A Kapuvári Gazdasági Vasútról 1975-ben jelent meg egy vékony füzetecske Lovas Gyulától A hansági gazdasági vasút története címmel egy kirándulás alkalmából, azóta a napilapokban és folyóiratokban megjelent számos cikk, ismertető és interjú mellett a legrészletesebb áttekintést eddig szintén Lovas Gyula adta, aki 1995-ben jelentette meg Az első hazai gazdasági vasút a Hanságban című terjedelmes tanulmányát a Vasúthistória Évkönyvben. Az önálló kötetek sora most újabb művel bővült a kapuvári Nagy János tollából, aki szerzői kiadásban jelentette meg A Kapuvári Gazdasági Vasút – A „Hanyi Vasút” c. könyvét.
 
 
 
 
 
Nem is annyira szöveges munka ez, inkább fotóalbum, ugyanis a frissen megjelent kötet túlnyomó részét fényképes anyagok töltik meg. Nyilván a képeskönyv igényelte helynek tudható be a kiadvány nagy, A4-es mérete, a kemény fedél és a jó minőségű papír. A szerző szakmabeli, maga is a kisvasúton dolgozott, 1971-ig, amíg a nagyvasútra nem vezényelték, a kapuvári kisvasút szolgálatában tevékenykedett forgalomirányítóként. Ez a személyesség egyúttal garancia a kötetben szereplő megállapítások szakmai hitelességére is.
Nagy János a kötethez írt Előszóban a munka megszületését is személyességgel magyarázza, egyfelől a kisvasút iránti nosztalgiával, másfelől pedig az elhalványuló emlékekkel indokolja: „Gyerekkori barátommal társalogva jött szóba az egykori kisvasút. Elmélyedve emlékeinkben lassan véleménykülönbség alakult ki közöttünk abban, hogy merre is ment a kisvasút Kapuváron. Fő[]ként abban volt nehéz közös nevezőre jutnunk, hogy a gartai templom és a Belsőmajor között merre is vezetett a nyomvonala, ami nem is meglepő, hisz az elmúlt évtizedekben a pálya nyomvonalát a szomszédos ingatlanok bekebelezték, vagy éppen új ingatlanok (lakóházak) épültek azon” – írja (5. o.). A szerző tollát tehát a felejtés ellenszereként a megörökítés vágya vezérelte, melynek keretében kilométerórával felszerelt kerékpárját maga előtt tolva újra bejárta a vasúti pályát, ezzel fizikai értelemben és szimbolikusan is feltérképezve az 1978 végén megszűnt kapuvári kisvasút nyomvonalát. Merthogy nemcsak a sínpárakból, de az elhalványuló emlékekből is gyakran csak nyomok maradtak.
A mű szerzője a Bevezetés című rövid fejezetben általános képet nyújt a magyarországi kisvasutak keletkezésének történetéről, tárgyalva létrejöttük és elsorvasztásuk körülményeit, külön kiemelve, hogy a kapuvári volt az első kisvasút az országban. A gazdasági vasút kialakulását a földrajzi viszonyok szoros összefüggésében vizsgálja, minthogy a Hanságban a talajviszonyok miatt „kiépített úthálózat még nem volt, a földutakon pedig csak a szárazabb évszakokban lehetett közlekedni” (7. o.). Ennek kontextusában érthető, miért tartotta szükségesnek két külön fejezetben tárgyalni a Hanság és Kapuvár történetét, melyek első látásra túl általánosnak tűnnek, és csak kevés konkrétummal kapcsolódnak a kijelölt témához. A „Hany” című részben (9–12. o.) először a Hanság földrajzáról, vízügyi jellegzetességéről és a mocsaras környezetnek a középkori határvédelemben játszott fontos szerepéről szól, néhány hibával tarkítva. Hany Istók mondáját elismételve ugyanis például az anyakönyvi bejegyzés időpontját először tévesen március 15-re teszi, később már helyesen 17.