Az első részhez katt ide.

 

 

A Csorna és Kapuvár közötti összeköttetés elvágása
A Csornára érkező Wyss-féldandár feladata az ellenséges csapatmozgások megfigyelése volt, erre figyelmeztette június 11-én Haynau is a dandárparancsnokot, ti. ne pazarolja erejét [108.]. A császári-királyi sereg Kapuvárról és Mihályiból indított hírszerző egységeket az Egyeden keresztül Árpásra, illetve a Szilen és Szanyon át Marcaltőre vezető rábai átkelőhelyek felé [85.a.]. Mindkettőnél a híd le volt rombolva. Wyss 10-én Haynaunak arról tett jelentést, hogy a „Kapuvárról Szanyon át Marcaltőre vezető út jó. Ezt a felderítést Boxberg báró, a Császár-dzsidások kapitánya vezette. A Kapuvárról Egyeden át Árpásra vezető út szintén jó, azonban a híd itt is le van rombolva. Ez a helység az út miatt a legalkalmasabb a hídverésre” [100.].
Ugyanakkor Franz Wyss eléggé parázott, hogy a felállás nem a legmegfelelőbb. Azt írta Pozsonyba, hogy a „vidék, amely innen [ti. a Nagy-Rábától] Kapuvárig egy nagy nyitott síkság, állásomat e nagy kiterjedésben igen ingataggá teszi, s ezért minden értesülésemet arról, ami a Rábánál történik, a nagy távolság miatt csak lovasság által szerezhetem be, mi okból a csapatok mértéken felül megerőltetnek, s ez okból igen kívánatos volna, ha itteni tartózkodásom idejére lovasságból erősítést kaphatnék [72.]. A dandárparancsnok tehát arról panaszkodott, a terület nehezen védhető, másrészt a távolság a kommunikációt és a portyázást is megnehezíti. Másnap, június 9-én a 3. hadtest soproni parancsnokságához írt beszámolójában vészjósló lehetőséget is felvázolt: „Itt igen végzetes helyzetben vagyok, - a dandár Kapuvárról Csornáig 5 mérföldnyi távolságban van szétszórva; a Rába vízállása nem magas, s az ellenség átkelhet Marcaltőnél, és ha Bogyoszló felé vonul, középen kettévágja a dandárom” [85. a.]. Igen jól látta a helyzetet, amely aztán pár nap múlva önbeteljesítő jóslatnak is bizonyult. Ennek elkerülésére a Kapuváron állomásozó egységek egy részét Bogyoszlóra, a Szentmiklóson lévők egy részét pedig Kapuvárig igyekezett előretolni (kérdés, ez megvalósult-e): „hajnali 3 óra körül dandárom Kapuvárott található részét egyetlen egység kivételével Bogyoszló és Job[b]aháza felé küldöm, s visszatértemig otthagyom. Ha csupán ezen időre a Collery-dandár egy része Szentmiklósról Kapuvárra küldetnék, ez mindenesetre megnyugtatásomra szolgálna” [85. b.]. A Collery-dandár ugyanis nem az ő, hanem a 3. hadtest soproni parancsnokságának fennhatósága alá tartozott. A levél éjjel érkezett meg Sopronba, június 10-én délelőtt Schwarzenberg altábornagy, a 3. hadtest parancsnoka azzal válaszolt Wyssnek Csornára, hogy délután az összeköttetés céljából a Collery-dandárból portyázókat küld ki Kapuvárra, ezeket azonban 11-én reggel vissza fogja vonni Szentmiklósra [99.]