A vékony, kétnyelvű szótár gyors megjelentetésére nyilvánvalóan a szovjet katonákkal való kommunikáció megkönnyítésére volt égetően szükség. Ezzel magyarázható, hogy alig űzték ki a szovjetek a németeket Kapuvárról 1945 márciusának végén, májusban máris megjelent a szótár első kiadása. Ebből is értelemszerűen következik, hogy a kiadvány gyakorlati, nem pedig tudományos célokat szolgált, nevezetesen a szovjet hivatalos szervek és a magyar lakosság közötti érintkezés elősegítését.

Több helytörténeti munkában némileg érthetetlen módon azt lehet olvasni, hogy a Drobnits-féle mű volt az első orosz–magyar szótár hazánkban. Ha azonban végiggyalogolunk a Magyarországon megjelentetett orosz–magyar szótárirodalom korpuszán, nyilvánvalóvá válik, hogy ez a megállapítás nem egészen felel meg a valóságnak.

Mitrák Sándor Ungváron már 1881-ben megjelentetett saját kiadásában egy orosz–magyar szótárt, melynek párdarabja, a magyar–orosz szótár 1922-ben jelent meg (igaz, Ungvár akkor már nem tartozott Magyarországhoz). Mindkét kiadvány jóval meghaladta a kapuvári szótár terjedelmét, előbbi 854, utóbbi 1020 oldalt tett ki. Innentől kezdve a második világháborúig tudomásom szerint nem jelent meg több orosz szótár Magyarországon.

Jóllehet kis példányszáma miatt a Mitrák-féle szótár lényegében ismeretlen maradt, és az 1945-ös szótárkiadási konjunktúráig alig jelent meg a színen új törekvés, mégsem lehetne azt állítani, hogy Drobnits Károly kapuvári szótára ebben az időszakban első fecske lett volna. A háború alatt ugyanis több kisebb szótár is napvilágot látott: 1940-ben Csánk Béla adott ki egy könyvet Beregszászon (amely az első bécsi döntés értelmében ekkor már újra Magyarország volt), ennek második kiadása is megjelent 1941-ben; Budapesten szintén 1941-től egy több kiadást megért zsebszótár jelent meg, valószínűleg szintén a háború alatt publikálták Chanát Sándor év nélkül kiadott ezerszavas szótárát, 1944-ben pedig Szegeden látott napvilágot egy újabb füzet, míg Honti Rezső ugyanekkor Budapesten jelentett meg egy 280 oldalas orosz kisszótárt.

Az orosz–magyar szótárirodalom fellendülése persze igazából 1945-ben, politikai hatásra, a szovjetek bevonulása nyomán lendült fel igazán. Ebben sem számít unikumnak Drobnits Kapuváron kiadott szótára, inkább egy általános tendenciába illeszkedik bele. Magyarországon ekkor ugyanis számos városban jelentettek meg vékonyka orosz szótárakat a kapcsolattartás elősegítése érdekében, amelyek zöme kétnyelvű volt, de voltak közöttük többnyelvű szótárak is. 1945-ben adtak ki ilyeneket Budapesten (Balog Barna szerkesztésében), Vácon, Dombóvárott, Makón, Balassagyarmaton, Szombathelyen, Kalocsán, Pápán, Pécsen, Gyulán, Rákospalotán. A Kisalföldön sem számított egyedülállónak a Drobnits-szótár, mert 1945-ben Csornán és Győrben is kiadtak hasonló, rövid terjedelmű szótárakat. Ezek többsége alig haladta meg az 50-60 oldalnyi terjedelmet, de voltak olyan kötetek, melyek bővebb szókészletet tartalmaztak, Dér Pál pedig ötnyelvű (magyar, orosz, francia, német, angol) szótárt adott ki. Ezek többsége értelemszerűen a Magyar Kommunista Párt anyagi támogatásával jelent meg, mint például a Martincsevics-nyomdában készült, mindössze 22 oldalból álló csornai füzet, de Győrben a Nemzeti Parasztpárt is finanszírozott ilyen típusú kiadványt.

Az elmondottakból világosan látható, hogy Drobnits Károly szótára nem volt úttörő a hazai orosz–magyar szótárirodalom történetében, noha az elképzelhető, hogy az 1945-ben kiadott munkák közül időrendben az első között volt, hiszen már május hónapban megjelent. Másfelől egyedülállónak sem mondható egy ilyen típusú kiadvány megjelentetése Kapuváron, mivel – amint a fentiekből látható – az ország sok településén jelentettek meg hasonló szótárakat, sőt, a környéken, Győrben és Csornán is születettek ilyen füzetek. Mindezek alapján tehát kijelenthető, hogy az állítás, miszerint a Drobnits-féle munka az első orosz–magyar szótár, pusztán legenda.

Tekintve ugyanakkor, hogy az éles cezúrát jelentő, ténylegesen tudományos igénnyel készült Hadrovics–Gáldi-féle orosz nagyszótár csak hat évvel később, 1951-ben jelent meg, a Drobnits-munkában a gyorsan, randomszerűen összeállított zsebszótárakhoz hasonlóan kiválóan tanulmányozható a lexikográfiai elvek elméleti lefektetése előtti állapot, úgy a szókészlet, a belső szerkesztés, a nyelvtan, mint a fonetikus átírás és a szóhangsúly szintjén.

 

 

 

            Miután cáfolni igyekeztem a szótár úttörő voltának mítoszát, felvetődik a kérdés, milyen feltételek segítették elő ilyen kiadvány megszületését éppen Kapuváron. Az első nyilvánvalóan a politikai feltétel és a kommunikációs szükség, amely azonban aligha hozott volna ilyen gyors eredményt, ha nincs helyben oroszul beszélő magyar anyanyelvű ember. Volt, méghozzá Drobnits Károly.

            Na, de hogyan kerül egy orosz nyelvet ismerő fickó Kapuvárra, amely település azt megelőzően – már csak földrajzi elhelyezkedéséből következően – sem rendelkezett komolyan vehető gazdasági, kulturális vagy egyéb orosz kapcsolattal?

            A kapcsolat katonai, mely az első világháború idejére megy vissza. A soproni születésű Drobnits Károly az első világháború idején katonaként az orosz fronton harcolt, innen datálódik ismertsége az orosz nyelvvel. A háború során orosz hadifogságba került, és mintegy egy évtizeden keresztül Oroszországban/a Szovjetunióban maradt. Ezalatt nemcsak a nyelvet sajátította el, de későbbi felesége, Vera Proszkonyakova is orosz, közelebbről nézve irkutszki származású volt. Csak 1927-ben tértek vissza Magyarországra, Sopronba. Drobnits a második világháború alatt főhadnagyként szolgált, 1945. március 29-én szerelt le, amikor a szovjet csapatok elérték Kapuvárt. Ezt követően itt is telepedett le, Kapuváron szolgált összekötő tisztként, ezenkívül feleségével együtt orosz tolmácsként helyben kamatoztatta nyelvtudását. 1946 végéig volt szerződtetett tolmácsa a kapuvári 332. honvéd bevonulási központnak. Az ő szerkesztésében jelent meg a Kapuvári Híradó több éven keresztül. Már május elsején, az alakuló ülésen a létrehozott Magyar-Szovjet Művelődési Társaság elnökévé választották meg. 1945 szeptemberétől három hónapos közigazgatási tanfolyamot szervezett, és emellett a lakosságnak ingyenes orosz nyelvtanfolyamot tartott. Ennek keretében adta ki szótárát Kapuváron két ízben. Tevékenysége elismeréseképpen Kapuvár képviselő-testülete 1945. augusztus 11-én – a háború vége után elsőként – neki adományozta a Kapuvár nagyközség díszpolgára címet. 1945 decemberében a kapuvári sportegyesület díszelnöké választották. Nem sokkal később, 1946. március 1-én a Hanság Földműves Szövetkezet ügyvezetője lett. Ezt az állását azonban 1947. február elsejétől felmondta, hogy Kapuvárról visszaköltözhessen szülővárosába, Sopronba. Távozása alkalmából 1947. március 14-én a kapuvári bíró „községi bizonyítványt” adott ki itteni közérdekű tevékenységéről. Drobnits ezt követően Sopronban folytatta a tolmácsi munkát, az 1956-os forradalom idején is ebben a minőségében tevékenykedett.