-ére, majd a keresztelést magyar fordításban idézi, miközben az a kereszteltek könyvében eredetileg latinul íródott, és állításával szemben ezt az anyakönyvet már nem a kapuvári plébánián, hanem Győrben, a püspöki levéltárban őrzik (9–10. o.). Nem egészen állja meg a helyét a Kapuvárról szóló fejezetben az sem, hogy 1030-ban tűnik fel először a település neve (13. o.), csak feltételezhető ugyanis, hogy a korabeli forrás adata erre a térségre vonatkozik. Ezek a tévedések persze nem Nagy Jánost terhelik, mert amint a kötet végén elhelyezett bibliográfiából sejthető, adatait helytörténeti munkákból kölcsönözte, azok téves megállapításait is átvéve. A Kapuvár című fejezet (13–17. o.) a település történetéről szólva helyesen hangsúlyozza a lakhatóságot akadályozó vízügyi körülményeket, illetve Berg Gusztáv szerepét, hiszen ő az első – még lóvontatású – helyi vasút létrehozója Kapuváron és közvetlen környékén. Visszatérve tehát a félig elejtett szálra, nevezetesen arra, miért van szükség a Hanság és Kapuvár történetének általános ismertetésére ebben a kötetben, ez azzal magyarázható, hogy egy tágabb viszonyrendszert ágyazzon meg, melybe a kisvasút témáját szervesen beleplántálhatja. Mind a Hanság, mind pedig a részint hozzátartozó Kapuvár történelmi-gazdasági következményekkel járó földrajzi viszonyai teremtették meg a kisvasút létrehozásának és működésének alapfeltételeit, egy olyan tájon, ahol a mocsaras környezet miatt úthálózat kevésbé volt kivitelezhető. Összegezve tehát ezt a kissé hosszúra nyúlt gondolatfutamot, az első látásra a témához kevés konkrétummal kapcsolódó Hanság és Kapuvár történetének kötetben való létjogosultságát az indokolhatja, hogy ezek magyarázzák meg a gazdasági vasút keletkezésének feltételeit, „alapját”, melyre a kisvasút témája „felépítményként” felhúzható, arról nem is beszélve, hogy a munkának olyan olvasója is akadhat, aki kevésbé járatos a helytörténetben.
A szöveges részek közül a legterjedelmesebb fejezetet a konkrétan a kisvasútra vonatkozó és a kötetcímmel megegyező című A Kapuvári Gazdasági Vasút – A „Hanyi Vasút” szakasz képviseli (18–34. o.). A szerző ebben viszonylag kevés teret szentel a kisvasút históriájának, ám – mint az előszóban olvasható – ő nem a KGV történetére helyezte a hangsúlyt, hanem annak mindennapi működésére (6. o.). Az üzemeltetés tárgyalása során először a majorsági gazdálkodás és a terményszállítás vasúttal való összefüggésére tér ki, különösen a cukorgyár és a hansági cukorrépa jelentőségét hangsúlyozza. Külön kiemeli Vígh János üzemfőnök és Böröndy László pályamester személyét, akik több évtizedig álltak a gazdasági vasút szolgálatában. Ezt követően az eddigi szakirodalomban nem vagy kevésbé tárgyalt témák felé fordul, részletesen foglalkozik a járműjavítással, a vonatok számozásának kérdésével, a pályakorszerűsítés körülményeivel (talpfák helyét betonaljak, a gőzösök helyét pedig dieselmozdonyok vették át), aztán a mozdonytípusokkal, a kocsiparkkal, a sorompók és váltók témájával, a telefonos kommunikációval, a menetengedéllyel, aztán rátér a közelről ismert forgalomirányítással (Nagy János a kisvasút forgalomirányítójaként működött), majd végül a szállítandó árukra fókuszál. A szerző különös nyomatékkal hangsúlyozza, hogy a Kapuvári Gazdasági Vasút páratlan jellegét az adta, hogy amíg az ország más kisvasútjai többnyire egyetlen áru szállítására specializálódtak, addig a mienk sokféle árut szállított.
A kötet eddig gyakorlatilag bevezetőként szolgált a legterjedelmesebb részhez, amely roppant gazdag képi állománnyal bír, rajzok mellett – ha hirtelenjében jól számolom – csaknem 250 (!) fényképet tartalmaz a kisvasút különböző korszakaiból. A fotókhoz rendelt szövegek gyakran egyenrangúak a képekkel, melyekben a szerző aprólékosan és szakmai szemmel magyarázza a fényképeken látható entitásokat.
