Az 1848-as jobbágyfelszabadítás után a Bach-korszakban az Esterházyak kapuvári uradalmának jövedelmezősége meglehetősen alacsony szinten állt, és a mezőgazdasági termelés technikájának modernizálására lett volna szükség. Tőke hiányában a nagybirtok egyes részeit ezért haszonbérletbe adták, és ezek a bérlők hajtották végre az agrártechnika korszerűsítését, amelynek révén megindult a mezőgazdaság gépesítése, az izom helyét sok vonatkozásban a gőzgépek vették át, így a termelés technológiája gyökeresen átalakult. Az első gőzeke Schulhof József révén 1861-ben jelent meg Kapuváron, teljesen lépést tartva az országos fejlődéssel, ugyanis Magyarországon az első gőzeke szintén 1861-ben mutatkozott be, Schulhoftól egyébként nem függetlenül. A gőzeke kapuvári debütálása azonban diadalút helyett nem várt negatív fordulatot vett.

            Az Esterházy-hercegség ebben az évben, 1861-ben adta bérbe a kapuvári uradalom egyes részeit. A bérlőkkel kötött megállapodás értelmében összesen négy négyzetmérföldnyi területet adtak bérbe, melynek nagyobbik részét Schulhof József bírta. Schulhof (akit a Faragó Sándor Kapuvár munkásmozgalma című könyvében olvasható névváltozattal szemben nem „Stulhofnak”, hanem – mint a Buda 1686-os visszafoglalásáról naplót vezető Izsákot [vö.: Schulhof Izsák: Budai krónika. Bp., 1981.] – Schulhofnak törzskönyveztek), na szóval a csávó a bérleményből három négyzetmérföldnyi területet bírt, a fennmaradó egyet pedig Wirkner Lajos (1800–1882) udvari tanácsos bérelte. Az eredeti terv szerint egészen 1890-ig vették haszonbérbe a kapuvári birtoktesteket, minthogy azonban az új bérlők a mezőgazdasági termelés irányításához zöldfülűek voltak, Schulhof szakembert kért fel a bérlemény igazgatására. Így került 1864-ben Kapuvárra Berg Gusztáv (akkor még nem báró), aki aztán Schulhofék 29 éves bérleti szerződésének lejárta után, 1890-től egyedül bérelte a kapuvári Esterházy-uradalmat.

            Úgy tűnik, Schulhof József a kapitalista fejlődés emblémájának tekinthető gőzgépek megszállottja volt. Ahogyan társa, Wirkner Lajos, aki Élményeim címmel megírt visszaemlékezéseiben Széchenyit a gőztechnológia magyarországi fejlődésében vállalt szerepéért dicséri, úgy Schulhof is figyelmet fordított a gőzgépek alkalmazására a talajművelés mellett a közlekedés terén is. Abban az évben (1864), amikor Berg Gusztáv Kapuvárra érkezett, Schulhof egy Győr és Sopron közötti gőzvasút létesítését kezdeményezte, amely aztán később meg is valósult.

            Ami pedig a gőzekét illeti, az angol John Fowler 1855-ben mutatta be az első ún. egygépes gőzekét, amely Schulhof révén hat év múlva már Kapuváron is megjelent. A gőzeke első hazai fellépése 1861. június 20-án történt a Bánátban, a Temes megyei dentai uradalomban, melyet éppen Schulhof bírt, így aztán aligha meglepő, hogy még ugyanabban az esztendőben frissen szerzett kapuvári bérleményében is be akarta mutatni a gőzeke teljesítményét. A dentai birtokon végzett próbaszántásra egyébként Schulhof meghívta az ország képviselőit is. Angliából Fowlertől hozatott egy másik egygépes gőzekét is, melyet Schwechaton mutatott be. Ez a gőzgép a bécsi pályaudvarról gurult ki Schwechatra, ahol egy kiállítás keretében 1861. november 26-án próbálták ki Ferenc József jelenlétében. Schulhof ezt a Ferenc József által is megszemlélt gőzekét szállította aztán a kiállítás után a kapuvári bérleményébe, ahol azonban nem aratott osztatlan sikert.