            A Drobnits-féle orosz szótár mindkét kiadását kapuvári nyomdában, Polgár Jenő hivatalba… Porgál… úrhoz… a Polgár úri Jenőnél, nyomdájában állították elő, oda mentek segítségre. A nyomda – tekintve, hogy a diktatúrák nem igazán szokták tolerálni a független kezdeményezéseket – pár éven belül megszűnt. A felelős kiadó mindkét esetben Hajszán György volt, ő adta ki 1946-ban a katolikus iskola értesítőjét is. A vezetéknév egyébiránt Kapuváron, illetve labdarúgó körökben – sőt immár a politikában – aligha ismeretlen.

 

 

           

            A Drobnits szerkesztésében 1945 májusában megjelent orosz szótár első kiadásának teljes címe a következő volt: Orosz zsebkönyv néhány mindennapi hasznos szóval, kifejezésformával. A címlapon feltüntették azt is, hogy Összeállította: Drobnits Károly. Szerepelt még a címlapon illetve a belső borítón a kiadás helye, ideje, a nyomda és a kiadó neve. Ez a szótár mindössze 32 oldalt tett ki, melyből 29 lap volt számozott. Az OSZK olyan példányt őriz belőle, amelynek belső borítóján a szerző aláírása látható. Ahogyan a címből, úgy a munka méretéből is kitűnik, hogy mindenekelőtt gyakorlati célokat szolgált. 14 cm magas kiadványról van szó, amely méret megfelel a ma is használatban lévő zsebszótárak, útiszótárak nagyságának, annyi különbséggel természetesen, hogy ez a füzet lényegesen vékonyabb volt. A címlap háttérszíne világoskék volt, szövege fekete, alul és felül két piros csíkkal keretezve. A füzet nem tartalmazott semmiféle útmutatót vagy előszót, csupán a szótári rész első lapján, az oldal tetején volt feltüntetve: „A hangsúly a hosszú illetve [az] aláhúzott magánhangzón van”. A szövegben ennek megfelelően a hangsúlyosnak vélt hangnak megfelelő betűt aláhúzással jelölte Drobnits.

            Alig telt el három hónap, Drobnits Károly új kiadást tartott szükségesnek megjelentetni 1945 augusztusában. Ez a bővített változat több ponton eltért az első kiadástól. Először is a címet módosította: Orosz zsebtolmács. Sok hasznos szóval, nélkülözhetetlen kifejezésformával. Noha a „néhány” szóból a második kiadásban „sok” lett, ez sem tartalmazott jóval több lexikai és frazeológiai elemet. Amint az alábbiakban, a két kötet felépítésének összehasonlításánál igyekszem rámutatni, valószínűleg a kiegészítés szándékával jelent meg a második kiadás, hogy a napi igényekhez igazítsa a kötet tartalmát, és olyan szavakkal és kifejezésekkel bővítse a készletet, amelyek a korábbi változatból kimaradtak, de a gyakorlatban fontosnak bizonyultak. A második kiadás 64 lapból, 63 számozott oldalból áll, melyből az utolsó oldal a tartalomjegyzék. Így tehát a terjedelem a duplájára nőtt, ugyanakkor az 55. oldaltól kezdve az oldalak üresen állnak, melyek a használó saját jegyzetei számára vannak fenntartva. Ez a megoldás az első kiadásból még hiányzott, és ezzel egy ma is használatos újítást vezetett be az új verzióban. Amíg az első kötet nagyjából 1000 szó orosz megfelelőjét tartalmazta, addig az új kiadás körülbelül 2000 szavas.

