Ha az ember újítani indul, érdemes olyan helyet választani magának, ahol egyáltalán nem ismerik. Valószínűleg ez járhatott a fejében Wolf Miksának, annak a cseh vitéznek, aki Jolsva községből érkezett a távoli Kapuvárra. A huszonhatodik életévét számláló Wolf 1929. szeptember 19-én szállt le a vonatról a kapuvári állomáson Sopronból jövet. Ha már itt jár, gondolta, személyesen utána érdeklődik, miféle vagyontárgyak lelhetők fel a magánházak mélyén. Tanakodás után végül kidolgozta azt a taktikát, hogy fényes nappal nem mutatkozik a településen. Amíg be ne sötétedett, nem is jött be a községbe, hanem a Rába-parton bolyongott. A cseh bajnok aztán éjjel hajtotta végre haditervét. Csak az Éhn-vendéglő lámpái világították be az éjszakát, amikor a Berg utcában egy nyitott ablakra lett figyelmes. Az ablak Olaszi József fogtechnikus házához tartozott, aki nem bírta elviselni a későnyári hőséget, így az ablakot rendszeresen nyitva tartotta. Ezt az óvatlanságot használta ki aztán a cseh bajnok. Titokban besurrant a nyitva felejtett ablaknyíláson, s miután rövid hallgatózás után megbizonyosodott, a ház lakói mind alszanak, kissé körülnézett az asztalfiókban és a szekrényben, mi újság. Hiába no, a cseh vitéz kíváncsiskodó természet volt, szeretett a dolgok mögé nézni. Miközben így gyűjtögető életmódot folytatva összeszedte volna a szajrét, álmából mégis csak felébredt a derék fogtechnikus. Olaszi a másik szobából ugyanis motoszkálásra lett figyelmes, és bizony, rajtakapta a cseh bajnokot, amint éppen megszabadítaná őt néhány értékes tárgya nehéz terhétől. A sötétben a tekintetek egymásra akadtak, a cseh nyújtá vaskesztyűs tenyerét, melyben egy kés fenyegető körvonalai rajzolódtak elő. A cseh dalia láthatóan nem volt otthon a távoli község szokásaiban, hiszen nem tudhatta, hogy a kapuvári bicskások nemes hagyományain edződött házigazda nem fog megrémülni egy kés puszta látványától. A cseh bajvívó így zavarba jött, és azzal a mozdulattal kiugrott a nyitott ablakon a Berg utcára, épp úgy, ahogyan hívatlan vendégként belopózott. Futásra fogta a dolgot, és meg sem állt egészen a Major utcáig. E hős tettétől annyira kifáradt, hogy gondolta, a Major utcában, Szűcs Kálmán kisbirtokos istállójában kipiheni e rettentő viadal fáradalmait. Miután némi levegőhöz jutott, az az ötlete támadt, hogy félbemaradt munkáját jobb híján itt fejezi be. Éjjeli kettő körül beosont hát Szűcs Kálmán házába, de megint túl hangosnak bizonyult. A gazda zörejre figyelt fel, a hangok a kamráig vezették, ahol, bizony a cseh dalia csizmákat pakolt össze. Régi szép kapuvári szokás szerint a tulajdonos a vasvillát hívta segítségül, hogy hősiesen megmérkőzzön az idegennel. Wolf megint kereket oldott, de a hangoskodásra az utcán termett szomszédoknak sikerült kézre keríteniük a bajvívó csehet. Ő ezüst órát kínált cserébe, ha szabadon futni hagyják, így könyörgött a cseh térdre esve: ne kívánd halálom, minden vagyonomat ím neked ajánlom. De a kapuvári nem korrupt fajta, á dehogy, így végül Wolf Miksa a soproni törvényszéken kötött ki. Ma azonban egy másik kapuvári Szücs Kálmán bizonyára nem vasvillával várja a cseheket.

A bejegyzés trackback címe:

https://kapuvar.blog.hu/api/trackback/id/tr154106352

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása