1891 első heteiben Kapuvárra nagy hó szakadt, amely megbénította a közlekedést, a hideg, téli idő pedig szokatlan eseteket produkált.

            Italo Calvinóval szólva, ha egy téli éjszakán egy utazó elindul, semmi jóra nem számíthat.Január 9-én a vonat a nagy hó miatt nem tudott közlekedni Sopronig. Egy bécsi fiatalember azonban mindenféleképpen az osztrák fővárosba akart eljutni, mert egy bálon lett volna jelenése. Ezért Kapuvártól Sopronig két szánt fogadott, amiért napi öt forintot ígért fizetség gyanánt. A szánnal sürgősen el is indultak Sopron felé, de útközben akkora hóakadályok nehezítették a haladást, hogy Nagycenk közelében megrekedtek. Végül két nap múlva, január 11-én ért Bécsbe, megkésve, a bál ugyanis, amelyre igyekezett, addigra már lezajlott nélküle. Így aztán a téli utazás sok hűhó volt semmiért.

            Ugyanaznap, mármint január 9-én meghalt Kéri Kálmán járásbíró anyósa, bizonyos Szőke Jánosné Darás Amália. A halottat január 11-én temették el kapuvári temetőben, de a hóvihar miatt a gyászmenet csak délután négy órakor tudott elindulni. A sírásás sem ment zökkenőmentesen, ugyanis három ember megfeszített munkájára volt ahhoz szükség, hogy a fagyott földbe legalább olyan mély gödröt tudjanak ásni, hogy a koporsó beleférjen.

            1891. január 19-én pedig a Hanságban is szokatlan dolog történt, a nagy hó miatt a vadállatok csodálatos módon megszelídültek. Történt ugyanis, hogy a zimankó elől Öntésre menekült néhány őz, a hótakaró olyan vastag volt a Hanyban, hogy nem találtak maguknak élelmet. Bementek a majorban lévő istállóba és lefeküdtek. A nagy hideg miatt annyira kimerültek, hogy még az emberek érkezésére sem futottak el.

            A rendkívüli hóhelyzetet Gartán azonban két vándor egy jóhiszemű asszony megtévesztésére használta fel. Horváth András vendéglős gartai kocsmájába tévedt ugyanis két idegen utazó, akik arra hivatkozván, hogy a hóakadály miatt nem tudnak tovább utazni, kérték a kocsmárost, hadd maradhassanak az ivóban. Horváth András kegyesen meg is engedte ezt nekik, így több napig itt maradtak. Időközben neszét vették, hogy egy höveji asszony van a szomszédban, aki hasonlóképpen Gartán rekedt a havazás miatt. A két vándor kifundálta, hogy átmennek hozzá, tájékoztatják, hogy éppen most rendeltek kocsit, és azt hazudják neki, hogy a szekér Hövej felé megy, így egyúttal hazaszállíthatja az asszonyt is. Az asszony nagyon megörült az ajánlatnak, ám az ismeretlenek ennek ürügyén kicsalták a pénzét. A két svindlert persze később már hiába kereste a pórul járt höveji asszony.

            Nem sokkal ezután, január 26-án két kapuvári úriember igyekezett hazafelé lovas szánján Kisfaludról. Kapuvár felől egy másik szán jött velük szembe, így ki akarván kerülni azt, a havas út szélére húzódtak le, ott azonban a felhalmozódott hó miatt a szán felborult. A lovak a balesettől megbokrosodtak, elszakították az istrángot, messzire elvágtatva faképnél hagyták a két férfit. Így ők jobb ötlet híján kénytelenek voltak gyalog folytatni útjukat a sötét éjszakában, ám a hótorlaszok által súlyosbított úton olyan nehezen tudtak haladni, hogy fogvacogva értek Kapuvárra, amikorra már reggel lett.

            A két férfi a Vasút utcán érte el Gartát, ahol előző nap egy vásáros ember a jeges úton elcsúszott és a karját törte.