Mutatóujjamat hetykén felemelhetem, mert gondoltam én ám, hogy forradalom lesz Kapuváron. Szögmérővel meg colstokkal kiszámítottam. A Fidesz 8 képviselői helyet, plusz a polgármesteri széket nyerte az önkormányzati választáson, az „egyebek” három helyet szereztek. 9 + 3. Bárhogy is számolom, csűröm-csavarom, ez, bizony kétharmadra jön ki háromnegyedre jön ki (lásd a kommentet - köszönet érte). Amennyiben a Kedves Vezető – kinek remekbeszabott ánuszát innen is bő nyállal csókolom – erkölcsi útmutatásait következetesen betartom, akkor tulajdonképpen ez is kétharmados forradalom ez is legalább kétharmados forradalom. Kéretik majd a történelem lapjaira feljegyezni, fogják is, elvégre a történelemkönyvet a győztesek írják – át. Hja, hogy forradalomban megdönteni szoktak, nem leváltani? Hja, hogy Kapuváron nem leváltottak, hanem folytatásra adtak mandátumot? Ilyen apróságokkal a forradalom hevületében nem kell foglalkozni. Kellőképpen kell majd megünnepelni a diadalt, a NENYI ehhez szép iránytűt ad, nem kell szerénykedni, ahogyan eddig tették. Kóczán Zolee majd állít a Pártnak szobrot, eddig is jeleskedett benne. Javaslom, legyen e revolúció neve kis októberi forradalom, bár lehet ebből még nagy novemberi is, csak be kell várni II. Viktor pápa naptárreformját. Naptárreformban eddig sem volt hiány, elég az hozzá, hogy az MSZMP-tagból hirtelen antikommunistává átlényegült Hoffmann Rózsa elindította az I. Nemzeti Tanévnyitót (Érted? El-ső!). Ebből persze a logika szabályai szerint következik, hogy Hámori György iskolaigazgatóként eddig csak „nemzetietlen” tanévnyitót tarthatott. A francia forradalmi naptár mintájára a hónapokat is át lehetne keresztelni: Thermidor hava, Fructidor hava, Vendémiaire hava, Brumaire hava… Vagy hogy ne legyünk ilyen idegenszívűek, április lehetne a Forradalom hava, június a Nemzeti Recska hava, július a Forintbedöntők hava, augusztus Schmitt Nyali hava.

            Szóval tehát a spirituális nemzetvezető ragyogó szavai szerint a kétharmados győzelem egyenlő a forradalommal (persze az a kétharmad csak a kommunikációban kétharmad, valójában 53 %). Hát jól van, legyen így. De akkor legyünk következetesek. Ezek szerint az 1994-es országgyűlési választáson is forradalom zajlott le, mert az akkori kormánypártok 279 képviselői helyet szereztek a parlamentben. Emlékeztetőül: a Fidesz most „csak” 263 helyet. Ja, hogy akkor nem egyetlen párt szerzett ennyit, hanem az MSZP és az SZDSZ közösen? Ugyan már. Most is állítólag két párt, a Fidesz meg fantomalakulata, a KDNP. De forradalom volt 1994-ben Kapuváron is, mert a választók 66 %-a akart kormányváltást. Akárhogy is bűvészkedem a számokkal, ez megint csak kétharmados forradalomra jön ki. Aztán forradalom volt az 1945-ös első szabad parlamenti választáson is, amikor a Független Kisgazdapárt 57 %-os támogatottsággal nyert országos szinten (a kapuvári járásban pedig 63 %-kal), míg a Fidesz most 53 %-kal. Kapuváron 1920-ban is kétharmados forradalom volt, mert akkor a KNEP a szavazatok 77 %-át szerezte meg. 1926-ban pedig nemhogy kétharmados, de száz százalékos forradalom történt Kapuváron, ugyanis a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt akkor a szavazatok 100 %-át gyűjtötte be (igaz, akkor egy jelölt közül lehetett „választani”).

            Ugye-ugye? Mennyi forradalom történt Kapuváron, amelyek csak úgy, sitty-sutty, elrobogtak mellettünk, anélkül, hogy észrevettük volna.

 

            Amíg 2006-ban a választásra jogosultak 53, 52 %-a járult az urnákhoz Kapuváron, most a szavazópolgárok kevesebb, mint fele: 42, 73 %. 2010-ben a polgármester-választást több mint négyötödös forradalommal Hámori György nyerte meg (85, 66 %), míg ellenfele, Csákány Annamária a Jobbik színeiben 14, 34 %-ot kapott.  Az új választási törvény az egyéni és a listás mandátumok aranyát az eddigi 60-40 arányról 70-30-ra módosította, így aztán a győztest még inkább felülreprezentálta, gondolom, nemzeti érdekből és egyáltalán nem pártérdekből. Az összes körzetben a Fidesz/KDNP lett a győztes, a többi listát állító szervezet egy-egy képviselőt küldhet a városi közgyűlésbe:

 

 

Összességében tehát: Fidesz/KDNP 8 (+ polgármester), Jobbik 1, KE 1, MSZP 1.

