshová szólította őket. Íme ezek a ragyogó emberek, akiknek partikuláris érdekük megint fontosabb volt, persze ezt majd leöntik a nemzeti érdek kilúgozott retorikájával. Feltételezem, ott bőszen megtapsolták a Kedves Vezetőt, ahogyan az lengyel vendégtüntetők kíséretében a külföldet, kiváltképpen pedig az Európai Uniót hirigeli, itthon meg minden erkölcsi és etikai gátlás nélkül tartják a markukat az EU-nak, hogy aggyá má’ pízt. Gyarmatoznak, a háttérben pedig ott világít a képen az EU-s logo.

Nem állítom, hogy a Zúnijóban Kék a Zég (értsd: minden faxa), de feltették-e maguknak a kérdést ezek az igazán remek, gerinces, „nemzeti elkötelezettségű” emberek, hogy vajon nem visszás-e, hogy az Ivanics nevű döbrögivel megkátozzák Európát, Kapuváron pedig azzal működtetik a sikerpropagandát, hogy ők mennyi mindent építettek. Ja, lényegében EU-s pénzen. (Hogy arra az apróságra már ne is térjek ki, mert ez csak szimbolikus, hogy az „euró atyjának” tartott Lámfalussy Sándor éppen Kapuváron született). Amennyiben végignézzük az utóbbi évek kapuvári fejlesztéseit, akkor szinte mindenhol azt találjuk, hogy az Európai Unió finanszírozása alapján valósultak meg a projektek, amelyre persze pályázni is kellett, ami tagadhatatlanul a városvezetők érdeme. EU-s pénzből valósult meg a házhelyi és a gartai településrész-központok fejlesztése. EU-s pénzből valósult meg a Kistérségi Szociális Központ kialakítása. EU-s pénzből valósult meg a kórházrekonstrukció. EU-s pénzből valósult meg a járóbeteg-központ fejlesztése. EU-s pénzből valósult meg az egykori Fő téri óvoda épületének felújítása. EU-s pénzből valósult meg a Kis-Rába híd (a Kóczán Zoltán híd) rekonstrukciója. EU-s pénzből finanszírozzák a kerékpáros beruházásokat, beleértve a Kapuvár és Wallern közötti hidat. Jelenleg fel van bontva az egész város a belváros felújítása miatt, amely ugyancsak az Európai Unió támogatásával valósul meg, akárcsak az inkubátorház.

Így szokott „gyarmatosítani” egy állítólagos gyarmattartó birodalom? Hogy pénzt ad? Szép dolog városvezetőink és országgyűlési képviselőnk részéről megköpködni az Európai Uniót, utána pedig eldicsekedni azzal, hogy mi mit fejlesztettük, és szalagokat vagdosni. Azok, akik gyarmatosítást kajabálnak, belegondoltak-e abba, hogy mindez nem lenne EU nélkül? És azok a fideszes képviselők, akik az orbáni „nem leszünk gyarmat” balfaszkodásnak tapsikolnak, belegondoltak-e abba, milyen fejlesztést tudnának felmutatni Kapuváron, ha nem lenne EU-s támogatás? Az egész gyarmatosdi nevű óvodás duma nem szól másról, mint arról, hogy a Kedves Beteg bármit megtehessen kontroll nélkül az országgal, amit ő saját hitbizományának tekint. Az országot valójában ő gyarmatosítja, ahol jobbágyok és cselédek hada mind csak őt szolgálja, és az ő kívánságát lesi. Ha reggel éppen azt találja ki, hogy a hegyeket át kell telepíteni, akkor alattvalói azt csinálják, ha másnap pedig úgy dönt, hogy vissza kell hordani, akkor pedig azt.

Ha a Kedves Beteg áldásos tevékenysége következtében elvonják az EU-s pénzeket, mit fogtok majd sikerpropaganda címén prezentálni, elvtársak? Jurtát lovasbandériummal? Esőtáncot? Magyar Ugart?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.