Úszhat holmi tejszínszerű köd Csermajor ege fölött, amelynek mikroklímája sorra termeli ki magából a politikusokat. A cseri felhő, avagyis csakra jó eséllyel pályázhat valami politikusképzői díjra, mert Csermajor kétszáz fős, vagy talán már annál kisebb ideiglenes népességéből meglepően sokan választottak maguknak politikai pályát. A legmagasabbra emelkedett, de legmélyebbre is visszahullott egykori csermajori diák Hagyó Miklós volt, akiről fű alatt még a fővárosi városházán is azt nyilatkozták, hogy úgy viselkedett, „mintha egy vaddisznót engedtek volna szabadon egy étteremben”. Amikor  az egyébként tejes családi múlttal rendelkező Hagyó vadkan felől érdeklődtem hajdani iskolatársaitól (Hagyó 1985-ben végzett Csermajorban), hogy nna, akkor milyen ember volt ő diákévei alatt, rendszerint fejrázással és kézlegyintéssel hessegették el maguktól a kérdést, maximum azt a velős választ tudtam kipréselni belőlük, hogy „Hagyó már akkor is egy f@sz volt”.

            Aztán a csermajori mikroklíma kifejtette hatását Hoffer Ernőre is, aki az 1990–1994-es önkormányzati ciklusban a Fidesz színeiben jutott be a kapuvári közgyűlésbe. Papp László nemcsak egy iskolában tanított vele, de a két tanár az önkormányzati üléseken is többnyire egymás mellett foglalt helyet. Utóbbi akkor még az SZDSZ-t képviselte, de azóta megvilágosodott, és rájött, hogy ő mán pedig fideszes. Ő készíti a kapuvári Fidesz szervezet honlapját is, amely elrendezésében és dizájnjában véletlen egybeesésként feltűnően hasonlít a csermajori iskola honlapjára. Végső soron Koósz Tamás is csermajori tanárkodása idején kerülhetett kapcsolatba a politikával, ő 1998-ban a Fidesz jelöltjeként indult az egyéni képviselőségért Csornán, de vetélytársával szemben alulmaradt. Mondom én, lehet itt valami felhő. Idén tavasszal, már ha képes lett volna összegeráblázni az ajánlószelvényeket, szintén egy Csermajorban végzett, Borza Richárd indult volna az országgyűlési választáson a MIÉP logója alatt, azóta már megtért, és ha helyesen látom, most az eléggé riasztó nevű és még riasztóbb gondolatokat képviselő Nemzeti Forradalmi Párthoz nyergelt át. Szóval van itt, e csermajori ég alatt minden, mint a búcsúban, kikeresztelkedett liberálistól a szocialistán át a széljobberig.

            Mindezek a gondolatpukkancsok csak az idei önkormányzati választás kapcsán pörögtek rá tollam hegyére. Kezembe (na jó, képernyőmre) került ugyanis a Jobbik kapuvári szervezetének kiadványa, amely a Hír-KAPU fantázianevet viseli. A fejléc szerint a szeptemberi megjelenés a II. évfolyam 7. száma, ami meglep, mert eddig én még csak nem is hallottam erről a pártlapról, s lám, már a hetedik számnál tartanak. Aztán az impresszumban az olvasható, hogy „megjelenik Kapuvár és környékén 20000 példányban”. Ezt sem nagyon értem. A húszezer irdatlan magas szám, nincs is szükség ennyire, gyakorlatilag Kapuvár teljes lakosságának kétszerese. Aztán amikor ebben a kampányújságban a helyi Jobbik-jelölteket reklámozzák, nem világos előttem az sem, miért terjesztik a város környékén is, minthogy a vidékiek értelemszerűen nem szavazhatnak kapuvári képviselő-jelöltekre. Bibis. Arról már nem is beszélve, hogy 20 000 példányos – színes! – lap megjelentetéséhez nem gyengén kell mélyre nyúlni a zsebben. Az idei önkormányzati választáson Kapuváron három Csermajorban végzett aspiráns is ringbe száll a Jobbik színeiben, mindhárman 24 évesnek mondják magukat. Az 1-es választókörzetben Németh Sándor, a hármasban Licskai Zsolt, míg a nyóckerben Axnix József, aki a szöveg szerint „2004-ben érettségizett »Csermajorban«”. Homályban marad előttem, miért kellett a Csermajor szót idézőjelek közé tenni, mert hiszen ez a neve; de ezt én  nyilván nem érthetem, biztos valami újmagyar ortográfia volt a vezérlőelv.

            Ezek után lassan kezdem kakukktojásnak érezni magam, rám mint ex-cseri diákra nem volt annyira fertőző hatással az a bizonyos csakra, hogy politikai pályára adjam a fejem, nem-indulásomért a világ jogosan mormol imát érettem. Legföljebb a GYAHF, a Gyűlöld A Hűtőmágnest Frakció keretében vállalnám a megmérettetést, és programomban félig megígérném, hogy a hűtőmágnest mint az értelmetlen és ostoba dolgok szimbólumát, mint a fogyasztói társadalom abszurditásának emblémáját „kormányra kerülésünk esetén azonnal el fogjuk törölni”.