Németh Rozália énekeskönyve

(Kapuvár, Szabadság utca)

Ezen rozmaringág s kék ibolya illatjával szagos nótácskákat, kiket én itten most kiteszek, még a múlt évszázad utolsó tizedének délfelében adta által nékem Németh Rozália néném öröm- és megbecsülésre. S nám, miként adá nékem ajándékképpen, én aztat úgy e’, s nemkülönben híven meg is őrizém, hogy ez énekek el s széjjel ne iramodjanak a felejtés förgetegével, s oltalmazám én az elmúlástól ezeket, melyek az igaz magyari lélek egybekötött csokrai és két szerelmetes szíveknek hűséges kifolyásai. Danolták akkoron, midőn sütöttík zsírba’ a csörögefánkot a fritőzben, de ezen nótácskákat tette a korongra a pántlikás dídzsé is a bucsui bálbo. Ezeknek osztán okáért mit e gyűjteménynek sűrejébűl általnyújtok, vügyed te is úgy, olvasó, szíved vígság- s boldogulására!

Kivicses, kavicsos

I.

Kivicses, kavicsos a mi házunk eleje / arra jár a babám minden este / megmondtam neki, hogy ne járjon hozzám / sok az én irigyem, sokan haragusznak rám.

II.

Fekete zsindölös a mi házunk teteje / vadgalamb szállott rá énekelve / a vadgalamb énekli a szomorú nótát / Bözsikém, aranyom, szeretsz-e még igazán.

III.

Kiskertet kerítek a Balaton partjára / rózsafát ültetek annak a sarkába / a rózsafa levele hullik a vízbe / szeretőm szavai jutottak az eszembe.

Az én rózsám kapuja

I.

Az én rózsám kapuja, kapuja, kapuja / rózsával van kirakva, kirakva, kirakva / azért van az rózsával kirakva, kirakva, kirakva / egy deli regruta jár ide, jár oda be rajta.

II.

Ez a kislány azt hiszi, azt hiszi, azt hiszi / egy deli regruta elviszi, elviszi, elviszi / ne hidd, kislány, előre, előre, előre / semmi sem lesz belőle, belőle, belőle.

Késö este megy a kislány

I.

Késő este megy a kislány a Rábára / friss vizet visz babájának vacsorájára / azért járok erre, mert szeretőm van erre / még ma, lehet, beszélgetek vele.

II.

Késő este megy a kislány az erdőre / száraz fát visz babájának tüzelőre / a száraz fa meglobbant, a szeretőm még jobban / ides kis angyalom, mi köztünk nagy baj van.

Péntek este

I.

Péntek este azt írja a babám, hogy ne járjak, ne bolonduljak utána / kontyot kötött a fejére, másnak lett a párja.

II.

Majd jössz te még én utánam, babám, de már akkor kellesz ám a fenének, / borom mellett nem jut majd az eszembe a neved.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.