. Schwarzenberg ennek értelmében közölte Eduard Collery-vel Szentmiklósra, hogy Wyss „dandárának Kapuvárott lévő csapatait jobb [déli] oldalának fedezésére Bogyoszlóra vonja előre”, és a Csornán lévő dandárparancsnok kérésének megfelelően utasította Collery-t, hogy „ma délután a Wyss-dandárral történő összeköttetésre egy 4 gyalogszázadból, 2 lövegből és 1 lovasszakaszból álló egységet Vitnyédre, majd onnan 2 gyalogszázadnak Vitnyéden történő hátrahagyása után Kapuvárra küldjön.” Ottani éjszakázás után visszatérnek majd Szentmiklósra [99. b]. Wyss dandárparancsnok érzékelve, hogy helyzete földrajzi okokból (síkság, a Hanság mocsarai, Rába folyótól való távolsága) és a kapuvár-csornai úton nagy hosszúságban szétszórt egységei miatt veszélyes, újabb csapatokat szándékozott átcsoportosítani a két rábaközi mezőváros közötti útra. Június 12-én este 7 óra táján azt írta a 3. hadtest parancsnokságának, „hogy ezen említett bajt elkerüljem, úgy hiszem, igen célszerű lenne Kapuvárt csupán egy zászlóaljjal, ellenben Mihályit 2 gyalog- és egy lovasszázaddal, Szilsárkányt pedig 4 gyalog- és egy lovasszázaddal megszállnom; - amit a Schönhals 1. zászlóalj beérkezése után kivitelezni szándékozom” [116.]. Wyss igen jól látta a körülményeket, főként ami Szilsárkányt illeti, terve azonban a kommunikáció és a csapatmozgás lassúsága miatt aligha valósulhatott meg. Azon éjjel ugyanis az események felgyorsultak.
Kmety György hadosztálya június 10-én érkezett meg Pápára, ahol másnap este jelentéseket kapott az ellenség rábaközi állásairól. A nem sokkal korábban felállított Központi Hadműveleti Iroda vezetőjétől, Bayer Józseftől megkapta június 12-ére szóló diszpozícióját, amely szerint nyugat felé kell nyomulnia: „A Kmety-hadosztály Pápáról, ahol egy kis lovassági különítmény megfigyelő őrsként hátramarad, Tétre vonul; Koroncó megszállása révén összeköttetésbe lép a 7. hadtesttel, s megkísérli a Marcaltőnél a Rábán átkelt ellenséget erővel visszavetni, s ezen községet megszállni” [104.]. Csorna megtámadása azonban nem felsőbb utasításra történt, hanem Kmety saját elhatározásából hajtotta végre. Terve az volt, hogy Csornát délről és délnyugatról támadja meg, így Wysst elvágja Kapuvártól, ahol dandárjának másik fele állomásozott, és ahonnan utánpótlást kaphatott volna. Így elgondolása szerint a császári-királyi haderőnek csak két választása marad, vagy Győr felé menekül, ahol azonban a magyarok 7. hadtestének karjaiba futnak, vagy pedig észak felé veszi az irányt, ott azonban a Hanság mocsarai állják útját. Kmetynek azonban nem volt tudomása arról, hogy a hansági hidakat június 9-ére már helyreállították [87.]. Elterelő hadműveletként a győri 7. hadtesttel Pöltenberg Ernő színleg támadást intézett Öttevény felé, ahol a cs.-kir. sereg 1. hadtestének előőrsei álltak, míg Zámbelly Lajos vezérkari főnök nyugat felé vonult, és Kónynál tervezett támadást, amit aztán meg is nyert [147.].
A csornai támadás június 13-án éjjel indult meg. Kmety kémjelentések után még Pápán létében határozta el, hogy rajtaüt a Csornán lévő ellenségen. Csapataival  átlépte a Rába folyót Malomsok mellett (csak ekkor közölte valódi célját), és hajnali három órára oszlopaival Szanyon át Szilsárkányra vonult. Itt azonban a honvédek beleütköztek egy lovas járőrbe a Császár-dzsidások alakulatából, egy lovat kilőttek egy ulánus alól, a portyázók gerince azonban menekülőre fogta. Kmety tudatában volt annak, hogy ezek a lovasok Csornára sietve riadóztathatják Wyss-t a támadás megindulásáról, így az utánpótlást kaphat Kapuvárról. Így Kmetynek el kellett vágnia a Csornát Kapuvárral összekötő utat, hogy megakadályozza a segítséget, és egyúttal Wyss Kapuvár felé való visszavonulási útját. Ezért Kmety kettéosztotta felvonuló hadosztályát, egyik