            Abban is különbözik a két kiadvány, hogy utóbbihoz a szókészlet összeállítója rövid előszót is mellékelt: „Májusban megjelent zsebkönyvem bővített kiadását adom a kedves olvasó kezébe azzal a jószándékkal, hogy megkönnyítsem mindennapi érintkezését új, hatalmas szövetségesünk fiaival, az oroszokkal. A nagyon leegyszerűsített átírásban a hangsúly a pontozott, illetve ékezetes magánhangzón van, melyet azonban ne ejtsünk ki hosszan, mert az orosznak hosszú magánhangzója nincs. Kapuvár, 1945 augusztus havában. Drobnits Károly”. E használati útmutatásnak megfelelően a szerkesztő az első kiadáshoz képest módosította a hangsúly-jelölést, elhagyta az aláhúzásokat és azt az említett jelekkel cserélte fel.

            Ennek a kiadásnak a mérete megegyezik az előzővel, de a borító színeit megváltoztatta oly módon, hogy a címet és az összeállító nevét világoskék háttérben pirossal festette, míg a címlapon a szöveg többi része (a kiadás száma, a nyomda, a kiadás helye és a felelős kiadó neve) sötétkék színt kapott. A nyomdai előállítás nem minden esetben sikerült megfelelően, ugyanis a lapszámozás – mely minden oldal tetején szerepel – gyakran, főleg a füzet elején lecsúszott.

            A gyakorlati célt az eddigieken túl az is mutatja, hogy az orosz szavakat a cirill betűs írásmód helyett fonetikus átírásban közli, egyes szavak esetében az a helyett a zártabb o kiejtést preferálja. Így például: ogyin, do szvidánye, szpaszibo, govoritye po rúszki stb.

 

 

 

            Mindkét változat azt az alapelvet követi, hogy minden oldalon két hasábban közli először a magyar változatot, majd annak orosz megfelelőjét, azaz e sorrendből következően láthatólag magyar olvasónak készült. A hagyományos szótárakkal szemben a szavak nem ábécé sorrendben sorjáznak, hanem tematikusan vannak csoportosítva, hasonlóan az 50-es évektől megjelenő, népszerű Tanuljunk nyelveket! sorozatcímet viselő társalgási zsebkönyvekhez, vagy a mostanában divatozó Kapd elő-típusú, A6-os formátumban kiadott útiszótárakhoz. A Tanuljunk nyelveket! sorozat egyébiránt is gyakorlatban csodálatosan hasznavehetetlen mondatokat tartalmazott, olyanokat, mint például Önök mit termelnek a termelőszövetkezetben? vagy Mit szolgáltatnak be az államnak? vagy – egyik kedvencem a cseh társalgásból – a Pracuji na své disertaci („A disszertációmon dolgozom”). Mindezeket ugyan fantasztikusan jól el lehet mondani, és villoghatunk vele, de ha netán a beszélgetőpartner vissza- vagy belekérdez, a gyorstalpalót végzett beszélő aligha tudna értelmesen válaszolni (arról nem is beszélve, hogy a pracuji ige ma pracuju alakban használatos).

            Amíg a májusi első kiadás 28 (számozott) fejezetcím alá gyűri be a legfontosabbnak vélt lexikai állományt, addig az augusztusi második kiadás 30 (számozatlan) tételt tartalmaz. Az első kiadás felépítése a következő: 1. Köszöntések, megszólítások. 2. Személyi kérdések. 3. Család. 4. Elszállásolás. 5. Útban. 6. Idő. 7. Számok. 8. Óra. 9. Súly és mérték. 10. Orvos. 11. Üzlet. 12. Dohányzás. 13. Fodrászterem. 14. Az ember. 15. Ruházat. 16. Ház. 17. Kert. 18. Színek. 19. Szoba, lakás. 20. Udvar, állatok. 21. Jelzők. 22. Színház, irodalom. 22. (másodszor!) Hivatalban. 23. Uszoda. 24. Iskola. [25.] Kis nyelvtan. 26. Névelők. 27. Különfélék. A második kiadás pedig így rendszerez (számozások az eredetiben nincsenek): 1. Köszöntések. 2. Személyi kérdések. 3. Család. 4. Elszállásolás. 5. Ház. 6. Lakás, szoba. 7. Konyha. 8. Udvar, állatok. 9. Kert, gyümölcs, virág. 10. Színek. 11. Jelzők, kifejezések. 12. Idő, hónapok, napok. 13. Számok. 14. Óra. 15. Súly és mérték. 16. Az ember. 17. Ruházat. 18. Orvos. 19. Fodrászterem. 20. Dohányzás. 21. Üzlet. 22. Hivatalban. 23. Posta, rádió, telefón (sic!). 24. Útban, utazás. 25. Iskola. 26. Uszoda. 27. Színház, irodalom. 28. Kis nyelvtan. 29. Névelők. 30. Jegyzetek.

