Midőn 1990-ben még tiszta volt az ég a frissen megdemokratizált városban/országban, amikor a Szent Anna-templom és az RMK renoválása a "szépújvilágot", a Fő téri jelzőlámpák felszerelése pedig Kapuvár fokozódó urbanizálódását jelezték, még nem hittük volna, hogy alig egy évtized, s a városban a politikai színezetű torzsalkodás oly mértékben urrá lesz, hogy végül már csak ez számít: balos vagy jobbos? Hogyan lett hát Kapuváron a különböző politikai pártok együttműködéséből acsarkodás, hogyan egyszerűsödött a világkép bináris logikává, amely jóra és rosszra, "nemzetire" és "koménistára" osztja a világot? Kapuvár szerint a világ:

Előjáték: az SZDSZ-en belüli osztódás

Kapuváron 1990-ben mind a parlamenti választáson, mind pedig az önkormányzati választáson az SZDSZ győzedelmeskedett, a parlamenti helyet Horváth Tivadar töltötte be, a polgármester pedig Varga Gyula lett. Ez a csillagképi együttállás gyümölcsöző és konfliktusmentes politikát ígért a helyi és az országos szint között. Nem így történt. Sokakat megdöbbentett, amikor Horváth Tivadar minden látható előzmény nélkül kilépett az SZDSZ parlamenti frakciójából. Önmagában ez talán még (már) nem nóvum, csakhogy Horváth Tivadar pálfordulása itt nem állt meg: mihelyt kilépett az SZDSZ-ből, még azon melegében átült a KDNP-frakcióba. Ez márcsak azért is volt furcsa, mert a két párt nem éppen rokon világnézeti alapállásáról híres. De ezzel sem volna probléma. Csakhogy Horváth Tivadar időközben ellenséget kezdett keresni magának, és azt éppen egykori párttársában, Varga Gyulában találta meg. Mintegy szimbolikus apagyilkosságot végrehajtva mindenért az SZDSZ-t hibáztatta. Az önkormányzati üléseket többször bekiabálásokkal zavarta meg, Varga rendre utasította, megvonta tőle a szót, mire Horváth beperelte, amit aztán elvesztett. 1994-ben Horváth elvesztette az újabb parlamenti választást is, Bíró Péter mögött pártjának helyi szervezetében is háttérbe szorult, mígnem politikai eltűnése után végül el is költözött Kapuvárrról, s egészen Budapestig fútta el az tavaszi szél. Azóta sem hallani róla.

A keresztényszociális koalíció

Varga Gyula 1994-ben szintén indult az országgyűlési választáson, de Horváth-hoz hasonlóan elvesztette - mindössze tíz szavazattal (A parlamentbe az MDF-es Raskó György került). Varga újabb polgármesteri jelöltséget már nem vállalt, képviselőként ugyan bekerült a helyi képviselő-testületbe, de voltaképpen passzivitásba burkolózott, az SZDSZ pedig meggyengült a városban. A polgármester a KDNP-s Bíró Péter lett, aki az MDF-fel és kisgazdákkal kötött együttműködést, de többségét csak a Horváth Ferenc vezette MSZP-vel együtt tudta biztosítani (a Fidesz 1994-ben nem került be az önkormányzatba). Az akkori országos "balliberális" koalíció mintájára kezdték az MSZP-KDNP együttműködését "keresztényszociálisnak" nevezni. Noha világnézetileg nem álltak egy platformon, pragmatikusan és nem pártpolitikailag probálták megoldani a város ügyeit, az ideológiai ellentétét nem látszódott. Büszkén hangoztatták, helyi szinten nem számít a pártpolitika. Aztán az együttműködésnek ez az aranykora úgy 2000 táján kezdett megfakulni és lassan acsarkodásba fordult át.

Tovább a Fityesz által kikövezett sárga úton

Bíró Péter magatartásában 2000 körül drasztikus változás állt be. Hirtelen ráébredt, hogy neki hűséges jobboldaliként követnie kell Orbán Viktátor egész pályás letámadását, mindenhol ellenségképet kell keresnie, meg kell osztania a közéletet. Az 1998-as választásokat polgármesterként megint ő nyerte, s a városban két jobboldali tömörülés kezdett formálódni: a Bíró-féle KDNP-MDF-FKgP-EKgP, és az akkor még jóformán vezető nélkül álló Fidesz. Bíró egyre többször került összetűzésbe a helyi MSZP-vel, kreált ürügyeket, puffogtatott nemzeti retorikát, egyre többször érezte úgy, hogy a Fidesz politikáját pontról pontra helyi szinten is le kell másolnia. A 2002-es választások előtt győzelme biztosítása érdekében arra vetemedett, hogy önhatalmúlag megváltoztassa a helyi választókerületek határait. Az 1. számú körzetben (Öntésmajorban) ugyanis 1990 óta mindig MSZP-jelölt győzött, s ezt mégsem nézhette tétlenül. Gondolta, a választókerülethez hozzácsapja a 2. számú körzet egy részét (a Házhely északi részét), amely jóval konzervatívabb beállítottságú. Az MSZP tiltakozott a választási bizottságnál, amely meg is állapította a jogszabály-sértést, csakhogy, mondván, mivel most már a választások közelsége miatt nem lehet visszacsinálni, de facto helybenhagyta a döntést. Az MSZP persze elvesztette a körzetet, s 2002-ben városi szinten nagy mértékben meggyengült (noha a polgármesterségért folytatott harcban az MSZP-SZDSZ színekben újrainduló Varga Gyula kishíján legyőzte). A városban 2002 után már nem is a baloldal és a jobboldal állt szemben egymással. A két nagy jobboldali tömb, a Bíró-féle KDNP-MDF-FKgP-MIÉP és a vezetőjét mindikább Hámori Györgyben meglelő Fidesz eleinte szépen együttműködött, főleg abban, hogyan túrják ki mindenhonnan az MSZP képviselőit. Az MSZP-s Horváth Ferencet nem választatták újra a gimnázium igazgatói posztjára, pusztán, mert balos, noha évtizedek óta ott tanít, tősgyökeres kapuvári és a város megbecsült polgára. Helyette a lokálpatriotizmusára szavakban oly büszke városvezetés a kolozsvári származású és Osliban élő, Csermajorban kémiatanároskodó Bernád Csabát választotta, aki ugyan az előbbi kritériumoknak nem tesz eleget, de hát mégiscsak a párt hű katonája. A posztok betöltése tehát nem szakmai rátermettség, hanem politikai szín alapján dőlt el. Horváthot gyalázni kezdték, aki emiatt egy időben azt is fontolgatta, hogy elköltözik Kapuvárról. Időközben megromlott a viszony a Bíró-féle jobboldal és a Fidesz között. Ennek oka, hogy Bíró Péteren egyre inkább elhatalmasodott a messianizmus. Úgy gondolta, Kapuvár fejlődésésnek ő az egyedüli záloga, s nélküle a város romokba dől, a templomtoronyról leesik az óra, a Kis-Rába hídjai pedig leomlanak.