Szilsárkányról Pásztorin át közvetlenül Csorna megtámadásra indult, a másik feladata viszont az volt, hogy a kapuvári összeköttetést lehetetlenné tegye: „Az első oszlop, még pedig az Üchtritz alezredes parancsnoksága alatti lovasság, amely a Vilmos-huszárezredből állt; a gyalogság Pongrácz László alezredes parancsnoksága alatt a 10., 23. és a 33. zászlóaljjal, 1 lovasüteggel és 2 rakétavetővel Farádon át ment, hogy az ellenséget hátbatámadja, s elvágja visszavonulásának útját Kapuvárra” [162.]. Így a porosz származású Üchtritz Emil báró és a Buda visszavételénél is jeleskedő Pongrácz László Szilsárkányból Bogyoszlón és Jobaházán keresztül Farádra indult. A magyar honvédek bizonyos szempontból időt nyertek azzal, hogy Csornától nyugat felé vonultak, hiszen a Szilsárkányon rajtaütött Császár-dzsidásoknak előbb Csornára kellett visszavonulniuk, értesíteniük Wysst a támadásról, és onnan még egységeket kellett indítani Farád felé, hogy a kapuvári utat a honvédek nehogy lezárják. (Ne feledjük, a kapuvári út akkor a mainál délebbre haladt, Garta, Babót után ért Bogyoszlóra, és onnan Jobaházán keresztül Farádra.) Ugyanakkor a magyaroknak is sietniük kellett, hogy még előttük Farádra érjenek, amely a körülményeket figyelembe véve kockázattal is járt, mivel amíg Üchtritzék lovai egész éjjel meneteltek, addig az ellenség lovai pihentek voltak.
Egyidőben azzal, amikor a Kmety-hadosztály éjjel Szilsárkányba érhetett, Chamot főhadnagy vezetésével egy ellenséges lovas járőr indult ki Egyedre, és 15 fő honvédet fogott el, a reggel öt órakor kezdődő csornai támadás hallatára azonban kénytelen volt visszavonulni. Minthogy előtte a csornai visszaút már el volt zárva, Kapuvárra hátrált: „Chamot főhadnagy, aki járőrözése közben egy honvédcsapatra bukkant, s közülük 15 főt fogolyként magával vitt – az első ágyúlövés után magát Csornától elvágva látván – Job[b]aháza környékéről Kapuvár felé vette útját, amidőn messze túlerejű huszár egység által üldöztetve, a fogoly honvédeket ismét szabadon engedni, s útját gyorsabban továbbfolytatni kényteleníttetett” [177.]. Az történt ugyanis, hogy a Kapuvár felé hátráló Chamot Jobaházánál ütközött össze az Üchtritz Emil által a kiszabadításukra hátraküldött egy század Vilmos-huszárral, így csak a foglyok szabadon engedése árán folytathatta útját Kapuvárra.
A honvédeknek tervük szerint sikerült elvágniuk Csornát Kapuvártól, így Wyss magára maradt [162]. Üchtritz a Kapuvárról várható támogatás megakadályozására Jobaházánál lovasokat hagyott, a többi pedig nyugatról Csorna megtámadására indult, miközben Kmety délről tört rá. Wysst ráadásul a kapuvári úton előrehaladó egységek zászlói megtévesztették, azt gondolta, hogy ezek a Schönhals-gyalogság felmentő seregei, akiket Kapuvárról küldtek, miközben valójában magyar honvédek voltak [161.]. Wyss Csorna Kapuvár felőli kijáratánál az út védelmére Ahsbahs őrnagy irányítása alatt a Baden-gyalogság 1. századát, illetve a Császár-dzsidások egységeit rendelte. Három órás küzdelem után azonban a magyar haderő Kmety vezetésével legyőzte a császári-királyi csapatokat, akik kénytelenek voltak elmenekülni Bősárkány felé, ahol szerencséjükre már felújították a hidakat. A csatatéren azonban holtan maradt Franz Wyss dandárparancsnok, akit Csornán temettek el.
 