 

 

A Fidesz 2006-ban 9 mandátumot szerzett (plusz a polgármesteri címet), míg most 8-at (polgármesterrel együtt kilencet), ugyanakkor ez magasabb arányt jelent, mert a képviselő-testület létszáma 17 + 1 főről 11 + 1 főre csökkent. Amíg a 2006-2010-es ciklusban nagyjából a helyek felét bírták, most a kétharmadát. Persze pontosan elég nehéz megmondani az arányokat, mert például Puhl Imre 2006-ban még függetlenként, a Fidesz jelöltjével szemben indult, most viszont, hogy nyugdíjba vonult, fiatal demokrata lett. A Fidesz egyéni jelöltjei közül Cserpes Sándor győzött a legnagyobb arányban, 81, 06 százalékkal, Öntésen és a Házhely egy részén tehát forradalom volt, méghozzá négyötödös forradalom. A győztesek közül arányaiban a legkevesebb szavazatot számomra kissé meglepő módon Dukai Miklós kapta a 7. számú egyéni választókerületben (46, 74 %, kevesebb szavazatot is kapott, mint 2006-ban: 215–231), míg itt legfőbb riválisa, a független Nagy János 34, 13 %-ot ért el. Egyes jelöltek, mint Hoffer Imre, Németh-Csóka Gábor és Puhl Imre 1998-ban még az FKgP–KDNP–MIÉP színeiben indultak, Cserpes Sándor pedig 2002-ben még MDF színekben.

 

 

            A többi szervezet közül összességében a Jobbik szerezte meg a második helyet, akárcsak a 2010-es parlamenti választáson. Polgármester-jelöltjük nekem meglepő módon jól szerepelt (csaknem 15 %-ot szerzett), a testületben Csákány Annamária személyében a szélsőjobboldal is képviselteti magát. Persze nem először szerepel a szélsőjobboldal a közgyűlésben, hiszen mint a fentiekből látható, a MIÉP támogatásával kerültek már be most a Fidesz színeiben induló jelöltek. A szavazatok összesítéséből az látszik, hogy a második helyen a Jobbik szerepelt (405 voks), a harmadik az MSZP lett, amelynek jelöltjeire 303 szavazatot adtak, míg a negyedik helyet a Kapuvárért Egyesület szerezte meg 253 vokssal.

            Talán a legnagyobb visszaesést a Kapuvárért Egyesület könyvelhette el, amely 2006-ban még a második legnagyobb erő volt Kapuváron, most viszont visszacsúsztak a negyedik helyre, a rájuk adott szavazatok száma is megfeleződött (523–253).

Az MSZP megőrizte harmadik helyét, de a rájuk adott szavazatok száma csökkent: 2006-ban jelöltjeire 508, míg 2010-ben 303 szavazatot adtak. Nyilván ebben benne van az is, hogy a szocialista párt elvesztette eddigi erős emberét, Horváth Ferencet, aki nyugdíjba vonult és az aktív politizálással is felhagyott. Az MSZP a mostani 8 körzetből csak 3 körzetben tudta megelőzni a Jobbikot, amely viszont 5 körzetben végzett előrébb nála. Az MSZP a 3. körzetben, a lakótelepen teljesített legjobban, jelöltje, Gábor Tamás itt – „polgári” terminológiával élve – a panelprolik 15, 25 %-át szólította meg, míg a panelkurucok közül 11, 55 százaléknyian szavaztak a Jobbikra (a panelmagyaroknak itt 61, 87 %-a szavazott a Fideszre). Ragyogó eredményt ért el viszont az MSZP az 5. és a 7. körzetben: előbbiben 3, 49 %-ot, utóbbiban 3, 26 %-ot kapott.

Viszonylag egyenletesen teljesített az MDF két jelöltje, hozzávetőlegesen olyan arányban szavaztak rájuk, mint 2006-ban. Degovics István szavazatainak számát valamelyest növelni is tudta (2006-ban: 21 voks, 2010-ben 28 voks), míg Vass András pontosan ugyannyi szavazatot kapott, mint négy éve. Igaz akkor ezzel a szavazatok 5, 06 %-át szerezte meg, most viszont 4, 76 %-át.