A Fidesz kiskirálysága

Bírónak 2006-ban nem volt esélye a harmadszori újraválasztására. Mivel az MSZP béna jelöltet indított, s a város egy évtized alatt amúgy is liberálisból konzervatív elkötelezettségűvé változott, a fideszes Hámori György lett a polgármesteri versenyben a befutó. Az önkormányzatban a Fidesz tarolt, gyakorlatilag nincs ellenzéke, bármit keresztül vihet. És bizony, ezt a ziccert nem is hagyja ki. Még intenzívebbé vált az ideológiai harc, a kommunistázás, a gyurcsányozás, a rémképekkel való fenyegetőzés. A Fidesz még az önkormányzatban megmaradt MDF-esekkel sem kommunikált, azok utólag tudtak meg bizottsági és egyéb döntéseket. A logika: aki nem a Fidesz tagja, az nem létezik. A jobboldali kurzus egyre magabiztosabb és gátlástalanabb volt. Városi rendezvényekre nem hívták meg az ellenzéket. Ünnepségekre a Fideszhez hű vendégeket invitáltak, például az 56-os évfordulóra Wittner Máriát, aki mások számára vállalhatatlan. A városi megemlékezéseket pártünnepéllyé változtatták, s utána cinikusan megjegyezték, hogy az ellenzék meg sem jelenik az ünnepségeken. Az egész város fölháborodott, hogy két alpolgármestert választottak az eddigi egy helyet, hogy a párt különböző érdekcsoportjait jóllakassák (noha a Fidesz bőszen hangoztatja, hogy alacsony fizetést kapnak). Hámori 2007-ben ügyesen kihasználta a kapuvári kórház bezárásával kapcsolatos ellenséges hangulatot, a kétezres tüntetés során a megmentő szerepében tetszelgett. Amikor a kórház az érbeteg osztály üzemeltetésére pénz kapott, a dicsőséget ő igyekezett learatni: hirdetésekben tette közzé, hogy "beérett Hámori György fáradozásainak gyümölcse." Ez jókora torzítás, hiszen a minisztérium már eleve kijelentette, hogy Kapuváron az érbeteg osztály megmarad és fejlesztik. Még Bíró Péter idején lett hagyomány, hogy a város polgárai szilveszter éjjel a Fő téren együtt ünnepelnek, ahol a polgármester megjelenik, beszédet mond, s esetleg némi szesszel megvendégeli a polgárokat. Hámori idején ez a hagyomány megszűnt, miközben a Fidesz hívei állítólag a közeli Jajvárosban dorbézolnak. A Rábaközi Művelődési Központ élére nem helyi illetőségű, hanem soproni lakost választottak, akinek a meghallgatásán derült csak ki, hogy voltaképpen még programja sincs - pár nap múlva vissza is lépett. A kórház igazgatói állásába csak hosszas huzavona és közfelháborodás után nevezték ki a Lumniczer-kórházzal "Az év kórháza" címet elnyerő Benedek Zoltán főorvost, akinek legfőbb szakmai bűne, hogy nem a Fidesz pártembere. Egyszóval az 1990-es idilli képpel ellentétben a várost 2008-ra sikerült teljesen kettéosztani, különböző résztvevőit mesterséges módon szinte antagonisztikus ellentétbe taszítani.

2010 közelsége

Az utóbbi időben Hámoriék érzékelik, hogy a város jelentős része nem respektálja gőgös, kasztszerű hozzáállásukat, ezért változtattak politikájukon. Most már "kommunikálnak" a város más pártjaival, ami persze elméletileg természetes volna. Óvatosságra inti őket az ún. "gazdasági válság", amely miatt a városban is vissza kell fogni a - szép képzavarral szólva - költekezés gyeplőjét. A jövőre nézve kérdés, a város lakóit mennyire sikerült elidegeníteni, s vajon a következő választáson hatalomban tartják-e a mostani kormányzatot. (jaj, ez kicsinyég publicisztikai befejezés vót!)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.