 
 
 A csornai csata egyik ábrázolása
 
 
 
 
Bombelles elmaradt segítsége
A csata napjának reggelén Wyss azonnal két parancsőrt küldött ki Kapuvárra, azzal a paranccsal, hogy a kapuvári egységek vonuljanak Csorna felé és segítsenek neki. Igen ám, csakhogy ezek sohasem érkeztek meg Kapuvárra, így valószínűleg a magyar honvédek fogságába estek [172].
Kapuváron aznap, június 13-án reggel 90 fő lovas, a Schönhals-gyalogság 4 százada, 4 század likai határőr és 3 löveg volt felállítva, hogy ellenőrizze a várost és a Kis-Rába hídját. Habár az éjjel Egyed felé kiküldött járőr nem érzékelt semmit, reggel Bombelles, kapuvári állomásparancsnok, aki a Wyss-dandár itt hagyott másik fele fölött őrködött, ágyútűz zaját hallotta. Így elrendelte, hogy „Gränzer báró egy Schönhals-századdal és egy löveggel a községet és a hidat a legvégsőkig védelmezze, s a dandár számára ezen igen fenyegetett ponton a visszavonulást nyitva tartsa,” magáról pedig azt jelentette, hogy „milyen gyorsan csak lehetett, 3 Schönhals-századdal, 3 dzsidásszakasszal és 2 löveggel Babóton át Job[b]aháza felé nyomultam előre”. Kahlert mihályi állomásparancsnoknak azt az utasítást adta, hogy délről fedezze, ha azonban visszanyomnák, akkor Kapuvár felé vonuljon vissza [164.].
Amint azonban Bombelles elindult Csornára, a Kapuvárról kivezető úton nyomban szemben találta magát az Egyedre portyázásra kivonuló, majd a Jobaháza környékén Üchtritz lovasszázadába ütköző Chamot főhadnagy egységeivel, tőle értesült Csorna Kmety által történt megtámadásáról. Így az indulás után rögtön visszavonult kapuvári állásába [164]. Bombelles reggel 7 órakor jelentette ezt Kapuvárról Szentmiklósra, az ottani Collery-dandárnak: „3 órája ágyúzást hallani. Egy éppen most érkezett, Chamot főhadnagy úr által vezetett, Csornánál szétszórt járőr jelenti, hogy Csornát legalább egy dandár támadta meg. Innen most indul egy portyázó vezénylet Csornára, hogy az összeköttetést fenntartsa és helyreállítsa” [113.]. A hírt Collery fél tízkor adta tovább Szentmiklósról Sopronba, a 3. hadtest parancsnokságához, hozzátéve, hogy „innen egy tiszt úr ment Kapuvárra – Kapuvárról pedig egy portyázó vezénylet küldetett Csornára” [120.]. A támadás hírének hallatára a 3. hadtest utasította Eduard Collery bárót, hogy „a parancsnoksága alatt álló dandárral Kapuvárig előrenyomuljon, ott megfelelő állást vegyen, hogy ha a Wyss-dandár az ellenségtől szoríttatnék, azt felvegye, vagy szükség esetén annak támaszaként szolgáljon” [121.]. Collery a Kapuvárra kiküldött járőrtől részletes értesülést szerzett a támadás útvonaláról, két elfogott honvédtól megtudta, hogy a magyarok éjjel Pápáról Csornára vonultak, mindezt megjelentette Sopronba. Megemlítette, hogy „Kapuvárról, Öttevény irányából ágyúdörgést hallani, s ez irányban röppentyűket is látni”. [122.]. Schwarzenberg, a 3. hadtest parancsnoka délután egy óra előtt tudatta Haynauval, hogy ha a magyar honvédség nyugat felé nyomulna előre, a Collery-dandárt nem ártana Sopron felé visszavonultatni [123.].
            A Bombelles kapuvári állomásparancsnok által kiküldött járőrök nem értek célt, az út magyarok által történt elvágása következtében Csorna helyett csak Farádig tudott elmenni, ezért visszafordult Kapuvárra. Amint Collery jelentette Sopronba, a „kapuvári állomásparancsnokság éppen most jelenti, hogy az erős felderítő járőr, amely ma reggel Kapuvárról Csornára ment, Farádig jutott, ott azonban arról értesült, hogy a Wyss-dandár ma reggel hátbatámadtatván, Bősárkány felé vonult vissza”. Ezért a Kapuvárnál állomásozó egység visszavonulását szorgalmazta, mert a vereség után „a kapuvári és mihályi állás nem tartható. Ezért egyelőre elhatároztam, hogy a Kapuvárott álló csapatokat Vitnyédet (Lettinget) és az ottani hidakat megszállják, a Mihály[i]n lévők ellenben Himódig vonulnak vissza”. Ezzel együtt lerombolták a Répce-hidakat Hövejnél, Gyórónál és Himodnál, hogy gátat vessenek az előretörésnek [126]. Ennek nyomán a 3. hadtest utasította Colleryt, hogy Nagycenkig hátráljon és Szentmiklóst is ürítse ki [128.]