            Az első kiadáshoz képest a második jelentősen nem változtatott a szerkezeten, pusztán a kommunikációval kapcsolatos rész (23.) és a jegyzetek (30.) került bele új fejezetként, illetve egyes egységeket tolt át máshová. Másfelől pedig egyes tételek címét Drobnits kiegészítette, és ezáltal pontosította, hiszen például az Idő és az Óra című fejezetek könnyen összekeverhetők egymással a cím alapján. Nem változott a nyelvtani rész sem, amely meglehetősen gyorstalpalónak tűnik, minthogy pusztán a 6 eset (kérdőszók és ragozási paradigma) 3 nemben, valamint egyes és többes számban szerepelnek benne, ezenkívül a személyes névmások (szintén mind a 6 esetben nemenként tárgyalva), illetve a jelen, a múlt és a jövő idejű igealakok.

A különbségek elsősorban a szóállomány bővítésével kapcsolatban érhetők tetten. Így a 2. kiadás a Köszöntések, megszólítások c. részt a házassággal, a születéssel, a halállal és az udvarlással kapcsolatos szavakkal tágította, az Idő című fejezetben új elemként pedig az ünnepnapok elnevezései szerepeltek. A gyakorlati célokat jelzi, hogy például a Számok c. részben a Mutassa az ujján! mondat is helyet kapott. Az esetek döntő többségében azonban a lexikai részt szélesítette a szerkesztő, jóval kevesebb a frazéma vagy az önálló mondat. A Színek c. rész az első kiadásban eléggé hevenyészett jellegű, ezt a második kiadás azzal módosítja, hogy valamennyi alapszín orosz megfelelőjét közli. Feltűnő ugyanakkor, hogy mindkét kiadásban önálló tételként szerepelnek az uszodával kapcsolatos kifejezések.

            Azért is fontos összevetni a két füzet szótári állományát, mert a második kiadásba az addigi – és minthogy Drobnits akkor kapuvári lakos volt, az addigi kapuvári – tapasztalatokat építették bele, és a változtatásokból, bővítésekből kiderül, miféle új igények, szükségletek merültek fel időközben. Nyilvánvaló, hogy sokféle következtetést lehet levonni az Elszállásolás című fejezet szavaiból, változásaiból, illetve abból, hogy sok szó foglalkozik a fuvarozással. Amíg az első kiadásban még csak a parancsnokság szó szerepelt itt, addig a második rész azt így pontosítja: Hol van a városparancsnokság?