 

 

 

 

 

           

 

 

 

A frissen vásárolt gőzeke, amely egyébként az utolsó egygépes gőzeke volt Magyarországon, Kapuváron pöfögött keresztül, amikor két parasztház és egy melléképület kigyulladt, sőt le is égett. A kapuváriak azt gondolták, hogy a tüzet egy a gépből kipattanó szikra okozta. Több se kellett, menten megrohamozták a gőzekén ülő gépkezelőt, akit jól elpicsáztak. Miután a gépészt helyben hagyták, magát a bűnös gőzgépet is szét akarták rombolni. Schulhof József húszezer forintért vásárolt gőzekéje csak azért menekült meg a helyi ludditák támadásától, mert adóbehajtás céljából Kapuvárra éppen katonaságot rendeltek ki. Ezek az itt tartózkodó katonák akadályozták meg végül a géprombolást. Az akció nyomán használhatatlanná tett gépet ezek után ökrökkel vontatták el a kastélyba. Az esetet követően hatósági vizsgálatot rendeltek el, amely azonban a kapuváriak feltételezésével szemben kiderítette, hogy a tüzet nem a gőzeke okozta, a lángok az egyik házban keletkeztek.

    Schulhofot minden bizonnyal kellemetlenül érintette a technológiai fejlődéssel szembeni ellenszenv, később azonban – immár Berg révén – a gőzeke újból megjelent Kapuváron, tényleges szántóföldi használatra. Berg az 1889-ben beszerzett kétgépes gőzekét az uradalom legértékesebb eszközeiként tartotta számon. A gőzekeszántás előnyeiről a tapasztalatok nyomán később, 1897-ben így írt: „A Fowler gőzekét, amely 41.000 Ft-ba került, évenkint 110 napon lehet használni és 37 cm szántás és gruberezéssel 1400 holdat művel meg. Elfogyaszt 20 waggon osztrák, vagy sziléziai darabszenet és az öszszes költség holdankint 7 frt. 15 kg-ra rúg kat. Holdankint”.

Faragó Sándor a luddizmus e 1861-es kapuvári példáját nem említette meg 1981-ben publikált Kapuvár munkásmozgalma című könyvében. Kérdés persze, hogy egy, a paraszt- és munkásmozgalom keretébe beírható klasszikus luddita akcióval állunk-e szemben, vagy más okok rejlenek a rombolás mögött. Aligha csak a tűzeset vezetett a géprombolási szándékhoz, az új technika társadalmi következményei mellett minden bizonnyal a motivációk között szerepelt – a februári pátens ellenére – az abszolutista politika elleni tiltakozás is. Erre utalhat az eset több körülménye. A szabadságharcot leverő Ferenc József ekkor még nem szelídült nyájas ferencjóskává, márpedig a két bérlő közül Winkler a bécsi adminisztrációhoz tartozott, Schulhof pedig Ferenc Józseffel parolázott Schwechaton (’48 után a hely már önmagában rossz emlékeket szülhetett – feltéve persze, hogy tudták, hogy a gőzekét onnan szállították a kapuvári bérleménybe), így aztán rajtuk keresztül közvetett módon a hatalommal is szembeszegülhettek. Árulkodó a vadászosztag kapuvári jelenléte, akikre a nép ellenségesen tekintett. Nem valószínű, hogy az adófizetés megtagadása miatt iderendelt katonaságot a helyi lakosság barátilag egy pofa sörre invitálta volna a sörházba. Ebben a már eleve feszült helyzetben szó szerint csak egy szikra kellett, hogy lángra lobbanjanak az indulatok. Ilyenformán pedig a géprombolási kísérlet és a gépész meglincselése csak ürügy volt, a feszültség levezetése, mely a katonasággal és a hatalommal szembeni ellenszenv artikulációja lehetett: aktív rezisztencia. Így pedig úgy tűnik, kevésbé munkásmozgalmi eseményként értékelhető az ügy, inkább a bécsi politika elleni tiltakozás formájaként. Mindazonáltal a törpebirtokok életképtelensége miatti megélhetési nehézség mellett az agrártechnika immár Berg által végrehajtott modernizációja is hozzájárulhatott az elszegényedéshez és a munkanélküliséghez, amelynek nyomán a század végén tömegével vándoroltak ki a kapuváriak az Újvilágba.