. Schlik, az 1. hadtest magyaróvári parancsnoka jól sejtette, hogy az „ellenség valószínűleg Marcaltőn, Szanyon és Szilen át előrenyomulva Kapuvár és Csorna közé vetette magát, s amikor az előőrsök jelentése Csornára megérkezett, a Csornáról Kapuvárra vezető utat az ellenség szállta meg, s a ½ dandár egyetlen visszavonulási útvonala csak Bősárkány volt”. Mindemellett jelentette, hogy a Wyss-dandár Kapuváron maradt egységei alighanem Sopron felé vonultak vissza. Minthogy Kapuvár a földrajzi körülmények következtében nehezen tartható, a legjobbnak azt találta, ha a féldandár Vitnyédig, a Répce mögé vonul vissza [129.].
            Az elmaradt segítségnyújtás miatti felelősség kérdését Schlik még aznap felvetette Haynaunak: „nem értem, hogy a dandár [Kapuváron lévő] másik fele és Schwarzenberg [a 3. hadtest, és annak előretolt egysége, a szentmiklósi Collery-dandár] miért nem támadta oldalba az ellenséget.” Bombelles tétlenségét egyértelműen hibának rótta fel: „Ha a kapuvári ½ dandár nem morzsoltatott fel, nincs számára mentség amiatt, hogy nem indult meg, amikor onnan 2 órányi távolságra ágyúdörgés volt hallható” [130]. A Collery-dandár azonban azért nem vonulhatott előre Kapuvár felé, mert annak feladata a Csepregről és a Kőszegről Sopronba, illetve Bécsbe vezető utak ellenőrzése volt [131.]. Ha előrenyomul Szentmiklósról, tartottak tőle, hogy hátba támadják [vö. 115.], és így éppúgy elvághatták az összeköttetést a 3. hadtest zömével, ahogyan Wyss csornai dandárját vágták el a dandár Kapuváron állomásozó másik felétől. Collery délután 5 órakor kapta meg a parancsot a 3. hadtesttől, hogy vonuljon Kapuvárra, mivel azonban akkor már hírül vette Wyss legyőzését, az újabb fejleményeket figyelembe vevő utasításig nem teljesítette a parancsot. [132].
            Kahlert mihályi állomásparancsnok este jelentette Collery-nek, hogy az itt állomásozó 2 gyalogszázad és 1 század Császár-dzsidás közel van az ellenséghez, és amennyiben Bombellestől parancsot kap, akkor Kapuvárra fog visszavonulni [135.]. Bombelles, a kapuvári helyőrség parancsnoka azonban délután 4 órakor kiürítette Kapuvárt [164.] és Vitnyédre vonult vissza, innen jelentette Pozsonyba, hogy „elhagyja a kapuvári és mihályi állást, amelyeket igen könnyen meg lehet kerülni, s igen alkalmasak hasonló rajtaütésekre, és Vitnyédre, a mihályi egységet pedig Himódra vonja vissza” [136.] Kapuvárról 10 gyalogszázaddal, 2 lovasszázaddal és 3 löveggel tehát a Répce mögé, Vitnyédre húzódott vissza, 2 gyalogszázaddal és egy lovasszázaddal pedig Himódra, előbbi Szentmiklóson, utóbbi pedig Csapodon keresztül tartotta a kapcsolatot a szerdahelyi Collery-dandárral [137].
            Június 13-án tehát Bombelles őrnagy ahelyett, hogy Csornára vonult volna Wyss támogatására, Kapuvárt is feladva meghátrált, maga mögött pedig leromboltatta a hidakat. A Csornáról Bősárkány felé visszavonult maradék Wyss-dandár június 15-én Pomogyon keresztül Vitnyéden egyesült újra a dandár Kapuváron hagyott, majd onnan nyugatra vont másik felével. Wyss halála miatt a dandár parancsnokságát Schneider ezredes vette át [158.]. Schwarzenberg helyett a 3. hadtest parancsnoki tisztét ideiglenesen Burits altábornagy vette át, ahogyan eufemisztikusan fogalmaztak, elődje "akadályoztatása miatt" - Schwarzenberg azonban a vereség hírére valójában gutaütést kapott [140.].
 