            Azt, hogy az orosz–magyar szótárak az 1951-es vízválasztóig kevésbé szigorú nyelvtudományos alapokkal rendelkeztek és inkább a gyakorlati célokat szem előtt tartva hevenyészett módon készültek, mutatja a Névelő c. rész. Ez a fejezet ugyanis címével ellentétben nem névelőket, hanem elöljárószókat, kötőszókat, módosítószókat foglal magában, majd egy-egy példa erejéig helyezi őket mondatba vagy szószerkezetbe. Hasonlóképpen egyes szavak fordításánál is a kísérleti jelleg uralkodik. Drobnits Károly az univermag szót például univerzális magazinnak fordítja (vagy inkább oldja fel a rövidítést), noha ez a megoldás aligha szerencsés, tekintve, hogy a magyar fül a magazin szó hallatán inkább asszociál újságra, mintsem boltra, áruházra. Magam is sikeresen beszoptam egyszer ezt annodecibel, amikor a rábapatonai Mediawave-en két román csávó magazint keresett, és amikor átpasszoltam nekik az aktuális HVG-met, nem értették, miért ezzel akarom éhségüket csillapítani. Mindazonáltal pedig 1945-ben Kapuváron aligha volt univermag, ez tehát itt, helyben kevésbé tartozott a címben jelölt „nélkülözhetetlen” szavak közé, akárcsak a könyvkereskedés, viszont a szeszkereskedés orosz fordítása (Drobnits szerint: „vinnaja torgóvlja”) annál inkább hasznosnak mutatkozhatott. A szótár persze nem csupán kapuváriak számára készült, ezt mutatja, hogy olyan szavak is bekerültek a lexikai állományba, melyek itt kevésbé alkalmazhatók: gőzhajó, komp. Ezt igazolja, hogy Varga Sándor akkori községi bíró jelentése szerint a szótárt haszonnal forgatták Győrben és Sopronban is.

 

 

 

            A szótárfüzet második kiadásába Drobnits Károly belecsempészett néhány olyan szót is, melyek a kiadás helyét, Kapuvárt jelölik, ezzel festi a munka helyi színeit. Ezek a Kapuvárra utaló kifejezések az első kiadásból még hiányoztak. A Posta, rádió, telefón című részben szerepel az itt Kapuvár – zgyesz Kapuvár, az Útban című fejezetben a Sopronba – V Sopron, a Fertő tónál – na ózero Fertő, az Uszoda című egységben pedig a Kis Rába – málenykaja Rába kifejezések. Ezeken kívül persze számos olyan szó szerepel benne, melyekbe a szerkesztő egyértelműen a helyi tapasztalatokat építette bele. Így az elvették a lovamat, szekeremet vagy például a hála önnek, lovat kaptam kifejezések a korabeli helyi viszonyokra is fényt vetnek. Annál is inkább gyanítható, hogy ez utóbbiak a kapuvári tapasztalatok nyomán kerültek bele a szótárba, mert az 1947. március 14-én kelt, már idézett „községi bizonyítvány” így dicséri – ma már azonban ironikusan átértelmeződve – Drobnits helyi tevékenységét: „Úgy az Ő, mint felesége érdeme az a megértő és szívélyes viszony, amely itt a magyarság és az oroszok között kifejlődött, s aminek igen sok ló és szekér kiosztásával, tehenek meghagyásával, ingyenes fuvarokkal és szántásokkal különösen a volt uradalmi cselédség és községi szegénység látta hasznát, ami a zsákmánygyűjtők méltányosságában, különféle juttatásokban és Kapuvár országosan elismert és irigyelt nyugalmában nyert kifejezést”.

 

 

 

            Drobnits Károly mindkét kiadást egy-egy didaktikus jellegű, a szótár hasznosságára rámutató orosz és magyar nyelvű fűzfapoézissel zárja le a szótári rész végén. Az első kiadásban a következővel: „Tanuljon szorgalmasan / és beszéljen bátran / gondoljon néha rám / és ne felejtsen el! (Ucsityesz prilézsno / i govori[t]ye szméjlo / vszpomnyitje inogdá / i nye zábugyte menjá!)”. A második kiadás végére pedig egy másik versikét biggyesztett. „Minél gyakrabban / veszel a kezedbe / annál hasznosabb / leszek részedre („Csjem csáscse vozjmos / v ruki menyá / tyem poleznyeje budu / já dljá tyebjá” – fejezi be a kötetet ezzel a vaskos tanulsággal.

 

 

 

 

[Drobnits Károly: Orosz zsebkönyv néhány mindennapi hasznos szóval, kifejezésformával. Kapuvár, 1945. Polgár nyomda, 32. o. – Drobnits Károly: Orosz zsebtolmács. Sok hasznos szóval, nélkülözhetetlen kifejezésformával. Második, bővített kiadás. Kapuvár, 1945. Polgár nyomda, 64. o.]