Az eddigi ismeretekhez képest Nagy János könyvének talán legnagyobb horderejű újdonságát az általa készített rajzok képviselik, melyeken térképre vitte a kisvasút nyomvonalát és egyes állomások, elágazások, kitérők alaprajzait. Külön térképen rendkívüli precizitással ábrázolta a vasúti pálya nyomvonalát Kapuvár belterületén illetve a hansági és fertővidéki területeken. Mindezeken túl külön térképen jelölte a megállóhelyek neveit és az egyes állomások közötti távolságokat, eltérő színnel ábrázolva az erdészeti tulajdonban lévő pályaszakaszokat, illetve azokat a vonalakat, ahol gépek nem közlekedhettek. Ezek sok olyan információt nyújtanak, amelyek eddig kevésbé voltak köztudottak. Hallatlan aprólékosan rajzolta meg egyes elágazások és delták alaprajzát, és Kapuvár vonatkozásában különösen nagy jelentőségű a kisvasút gartai végállomásának részletes grafikája, amelyen minden kisvasúti vágányt berajzolt (a főszövegben is magyarázva speciális funkciójukat), a rakodókkal, a kiszolgáló épületekkel (sőt, azok helyiségeivel) együtt. Önmagában már ezek a gondosan kivitelezett és információgazdag rajzok is eredetivé és unikálissá tennék a kötetet.
A java azonban csak ezután jön a nagyon gazdag fényképes állománnyal, melyek összeállítása alighanem roppant időigényes munka lehetett. Ennek jelentőségét növeli, hogy eleddig soha sehol nem publikáltak még a kapuvári kisvasútról ilyen nagy mennyiségű, gazdag és sokrétű fényképet. Sokrétűt, mert a könyvben szereplő képeken nemcsak mozdonyokat, kocsikat vagy megállókat láthatunk, hanem például a járműjavító műhelyt vagy az 1949-es fotót a 70-es kitérőről Sztálin fényképével (60. o.), melyről Vígh János korábban beszélt blogomon. A fényképek zöme értelemszerűen fekete-fehér, színes képek inkább csak a gazdasági vasút utolsó szakaszából maradtak fenn.
Rendkívül informatívak a képaláírások. Nagy János nemcsak a fényképen láthatókat magyarázza bőséges szöveg kíséretében, hanem azonosítja az azokon szereplő személyeket vagy feloldja a fotón látható – és a laikusnak kevésbé megfejthető – rövidítéseket is (pl. GV. m. r. h = Gazdasági Vasút megálló- és rakodóhely). Olyan egyedülálló képeket is közöl, mint például a 70-es kitérőnél (a Cseresznye sor és a Honvéd utca kereszteződése közelében) váróteremként alkalmazott vasúti kocsi. Különösen sok életkép látható a kisvasútról hóban és árvízben, kiváltképpen az 1965-ös nagy árvíz pusztításáról, melyek jól reprezentálják az egykori hansági környezetet is. Találhatók a könyvben képernyőfelvételek az 1972-es A hanyi vonat és az 1978-as, a kisvasút utolsó útjáról szóló filmből is. Ezeket azonban egy-két esetben érdemesebb lett volna vagy kisebb méretben közölni vagy pedig digitálisan feljavítani, mert gyakran a képek pixelesek vagy elmosódottak. Az archív fotókat követően két beszkennelt újságcikk is olvasható, míg végül a kötetet a jelenkorban készült színes fényképek zárják, melyeken a kisvasút objektumainak mai maradványai láthatók.
Ennek az informatív kötetnek talán legfőbb erényét a gazdag fotómellékleten túl a szerző által a nyomvonalról és az állomásokról, elágazásokról készült rajzai jelentik, melyek a szakirodalomban eddig megjelent adatokat tovább bővítik, korrigálják és pontosítják, új adatokkal gazdagítva az eddigi képet.
 
 
 
Nagy János: A Kapuvári Gazdasági Vasút – A „Hanyi Vasút”. Magánkiadás. h. n. 2010. 192 oldal.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://kapuvar.blog.hu/api/trackback/id/tr982426052

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2010.11.17. 10:07:05

Érdekelne, hogy a hajtányról található-e fotó a kötetben.
A fenntartáshoz kapcsolódó járművek, szerszámok, eszközök általában nem témái a fotóknak, ezért a pályakocsikról, gépekről szinte lehetetlen fotókat keríteni.
Szintén érdekelne, hol lehet hozzájutni a kiadványhoz!

üdv

P.mester 2010.11.17. 16:38:30

@Matiz:

Üdv,

igen, vannak fotók a kötetben a hajtányról. A többit majd e-mailben.

Lájzerok 2016.07.12. 19:35:08

Bizon-bizon érdekelne, de hun lelem meg e könyvet...mellik magánkiadóná'

A kisvasut viziója emitt található: kornyezet-mernokok.hu/files/fajlok/A%20Hans%C3%A1g%20%C3%A9rt%C3%A9kei%20KLG.pdf
süti beállítások módosítása