 
Haynau: Elszámoltatást!
Schlik mellett Haynau is számon kérte Bombelles bárón a segítségnyújtás elmaradását. Gyulai Ferenc hadügyminiszterhez azt írta, hogy „igen feltűnő, hogy a Kapuváron lévő, meg nem támadott másik fél dandár, amelynek a csekély, 1 ¾ mérföldnyi távolság miatt az ágyúdörgést mindenképpen hallania kellett, ennek ellenére nem nyomult előre a másik féldandár támogatására és megmentésére; amelynek annál meg kellett volna történnie, mert a közeli Szentmiklóson a 3. hadtest egy teljes dandára [ti. a Collery-dandár] állt támogatására, s az ellenség ezen előnyomulás által a legnagyobb veszélybe került volna” [150.]. Haynau tehát lebecsülte a távolságot, és elhibázottnak tartotta a helyőrségek parancsnokainak magatartását, hasonlóképpen jelentett Ferenc József császárnak: „Ha a hátrébb, Kapuváron, Szentmihályon [ti. Mihályiban] és Eszterházán állomásozó egységek parancsnokai helyesen fogták volna fel a helyzetet, a gyors előrevonulás mellett döntenek, az ütközet – miután ezáltal a Csornától nyugatra található ellenséges csapatok maguk kerültek volna kritikus helyzetbe – valószínűleg más kimenetelű lett volna” [158]. Szerinte tehát a vereség nem következett volna be, ha Bombelles Csornára vonul, mert a „kapuvári egységnek az első csornai lövésre azonnal el kellett volna indulnia, és Wyss vezérőrnagyot felmenteni, a Collery-dandárnak pedig Kapuvárra kellett volna előrenyomulnia, ahelyett, hogy visszavonult volna. – Mindenkinek arra kell mennie, ahová az ágyúdörgés hívja, hogy a veszélyeztetett részt támogassa. Ahol azonban egyik a másikat cserben hagyja, ott a hadműveletek mindenféle vezetése lehetetlen” [vö. 66. jegyz.]. Igen ám, csakhogy Wyss veresége nem azon múlt, hogy a helyőrség-parancsnokok „legyenek elszántabbak, mint a kapuvári volt” [65. jegyz.], ugyanis Bombelles az ágyúszóra előreindult Csornára, de Chamot hírei nyomán visszafordult. Haynau vizsgálatot követelt a kapuvári ügy hátterének megvilágítására.
            Bombelles esetének kivizsgálásával Schneider ezredest bízták meg. Bombelles őrnagy június 18-án Schneidernek írt vitnyédi hadijelentésében a távolságra, az oldalba támadás potenciális veszélyére hivatkozott, és azzal védekezett, hogy a megmaradt Wyss-dandár Kapuvár helyett Bősárkány felé vonult vissza: „Ha a megteendő távolság nem lett volna oly nagy, s alulírott jobb oldalát az ellenséges túlerő nem szállta volna ténylegesen meg, s a nagy erdőségekben lesre nem lehetett volna joggal számítani, alulírottnak talán sikerült volna 3 szakaszával és mindkét lövegével a Job[b]aházánál Kapuvár felé álló osztagot utasítani, és a dandár Csornán ütközetben lévő részének segítségére jönni, így azonban, s mivel a visszavonulás Csornáról nem Kapuvár, hanem Bősárkány felé történt, alulírott számára nem maradt más feladat, mint Kapuvárt ismét elérni, s egy lehetőleg jó állás elfoglalása által egy akkortájt minden pillanatban fenyegető támadásra előkészülni” [164.]
            Schneider e beszámoló nyomán elfogadta Bombelles érvelést, és Haynaunak írt vizsgálati jelentésében a kapuvári állomásparancsnok megkísérelt előrenyomulását már „szép fegyverténynek” nevezte. Álláspontja szerint indokolt volt a kapuvári visszavonulás, mert ha „továbbnyomul, az ellenség mindinkább körülzárta volna, s azon körülmény miatt, hogy a saját csapatok nem Kapuvár, hanem Bősárkány felé vonultak vissza, ugyanúgy minden összeköttetés nélkül állt és körülzáratott volna”. Ráadásul Bombelles úgy tudta, hogy a Collery-dandár is visszavonult Szentmiklósról, így a háta sem lett volna fedezve [168.]. Bombelles bárót tehát végül nem vonták felelősségre, elfogadták, hogy nem volt más választása, minthogy visszavonuljon kapuvári állásába.
Éppen Wyss esete mutatta meg, hogy a nagy távolság miatt a magyar honvédek elvághatják visszavonulási útvonalát, ezzel Bombelles voltaképpen azt kerülte el, ami a Csornán elesett dandárparancsnokkal történt. Másfelől előrenyomulása a csapatmozgás lassúsága miatt sem járt volna semmiféle haszonnal. Minthogy a Kapuvár és Csorna közötti távolság időben öt órát tett ki, és mivel a csornai csata mindössze három óra alatt lezajlott, ha Bombelles már az első ágyúszó hallatán idejekorán elindul, még akkor sem érhetett volna oda időben, hanem csak két órával azután, miután az ütközet már véget ért. Hess június 21-én a csornai állást egyértelműen elhibázott taktikai lépésnek nevezte, amelynek következtében a vereség "előre látható, s elkerülhető volt" [173.]. A fő probléma forrása tehát nem Bombelles volt, hanem a tré stratégiában rejlett. 
 
***
 
Franz Wyss dandárja pontosan abba bukott bele, amit elkerülni szándékozott. Bármennyire is óvatosan araszolgatott előre a szerdahely-csornai úton, ügyelve arra, hogy háta fedezve legyen, a nagy távolság miatt nem érkezhetett meg időben a felmentő sereg Csornára. Amit június 9-én megjósolt, épp az következett be: dandárját elvágták Kapuváron maradt egységeitől. Wyss tisztában volt a helyzettel, vagyis azzal, hogy átkaroló hadművelettel elzárhatják nyugati irányú menekülési útvonalát. Nemcsak a kommunikáció lassúsága miatt ütött be a ménkű, hiszen mobiltelefonok helyett járőröktől kellett értesülniük a magyarok mozgásáról, hanem a csapatmozgatás nehézségei miatt is, így Bombellesnek, és háta mögött Collery ezredesnek esélye sem volt, hogy időben támogatást nyújthasson. Kmety György merész taktikája azonban, miszerint nemcsak délről, hanem nyugati irányból is támadt, veszélyeket is tartogatott, ám mivel a csornai csata gyors lefolyású volt, a kapuvári féldandár így is csak az ütközet befejezése után érkezhetett volna meg a csatatérre. A "csornai győzőnek" ugyanakkor nem sikerült az a terve, hogy az egész csornai cs. kir. katonaságot megsemmisítse, beleszorítsa őket a Hanság mocsarába, ugyanis a hidakat az ellenség addigra már helyreállította. Mindazonáltal az "osztrákok" június 13-ára oda faroltak vissza, ahonnan pár nappal korábban elindultak: elővédjeik újból Vitnyéden foglaltak állást. Kmety hadosztálya a győzelem után a Rába jobb partjára húzódott vissza, hiszen állása értelemszerűen jobban volt védhető a folyó mögül. A csornai csata pedig az egyik utolsó jelentős magyar győzelemként vonult be az 1848–49-es szabadságharc történetébe.

A bejegyzés trackback címe:

https://kapuvar.blog.hu/api/trackback/id/tr311837621

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása